Gyurcsány Ferenc a „szerencsés gengszter”

Sajnos az internetes sajtószemlék sok-sok előnye mellett van egy óriási hátránya is: nem szemlézhetők azon cikkek, amelyek csak a lap papírkiadásában jelennek meg. Ilyen az az írás is, amely Hollandia vezető lapjában, az NRC Handelsbladban, Jaap Scholten tollából két teljes oldalon jelent meg a múlt hónap 18-án Magyarország újgazdagjairól. A cikket három kép illusztrálja. Egyike Gyurcsány Ferencet ábrázolja ezzel a szöveggel: „Lucky gangster” Gyurcsány: rövidesen Magyarország miniszterelnöke lesz.
A beszámoló elé írt összefoglaló kiemeli, hogy a magyar újgazdagok jól dobálódznak a pénzzel, de a régi gazdagok kifinomult életmódját nem tudták ellesni. Ezen újgazdagok egyike rövidesen miniszterelnök lesz – olvasható a cikk bevezetőjében. A posztkommunista Magyarországon hatalmas lehetőségek nyíltak meg emberek előtt, de a sikerben a meghatározó nem az – akár korábban, a kommunista korszakban –, hogy kinek mennyije van, hanem sokkal inkább az, hogy ki kit ismer. A polgárok ambivalens érzéssel tekintenek az újgazdagokra: „szerencsés gengsztereknek” tekintik őket. A cikk ezután kitér a Magyar Hírlap „mézédes” nyelven írt különkiadására, amely a 100 leggazdagabb embert sorolja fel anélkül, hogy megemlítené: sokuknak társaiknál nagyobb esélyük volt a sikerre. Feltűnő, jegyzi meg a vezető holland lap, hogy a leggazdagabbak között milyen sok a befektető, noha a kommunista időszakban nem is akarták tudomásul venni a magántulajdont. A leggazdagabb a Kaliforniából hazatért egykori popzenész, Várszegi Gábor, aki megvásárolta a Ferencvárosi Torna Clubot, de „miután tavaly a szurkolók antiszemita jelmondatokat skandáltak, megvált a klubtól”. A cikk megjegyzi, hogy Várszegi Gábor zsidó. Várszegi ugyanakkor kemény munkával és találékonysággal gazdagodott meg, ellentétben a száz leggazdagabb ember közül sokkal, akik meglopták az államot.
A száz leggazdagabb közül az ötvenedik az 1961-ben született Gyurcsány Ferenc, aki Magyarország miniszterelnöke lesz – írja a szeptember 18-i cikk. Gyurcsány vagyonát a Magyar Hírlap 3,5 milliárdra taksálja. Gyurcsány Ferenc karrierjét a KISZ-ben kezdte, majd az Altus Rt. befektetőcégnél folytatta. A 90-es évek elején az első privatizálási hullámban állami vállalatokat vásárolt fel, amelyeket később eladott. A dolgok igazán akkor kezdtek jól menni, amikor a Béta Roll Hengergumizó Rt. abroncsgyártót adta el 1994-ben. Ezt követően Gyurcsány alumíniumvállalatokba fektetett. Gyurcsánynak 1996-os harmadik házassága révén Apró Piroska, Horn kabinetfőnöke lett az anyósa. 2002-ben lett Medgyessy stratégiai tanácsadója, amiért fizetségként hamarosan miniszteri tárcát kapott.
A szocialisták, írja Scholten, azt remélik, hogy Gyurcsánnyal megnyerhetik a 2006-os választásokat. Elméletileg a gazdag Gyurcsánynak megvan az az előnye, hogy nem szorul lopásra az állami kasszából. A cikk ezután bemutat egy golfklubot, ahol a jelen lévő „gorillák” és egyéb jelek azt mutatják, hogy a mai magyarországi újgazdagok – eltérően a holland pénzemberektől – militáns légkört teremtettek maguk körül. Magyarország a stabil, demokratikus, álomba szenderült Nyugat és Bizánc – az egyes erős emberek által irányított Kelet – között helyezkedik el. Feltűnő az az elszántság, amellyel a gazdagok csillogó – általában fekete vagy sötétszürke – Mercedeseik, Audijaik és BMW-ik volánja mögül a világot szemlélik: nem látni azt a laza magabiztosságot, amit a holland és a nyugat-európai gazdagok sugároznak, hanem inkább a kábítószer-kereskedők gyanakvását, akik attól tartanak, hogy bármelyik pillanatban térden lőhetik őket.
A cikk ezt követően Demján Sándorról, Etyeken felépítendő óriásstúdiójáról és Magyarország mágnásokban bővelkedő feudális történelméről ír. Jellemző, olvasható, hogy az újgazdagok („nouveau riche”) kedvenc étterme a II. kerületi Mágnáskert. Az újgazdagok kissé bizonytalanok elődeik utánzásában: dobálják a pénzt, imádják a gipsszel és márvánnyal terhes, csillogó rokokó palotákat, de a szellemet, a fantáziát és az árnyalt finomságot hiába keressük. „Parasztok ezek – mondja Egressy Gábor, egy elegáns háziorvos, akihez a leggazdagabbak húsz százaléka jár. – Mindent dühödten csinálnak. Az operabál után reggelikabátban érkeznek. Buzgón gyűjtenek kínai porcelánt, középkori pénzérméket, barokk festményeket, de legfőként gyors autókat, vastag órákat és ukrán macskákat.”