Közlekedési gondok az EU-bővítés után

Életveszély, zaj, levegőszenynyeződés. Alig néhány hónappal az EU-bővítés után a német– cseh–lengyel határháromszög lakosaival a realitások elfeledtették a három nemzet közösen rendezett ünnepségét, amelynek helyébe a közlekedési politika mulasztásai, az elévült infrastruktúra terhei léptek.
A fenyegető veszély első jele hajnali négy óra körül riasztotta fel álmából az Érchegységhez tartozó Altenberg polgárait. A jeges útról lecsúszva tonnányi súlyú teherautó rohant bele a Zinnwaldstrasse 12. számú ház nappalijába, azóta az épület lakhatatlan, a falakat vaskos faállvány akadályozza meg a teljes összeomlástól. A Drezdából a Zinnwald-Cinovec határátkelőhelyen Teplicébe vezető B170-es országút mentén fekvő települések lakossága már a bővítés előtt is szenvedett a sűrű forgalom miatt. Május elseje óta e megpróbáltatások ugrásszerűen emelkedtek. Naponta átlagban háromezer német, lengyel, cseh és szlovák kamion dübörög végig az ötven kilométeres útszakaszon. Szászország déli része a bővítés első számú vesztesének tartja magát. A tartomány már eddig is állandó nehézségekkel küszködött, a munkanélküliség, az elvándorlás mellé most újabb probléma csatlakozott. Míg az EU-bővítést megelőzően a teherautók sora várakozott a vámosokra, és a hosszú álldogálás sok kamionost elriasztott ettől az útvonaltól, addig most folyamatosan halad a végeláthatatlan konvoj, és növeli azoknak a transzportvállalkozóknak a számát, akik erre az útra terelik kocsijaikat.
A forgalom drasztikus megemelkedése a kibővített Európában nem új keletű jelenség. Az előrejelzések időben figyelmeztettek az aggasztó helyzetre. A berlini kormány szakértői már egy évvel ezelőtt arra a meggyőződésre jutottak, hogy a Lengyelország és Németország közötti áruforgalom hamarosan megháromszorozódik, a cseh–német útvonalon megkétszereződik. Ezzel a helyzettel találja szemben magát az a közlekedési hálózat, amelyet a vasfüggöny idejében elhanyagoltak; a megosztott Európában nem épültek meg a szükséges hidak és utak. Georg Milbradt, a tartomány kereszténydemokrata miniszterelnöke nem hiába követelte időben az „európai egység közlekedési projektjének” létrehozását a német egyesítést követően kidolgozott példát követve; Brüsszel a javaslatra mindeddig nem reagált.