Kukorékol a szélkakas

Az ország irányítását nem lehet szélkakasokra bízni, mondotta Gyurcsány Ferenc miniszterelnök. Tessék levegőt venni, és tízig számolni. Nincs leszállási engedélyük Magyarországon a szélkakasoknak…
Vajon melyik leszállópályán landolt Gyurcsány Ferenc szélkakas (vagy szélkappan)? Amúgy ötvenhatról és Irakról beszélt a legendás államférfi. Az ország irányítását nem lehet szélkakasokra bízni a kormányfő szerint. Már csak azt kellene tisztázni, akkor mit keres a szónok a kormányfői pulpituson… Én nem szavaztam rá – szerintem Te sem. Egyikünk sem. Őt a Párt küldte. Reánk oktrojálták (erőltették). Így döntöttek a vének. A Köztársaság tér.
Ha gyakrabban nézne fürdőszobatükörbe az újsütetű vezérember, talán megriadna magától. Amúgy maga a bevezető gondolat tökéletes: az ország irányítását nem lehet szélkakasokra bízni… És mi van, ha mégis ők kerülnek a kakasülőre? Egy ország, ahol „nagy a jólét”, asszonyaink pedig szép lassan öregecskednek. A szélkakasok pedig bevackoltak a kasba.
Egy darabig. Mert lesz itt majd olyan is, hogy nem a Köztársaság tér dönti el, kinek a kezébe ad hatalmat, hanem a választó. Te meg Én. Mi.
A kakasjárásról még annyit: közjogi méltóságunk jól szerepel. Kukorékolásban is otthon van.
Legutóbb például arról dalolt, hogy az Irakban mártírhalált halt Nagy Richárd honvéd emlékére tekintettel kell még tovább a megszállt országban maradniuk a magyar katonáknak. Nagy Richárddal példálózni viszszataszító az őt mészárszékre küldő koalíció prominense részéről. Élőként jó volt ágyútölteléknek, halottként meg vele kampányolnak. Szélkakasokkal kezdtük, de ez már véresen komoly. Émelyítően gusztustalan.