Mérvadócsökkenés

A Gyurcsány-kormány még nem alakult meg, de már ünnepelteti magát. Magukat mérvadónak tartó szocialista és szabad demokrata jól értesültek szerint a jövőre bevezetendő kétkulcsos személyi jövedelemadó tervezete a nem létező kabinet első nagy sikere. A középső adókulcs kiiktatását olyan zseniális szellemi teljesítménynek mondják, amelyhez foghatót alig pipált még a pénzvilág. Százmilliárd forinttal több marad a családoknál – harsogják, bár ez az összeg meglehetősen nagyvonalú számításokon alapul, de hát kihez legyenek nagyvonalúak, ha nem saját magukhoz.
A nagyszabású „adóreform” egészéről még nem mondhatunk véleményt, nem ismerjük a részleteket, hogy mi módon veszik majd vissza a családoknál maradó többletet, mert visszaveszik kamatostul, afelől ne legyen kétségünk. Még az SZDSZ is örömmel üdvözölte az új adótáblát, márpedig ez biztos jele annak, hogy az adócsökkentésnek hosszú és gyomorkorgató böjtje lesz. Például a pénzintézetek megemelt társasági adója nyilvánvalóan a mi zsebünket rabolja meg, hiszen a szegény pénzintézetek kénytelenek lesznek felemelni a szolgáltatásaik árát. Nem rosszindulatból vagy nyereségvágyból teszik, hanem azért, mert védelmezik a betéteseik érdekeit. (Kérjük az olvasót, hogy őrizze meg a nyugalmát és a komolyságát.)
De térjünk vissza az új szja-táblához, mert az grandiózus tákolmány! Tény, hogy 2,3 millió adóalany jövőre némileg több pénzt talál a fizetési borítékban, sőt akiknek a jövedelme havi 125 ezer forint fölött van, 4666 forintnyi többletbevételben dúskálhatnak minden hónapban. Ennek mi szívből örülünk, mert ebben a „perverz” elosztási rendszerben minden fillért meg kell becsülni, ám azt leszögeznénk, hogy ettől a 4666 forinttól nem lesz sem nagyobb, sem stabilabb az állítólagos jólét.
Az új adótábla két fennen hangoztatott alapelvet hagyott figyelmen kívül. A statisztikai hivatal által kiszámított átlagfizetés továbbra is a legmagasabb kulccsal adózik. Havi 140 ezer forintból több mint 28 ezer az elvonás. Mondhatjuk, hogy magyar viszonyok között még a maradék is sok pénz, de ha büszke uniós tagként átszámítjuk euróra, nincs okunk a diadalmámorra. Másrészt a már nem és a még nem létező kormány mindig azzal hülyíti az embereket, hogy a rászorulókat, a szegényeket fogja kiemelten támogatni. Nos, a magyar adófizetők majdnem fele, kétmillió ember egy petáknyi előnyét sem élvezi az új adótábla áldásainak. Kétmillió adófizető évi 800 ezer forintnál kevesebb jövedelem után nyögi a közterheket, közülük 1,1 milliónak a bevétele még a minimálbért sem éri el. Sokan az adójóváírás lehetőségével sem élhetnek, így rájuk nem érvényes az adómentes minimálbér mítosza. Ennek a kétmillió embernek maradt a 18 százalékos elvonás, holott nekik igazán számítana a havi 4666 forint, de a szociálisan érzékeny kormány őket kihagyta az adócsökkentésből. Ők a leendő kormányprogram előnyei közül az öregecskedő feleség lecserélésében sem reménykedhetnek, hacsak nem találnak egy még öregebbet. A formálódó és izmosodó „szociáldemokrácia” a legszegényebbekről, a legelesettebbekről megfeledkezik, s mérvadó baloldali véleményformálók szerint ez máris jelentős siker. Persze nem felejtik el őket teljesen, hiszen a megszorító intézkedéseket, a nyílt és burkolt adóemeléseket, a kedvezmények elvonását, a sunyi fosztogatást ők is megszenvedik. A gondoskodó állam „gondoskodik” a nyomorgókról.
Vigasztaljon mindenkit a tudat, hogy a gazdaság erősödik, növekszik, szinte száguld. Olyan ütemben bővül a termelés, hogy az a benyomásunk, Örkény István Tóték című művéből az őrnagy irányítja a magyar gazdaságot.