Előrejelzés Brüsszelre és Budapestre

Az Európai Bizottság soron következő elnökének, a portugál José Manuel Durao Barroso 24 tagú biztosi csapatának tegnapelőtti strasbourgi kudarcát a vereséggel kellemetlenül érintetteknek lehet győzelemként ünnepelni, de az attól még nem lesz az. A vesztesek pártállástól függetlenül hevernek egymás mellett a sakktábla fehér és fekete kockáin. A bukás nem jó sem Barrosónak, sem azoknak, akik teljes csapatára szavaztak volna. Nem jó az unió egészének sem, hiszen az egész brüszszeli gépezet „béna kacsaként” téblábol tovább: nemcsak a saját munkáját joggal pozitívnak értékelő Balázs Péter regionális biztos tétovázhat, mitévő tegyen, de azon biztostársai is, akiket már vár új állásuk. Vajon a félig üres irodákban hogyan döntenek majd olyan fontos kérdésekről, mint a versenyhelyzet, a vállalati fúziók és a felvásárolások?
A vesztesek vég nélkül sorolhatók. Vesztes lett Kovács László, az energiaügyi biztosjelölt, akinek újbóli jelölése annyira biztos, mint Medgyessy Péter árokbetemetési ígéretének teljesítése. És vesztes Gyurcsány Ferenc miniszterelnök is, akin több mint a fél ország kuncog majd nem kevés gúnnyal, hogy úgy kell tennie, mintha örülne, amiért Kovács László – minden tervét felborítva – továbbra is a minisztere marad. Vesztes lesz a mai ünnepélyes aktus Rómában, ahol az uniós alkotmány szövegét írják alá, ugyanis az eseményre akkora árnyék vetül, mint amilyet egy kondorkeselyű vethet a fickándozó pocokra.
Az ügynek azonban vannak nyertesei. Nyertes az egész Európai Parlament, amely először mutatta meg igazán körmeit, fityiszt intve a kormányoknak, amelyek a biztosokat jelölték azzal, hogy az uniós törvényhozás majd automatikusan megszavazza őket. Nyertes lett a demokrácia az unióban, hiszen annak sokkal természetesebb jellemzője a bukás eshetősége vagy a tényleges bukás, mint a levajazás. És nyertes lett az unió abból a szempontból, hogy megjelent színpadán a dráma és vele a „dramatis personae”, vagyis a színjáték szereplői. Az európai közönség egyik része által gyűlölt, másik része által szeretett Rocco Buttiglione, Berlusconi és a pápa barátja, aki politikailag inkorrekt dolgokat mondott magánvéleményeként a melegekről és a család szerepéről. Megjelent az esendő (a holland biztosjelölt) és a csetlő-botló (Kovács László). És megjelent az intrikusok kara, amely most a színfalak mögött igyekszik az eseményeket előnyére befolyásolni. A Rómában ma összegyűlő kormányfők, akik Berlusconit és az olasz kollégájánál sokkal könnyebben befolyásolható Gyurcsányt is győzködik: ejtsék jelöltjüket.
Most pedig húzzunk egy vonalat, mert innentől jóslatok következnek, és e jegyzetnek kellemetlen szaga is lehet, hiszen az öndicséret sokszor szaglik. Egyetlen mentség: az öndicséret most igencsak tényeken alapul. Több mint két hete e sorok írója a Hír TV-n sugárzott brüsszeli újságírói beszélgetésen kijelentette: noha „új fiú” Brüsszelben, mindenki véleménye ellenére azt állítja, bukik a Barroso-bizottság. Ugyanis az önök tudósítója nem az intézményi logikából, hanem a liberálisok és szocialisták kérlelhetetlen intoleranciájából indult ki. Ennyi előrelátással megverve talán további két, az általános – és józan – várakozásokkal ismét homlokegyenest ellenkező jóslat megengedhető. Az egyik az, hogy minden kártyát felborítva Kovács László lesz november 1-jétől Magyarország külügyminisztere, az apparatcsikaurájú Somogyit pedig egy másik posztra tolják. A másik jóslat pedig az, hogy az új Barroso-csapat nemhogy november közepéig, de még az idén sem valószínű, hogy elkezdi munkáját.