Távol a valóságtól

Hegyi Gyula, az Európai Parlament szocialista frakciójának tagja néhány napja azzal érvelt arra a fideszes bírálatra, hogy Kovács László meghallgatása kínos „élmény” volt, hogy nyilván nem ugyanazon a meghallgatáson vettek részt. Kósáné Kovács Magda – Hegyi MSZP-s képviselőtársa – is osztotta ezt a véleményt, sőt, ő még olyan fideszeseket is látni vélt, akik a széksorok között papírcetlikkel rohangáltak, hogy levezényeljék, melyik külföldi jobboldali, konzervatív képviselő tegye fel a fideszesek politikai hecckérdését. A szocialistáktól rég megszokott összeesküvés-elmélet konstrukciós hibája nem a gyengére sikerült paranoid alapozás, hanem az a kínos tény, hogy Kovács László teljesítményét éppen az európai zöldek tartották a legtragikusabbnak, akiktől minden meglepetés elvárható, kivéve az, hogy a brüsszeli fideszesek kérését teljesítsék. E zöldek a magyar külügyminiszter előadását annyira gyengének és vészjóslónak találták, hogy sajtófőnökük lapunknak adott nyilatkozatában rezignáltan jegyezte meg: Kovács László ennek ellenére is biztos lesz, mert a „két nagy párt”, vagyis az összeesküvők protagonistája, az Európai Néppárt, no meg Hegyi és Kósáné frakciója úgyis megszavazza a Barroso-csapatot.

Azt már megszoktuk, hogy az MSZP valóságlátása és a valóság közötti távolság az elmúlt 15 évben szinte ugyanakkora, mint jogelődjük esetében 45 éven át. A szocialisták válság helyett sikert, szegénység helyett vágtató jólétet, egy kelekótya lányban és maroknyi követőjében a köztársaság legnagyobb veszélyét látják, az ellenzék „vezérét” pedig armageddoni tulajdonságokkal ruházzák fel. A jobboldalon sokan azt hitték, az uniós tagság gyógyírt hoz majd a „kognitív disszonancia” eme valóban idültté vált formájára. A derűlátóknak ismét csalódniuk kellett: azok ugyanis, akik Kovács energiaügyi biztosjelölt brüsszeli meghallgatását diadalmenetnek látták, azok valóságérzékelésével komoly bajok vannak. Egyszerűbben fogalmazva: a szocialisták kényelmetlennek érzik a normalitás világát. Ahol a gyenge teljesítmény gyenge, a gigantikus államháztartási hiány negatívum, a szegénység szegénység. A Kovács László biztosjelölti meghallgatásán mutatott gyenge teljesítmény pedig gyenge teljesítmény. A szocialistáknak talán meg kellene szívlelniük Gertrude Stein legemlékezetesebb mondatát: „a rózsa az rózsa az rózsa”. Hogy a szocialistáknál ennek a fordítottja igaz, arra jellemző magának Kovácsnak az a tegnapelőtt Luxembourgban, a sajtó előtt tett kijelentése, hogy az uniós külügyminiszterek ottani tanácskozása záródokumentumában említik a vajdasági kisebbséget, noha azt nem említették. De említhetjük az MSZP európai parlamenti delegációjának október 7-én délután kiadott közleményét is, amely ezzel a mondattal kezdődik: „A Magyar Szocialista Párt Európai Parlamenti Delegációja megelégedéssel fogadta azokat az előzetes jelzéseket, hogy az Európai Parlament Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottságában Kovács Lászlónak az energiapolitikáért felelős biztosi posztra történt jelölését támogató levél született.” Az, hogy egy delegáció a legbaljósabb jeleket miként tudja nyilatkozatban ünnepelni, tényleg a normalitás határát súrolja. Itt is persze a valóság jött be: az említett bizottság tegnap immár negyedízben nem volt képes dönteni Kovács László ügyében. Hogy a szocialisták a való világgal mennyire hadilábon álltak, arra jellemző volt azon médiumok megvezetése – beleértve az MTI-t –, amelyek nem a tényeknek, hanem a tények szocialista párti értelmezésének ültek fel és jelentették sietve: Kovács Lászlót nem utasították el, vagyis a körmönfont megfogalmazással azt érzékeltetve, hogy Kovács Lászlót a Chichester-bizottság javasolta az EU Parlament elnökének.

Nem javasolta, mert nem voltak meggyőződve szakmai képességéről. Ez a való világ ténye.