Horn Gyula, a németek érdemtelen hőse

Német médiadíjat kapott Horn Gyula. Angela Merkel a határnyitás alkalmával tanúsított bátorsága jutalmaként adta át az Aranytyúk-kitüntetést a volt kommunista külügyminiszternek. A CDU elnök asszonyának mentségére szolgál, hogy nem ismerte annak az eseménynek a történetét, amely a keletnémet menekültek szabadon engedését megelőzte.

Bonnban annak idején a főváros szellemi elitje érdekes fórumot alapított „kandallóbeszélgetés” név alatt. A politikai, gazdasági és kulturális élet egy-egy neves személyiségét hívták meg bizalmas beszélgetésre, ígéretet téve arra, hogy az elhangzott háttér-információkról a résztvevők mélyen hallgatnak. Ennek a szigorúan bizalmas körnek volt vendége a német újraegyesítés után Németh Miklós. A vele folytatott beszélgetés során a népköztársaság utolsó kormányfője érdekes adalékkal szolgált vendéglátóinak. Az ő esetében azonban nem mindenki tartotta magát ígéretéhez. Egy jelenlévő most, a „tanúsított bátorsággal” indokolt kitüntetés hallatán túltette magát a vállalt kötelezettségen, történelemhamisításban ugyanis nem akart cinkos lenni.
Az ominózus találkozón, ha nem is szó szerint, de tartalmilag Németh elmondta, hogy amikor végleg kritikussá vált az NDK-s menekültek helyzete Budapesten, összehívta a kormányt, és közölte annak tagjaival: „Elvtársak, hallani akarom a kabinet véleményét, megnyissuk-e a határt vagy sem?” A kérdést síri csend követte. Horn Gyula is hallgatott. A miniszterelnök csalódottan lezárta az ülést. „Ezt követően úgy határoztam, hogy attól az embertől kérek tanácsot, aki nagyon közel áll hozzám. Elmentem édesapámhoz, akinek elmondtam a problémát. Rövid gondolkodás után így szólt: engedjétek el őket!” E bizalmas családi beszélgetés adta meg tehát az utolsó lökést, a miniszterelnök a keletnémetek javára döntött.
A határnyitás valóban politikai szenzációnak számító eseményében rejlő reklámlehetőséget viszont senki sem ismerte fel gyorsabban, mint Horn Gyula. A fotósok és televíziós kamerák kereszttüzében ragadott drótvágó ollót, hogy osztrák kollégája oldalán döntse le szimbolikusan a határzárat. Az elektronikus média varázsának hatására azóta él kitörölhetetlen emlékként a német politikusok és kormányok emlékezetében Horn Gyula mint hős, aki rendíthetetlen bátorsággal csattintotta szét a szögesdrótot. Holott amikor e lépés politikai alapját kellett volna megteremtenie, akkor csak a néma levente szerepét vállalta. Bátorságról szó sem lehetett. A bonni „kandallóbeszélgetésen” elhangzottakért legfeljebb az Aranyvakondok-díj járt volna ki neki.