Ketchupos hamburger az istentisztelet után

A választások előtti utolsó vasárnap délutánja valahol Dél-Karolinában. A vidéki Amerikát kereső európai utas egy gyorsétteremben ebédel éppen, amikor harminc-negyven éves Buickok, Dodge-ok, Cadillacek állnak meg a parkolóban, a hatalmas autókból hófehér ünneplőbe öltözött fekete öreg hölgyek szállnak ki. Templomozás utáni idő van – villan az eszembe, és elcsodálkozom a függönyszerű, európai szemmel kissé giccses ruhakölteményeken. Az istentiszteletről érkező vendégek hamburgert rendelnek, a lecsöppenő ketchup élénk nyomot hagy a ruhán. A hangulat kettős: egy meghitt városka vasárnap délutánjának illata keveredik az abszurdba hajló fogyasztói társadalom érzésével – igaz, errefelé nehéz lenne egy méregerős kávét áruló presszóba beülni. A hölgyek – mi másról – a keddi választásról beszélgetnek, és itt dől meg egy másik előítélet: bár feketék mindahányan, a beszélgetés alapján zömük mégsem a demokrata jelöltre, hanem Bushra adja majd a voksát. Az igaz feketék a demokratákat támogatják – próbálkozik egyikük, de társai csak elnézően mosolyognak. Nem fagy meg a levegő, nem nézik ki maguk közül, csupán annyit jegyeznek meg, hogy elmúltak már azok az idők itt, délen is.
Florida államban egymást váltják az elnökjelöltek. Négy éve itt dőlt el mindez, ezért a kitüntetett figyelem. A politikusok elsősorban a nyugdíjasoknak szóló ígéreteiket hozták magukkal, nem véletlenül, hiszen a rendkívül kellemes klímának köszönhetően egész Amerikában itt él a legtöbb nyugdíjas – sokan az utolsó munkanapjuk után eladnak mindent korábbi lakhelyükön, és itt vesznek házat maguknak életük hátralévő részére.
Daytonán Bush beszél, mögötte bőszen bólogat öccse, Jeb, aki az állam kormányzójaként igen népszerű ember még a spanyol ajkúak körében is. Természetesen szóba kerül a „szomszéd”, vagyis a kubai vezér, Castro is, aki pár nappal korábban megbotlott egy emelvényen. Az elnök kőkemény politikát ígér a diktátor ellen, és ez tetszik az itt élő kubaiaknak. Kerry Miamiban az idősek egy másik gondját, a gyógyszerkérdést állítja kampányának középpontjába. A demokrata jelölt azt állítja, a jelenlegi elnök a gyógyszerlobbi foglya, ezért mennek amerikaiak ezrei Kanadába kiváltani a receptjeiket. – Ha én leszek az elnök, akkor nálunk is olcsóbbak lesznek a gyógyszerek – ígéri, és jókora tapsot inkasszál be a hallgatóságától.
Ma már tudjuk: Floridában ez az érv nem volt elég a győzelemhez.