Az ország irányítását nem lehet szélkakasokra bízni, mondotta Gyurcsány Ferenc miniszterelnök. Tessék levegőt venni, és tízig számolni. Nincs leszállási engedélyük Magyarországon a szélkakasoknak…
Vajon melyik leszállópályán landolt Gyurcsány Ferenc szélkakas (vagy szélkappan)? Amúgy ötvenhatról és Irakról beszélt a legendás államférfi. Az ország irányítását nem lehet szélkakasokra bízni a kormányfő szerint. Már csak azt kellene tisztázni, akkor mit keres a szónok a kormányfői pulpituson… Én nem szavaztam rá – szerintem Te sem. Egyikünk sem. Őt a Párt küldte. Reánk oktrojálták (erőltették). Így döntöttek a vének. A Köztársaság tér.
Ha gyakrabban nézne fürdőszobatükörbe az újsütetű vezérember, talán megriadna magától. Amúgy maga a bevezető gondolat tökéletes: az ország irányítását nem lehet szélkakasokra bízni… És mi van, ha mégis ők kerülnek a kakasülőre? Egy ország, ahol „nagy a jólét”, asszonyaink pedig szép lassan öregecskednek. A szélkakasok pedig bevackoltak a kasba.
Egy darabig. Mert lesz itt majd olyan is, hogy nem a Köztársaság tér dönti el, kinek a kezébe ad hatalmat, hanem a választó. Te meg Én. Mi.
A kakasjárásról még annyit: közjogi méltóságunk jól szerepel. Kukorékolásban is otthon van.
Legutóbb például arról dalolt, hogy az Irakban mártírhalált halt Nagy Richárd honvéd emlékére tekintettel kell még tovább a megszállt országban maradniuk a magyar katonáknak. Nagy Richárddal példálózni viszszataszító az őt mészárszékre küldő koalíció prominense részéről. Élőként jó volt ágyútölteléknek, halottként meg vele kampányolnak. Szélkakasokkal kezdtük, de ez már véresen komoly. Émelyítően gusztustalan.
origo.hu
Zöldhulladék égetése: ennyibe kerülhet, ha megszegjük a szabályt
