Tisztelt Szerkesztőség!

Kisházi Ferenc (Sopron): Mottó: „Lassan mondom, hogy mindenki megértse: nem lesz gázáremelés!” A soproni Lövérben vagyunk. Kertes házak egymás közelében. A régi szép időkben, még úgy három-négy évvel ezelőtt is kiváltságosoknak éreztük magunkat; mélyre szívhattuk a jó levegőt. Tavaly már volt egy kis baj, néhányan elkezdtek szénnel tüzelni, ezért csak késő este, úgy tíz után tudtunk szellőztetni. Idén? Hajnalban. Akkor még tiszta a levegő. Mert most már nagyon sokan szénnel tüzelnek, szélcsendes időben még éjfélkor sem lehet szellőztetni. Aki tehát jó levegőt akar szívni, ne ide jöjjön az erdős hegy alá, a soproni Lövérekbe, hanem próbálkozzon máshol, hátha szerencséje lesz.

Pál Aba (Budapest): Mikor mondjuk ki végre, elég volt az erkölcs nélküli emberekből? Magyar miniszterelnök lehetett olyan, aki fegyvert fogott a magyar szabadságharc ellen. Egy másik miniszterelnökről kiderült, hogy név és arc nélkül titkos ügynök volt. A jelenlegi miniszterelnök milliárdjaival a zsebében el akarja hitetni, hogy szociáldemokrata. Külügyminiszterünk 23 millió román vendégmunkással riogatott, Lendvai Ildikó lassan mondta, nem lesz gázáremelés. Emlékszünk még azokra az ocsmány hazugságokra, amit Szanyi Tibor későbbi államtitkár tett fel az internetre. És milyen kormány az, amelyik külön államtitkárságot hív életre az ellenzék igaztalan és tudatos bemocskolására? Keller államtitkár tömeges feljelentései ugyanis sorra megbuktak a bűnüldöző szerveknél. És most itt volt a nyilas veszély, olcsó trükk, az MSZP tiltakozást szervezett, tehát antifasiszta, ellenzéke nem lehet más, mint fasiszta, egyszerű, nem? No, de Zuschlag elrontotta a játékukat, ízléstelen, kétszínű magatartása mindenkit megbotránkoztatott. A felsorolt példák mutatják, a szocialisták milyen sokoldalúak, az erkölcstelenségnek hány féle változatára képesek. Vajon hosszú távon megéri ilyennek lenni? A becstelen fegyver ugyanis visszafelé sül el.

Balog Pál (Akasztó): Gyurcsány miniszterelnök újabban közszereplései alkalmával a Himnusz elhangzása alatt nagy előszeretettel döngeti a mellét tenyerével. Arra kérném, hogy ezt legalább az első szó elhangzása alatt ne tegye. Ugyanis véleményem szerint Istennel olyan viszonyban lehet, mint a saját maga által a közelmúltban felemlegetett Magyarország védőszentjével. Ehelyett javasolnám, hogy ezt a színjátékot az elvtársaival közösen előadott Internacionálé alatt gyakorolja. Talán nagyobb volna a sikere.

Simon Istvánné (Budapest): A Magyar Nemzet október 11-i számában Rácz Jenő, az új egészségügyi miniszter adott interjút. Ebben a miniszter úr kijelentette, hogy ő nem támogatja az ápolók hűségjutalmának beígért kifizetését, mivel az több mint 100 milliárdot vonna el az államkasszából, amelyet hasznosabb dolgokra is lehetne fordítani. Elképzelhető, milyen elkeseredést váltott ki e kijelentés azon dolgozók között, akik több mint harminc éven át hűségesen tartottak ki az egyre romló egészségügy területén. Október 14-én azonban az esti híradóban Kárpáti Zsuzsa MSZP-s képviselőnő álságos sajnálkozással azt közölte, hogy ők, bár tiszteletben tartják a köztársasági elnök döntését a kórház-privatizációs népszavazásról, nagyon sajnálják azokat az egészségügyi dolgozókat, akiktől emiatt a Mikulás elveszi hűségjutalmukat, ugyanis éppen a népszavazásra költendő összeget szánták volna erre a célra a költségvetésben. Úgy tűnik, az új miniszter és az egészségügyi bizottság előzőleg elfelejtettek egyeztetni a témában, különben nem mondtak volna egymásnak teljesen ellentmondó dolgokat.

Bolla Marianna (Sopron): Él hazánkban egy olyan politikus, aki biztosan tudja, hogy mit nem akarnak a választók. Állami tulajdont. Kuncze Gábor felbátorít bennünket arra, hogy tudomására hozzuk, hogy mi, választók még mi mindent nem akarunk. Nekünk éppen úgy nincs szükségünk a szabad demokrata miniszterekre, államtitkárokra, mint ahogy a kormánykoalíciónak nincs szüksége a Nemzeti Tankönyvkiadóra, a nemzeti postára, az állampolgároknak megélhetést nyújtó állami munkahelyekre. Mi nem akarunk olyan politikusokat a közéletben, akik ellenfeleiket rohadt nagy kereszténynek, fasisztának, Mussolininek, Hitlernek nevezik, akik semmibe veszik a tényeket összevetni képes választókat. Mi, választók nem akarunk olyan miniszterelnököt, parlamenti alelnököt, fővárosi főpolgármestert (a sor végtelen), aki a közvagyonból gyarapítja magánvagyonát. Az állami vagyon nem a vezető politikusok zsákmánya. Mi, hétköznapi emberek is megküzdöttünk a biztonságos megélhetés jogáért. Ezért nekünk, választópolgároknak – megint csak Kuncze pártelnököt idézve – „körültekintően” kell eljárnunk és nem szabad olyan pártra szavaznunk, amelyik gyáván, a törvényesség pajzsa mögé menekül vezető politikusainak arcátlan és erkölcstelen vagyonszerzési ürügyén.