Amikor szerdán hajnali fél kettőkor a washingtoni Ronald Reagan Buildingben ünneplő republikánusok előtt, nagy ujjongás közepette, egy óriáskivetítőn megjelent az Ohio állam bevételét bejelentő győzelmi üzenet, mindenki úgy vélte, George W. Bush elnöknek nincs más dolga, mint hogy a Fehér Háztól megtegye azt a kétutcányi távolságot, ami elválasztja őt a győzelemtől.
A színpadra lépő countryzenekar több sikerdalt játszott el, többek között a „This land is your land” (Ez a föld a te országod) című klasszikust, majd a déli büszkeség himnuszát, a Sweet Old Alabamát. A Dél győzelme Új-Anglia felett teljesnek tűnt.
Négy órával később azonban, amikor a többezres ünneplő tömeg és az újságírók hasonló hada már néhány száz főre olvadt, a nagyteremben és a tudósítói boxokban még mindig hiába vártuk az elnököt. Helyette hajnali hat előtt nem sokkal Andrew Card, az elnök kabinetfőnöke jelent meg a megfogyatkozott tömeg előtt, és bejelentette, noha George W. Bush győzött a választáson, az elnök „úgy döntött, tiszteletből időt ad még Kerry szenátornak, hogy az eredményeken elgondolkodjon”.
Kerry szenátor el is gondolkodott, és tegnap, néhány órával a kabinetfőnök megjelenése után, hivatalosan is elismerte George W. Bush győzelmét. Tegnap hajnalban azonban ez még nem volt ennyire nyilvánvaló. Edwards alelnökjelölt Bostonban nyilatkozatával azt sugallta, a demokraták az utolsó voksig harcolnak majd Iowában, Új-Mexikóban és legfőképp Ohióban. A Bush-csapat még az éjszaka, minden eshetőségre felkészülve, jogászkommandót állított készenlétbe arra az esetre, ha ebben az államban megindul az ügyvédek csatája az eredmények fölött.
Washingtoni idő szerint délután három óra körül aztán megszólalt maga George Bush is, történelmi győzelemnek nevezve sikerét. Az elnök, aki köszönetet mondott támogatóinak, a remény korszakát jövendölte az Egyesült Államok számára, gazdasági fellendülést ígért, és síkraszállt a terrorizmus elleni harc folytatása mellett.
A húszéves Jonathan Boss magas, vékony, szőke fiatalember, az ifjú republikánusok prototípusa is lehetne. Hajnali három órakor már kilencedik órája védelmezi a sajtó számára tiltott zónát az újságírók támadása elől. Látszik, nem nagyon örülne már annak, ha mindezek után a párt még visszavezényelné a választási csatatérre. „Vasárnap és hétfőn még mindig kinn voltam Pennsylvaniában, és az ajtókon kopogtattam” – mesél bevetéséről, hozzátéve, hogy a végén már annyi aktivista járta az utcákat, hogy nem is ők, hanem a meggyőzendő választópolgárok fáradtak el.
Továbbiak a 8. és a 9.,
vezércikk a 7. oldalon
origo.hu
Rejtélyes olajszennyezés történt a Kapos folyón
