Azért jó lenne, ha nem mennénk el szó nélkül amellett, hogy a Fővárosi Közgyűlés újfent elvetette Wass Albert szobrának felállítását Budapesten. Csak annak mondom, aki nem tudná (merthogy nem tanították a mi időnkben), Wass Albert a huszadik század egyik legjobb magyar írója, költője volt, és erről csak azért nem tudunk, mert munkássága idején cenzorok működtek az országban. Révai, Aczél, Lakatos Ernő, Lendvai Ildikó…
Wass Albert gondolata (amint Márai Sándoré sem) el sem juthatott a nyomdagépig. Indexen volt. Véleménye volt a kommunizmusról (nem túl hízelgő), a megcsonkított Erdélyről, és képes volt arra, hogy könnyet ejtsen a hazáról. Tette mindezt az irodalom legszebb eszköztárával, ha beleolvasol, beleborzongsz a gondolataiba. Magával ránt a stílusa, a tartása.
Wass Albert gróf volt, de soha, egyetlen művében sem kérkedett a származásával. Ott ült a népével együtt a mezőségi kunyhóban, ahol esténként kukoricát morzsolnak a fejkendős nénikék, béka kuruttyol, tücsök cirpel, a távolban meg harang szól…
Nem reklámként, de mindenkinek mondom: olvasson bele a Wass-kötetekbe, érezni fogja, hol van a talppont, hol, mitől válik az ember hitelessé, és kiért kell könnyet ejtenünk.
Balaton-parti kisvárosunk már felállította Wass Albert-szobrát, ők a főváros előtt járnak szellemben – itt nem lesz Wass Albert-szobor. Ez Demszky városa, a vakoké, nagyothallóké, akikhez nem jut el az igaz ember igaz szava, már csak azért sem, mert itt Demszkyék ülnek a trónon, akik Sztálin díszpolgárságára biccentettek. A nemzetből kikergetett Wass Albertnek pedig ajtót mutattak.
De eljő majd az igazság órája.
origo.hu
Nincs második esély: életbe lépett Európa legszigorúbb drogtörvénye
