Jönnek a „birodalmi adók”, és a kormány nem ellenkezik

Brüsszel nem vethetne ki adót, ezért inkább másként nevezi.

Magyar Péter részéről nem látszik semmilyen ellenállás, Brüsszel szabadon adóztathatja Magyarországot Fotó: MTI/EPA/AFP pool/John Thys

Érdemes ismét kiemelni:

Brüsszel nem vethetne ki közvetlenül adókat, de a hivatalos közlések szerint ez nem is az, hiszen ez csak egy mechanizmus.

A dolog érdekessége egyébként, hogy a Tisza-kormány javaslatára a parlament épp a közelmúltban szavazta meg a dohánytermékek jövedéki adójának 15 százlaékos emelését, ami novemberben lép hatályba. „Akkor az volt a mondás, hogy az ebből keletkező bevételt az egészségügybe csatornázzák, de az időzítés és a növekmény mértéke miatt azt sem zárhatjuk ki, hogy a Magyar Péter vezette kabinet előre menekült. Végülis jobban hangzik, hogy az adóemelésből kórházi klímák és várólista-kurtítás lesz, mintha azt kellene mondani: ebből törleszti majd Brüsszel a hiteleit, és vásárol újabb fegyvereket Ukrajnának” – vonja le a következtetést a Tűzfalcsoport.

A Kármán-féle vagyonadó nagyvállalati rokona

A CORE névre keresztelt hozzájárulás más problémákat vet fel. A tervezett befizetés a 100 millió eurónál nagyobb éves nettó árbevételű, a szabályozás hatálya alá tartozó vállalatokat érintené. Az értékhatár nagyjából 36,5 milliárd forint, ami elsőre soknak tűnik, de a valóságban ötszáznál is több ilyen cég működhet csak Magyarországon. A koncepció legfontosabb részlete, hogy nem a nyereség számít.

Egy adott vállalatot akkor is fizetésre kötelezhetnek, ha az adott üzleti évet veszteséggel zárta.

A rendszer ebben emlékeztet a Magyarországon is vitatott vagyonadó egyik alapvető problémájára: a fizetési kötelezettség alapja és a tényleges fizetőképesség nem ritkán elválik egymástól. A Kármán András nevével fémjelzett adócsomag számos magyar középvállalatot dönthet be.

Szóval, Brüsszel tervei szerint a szankciós környezet, a bizonytalanná váló ellátási láncok, az infláció és az energiaválság által sújtott európai gazdaság amúgy is globális versenyhátrányban lévő szereplőinek még mélyebben a zsebükbe kellene nyúlniuk. Míg az USA, Kína és mások nyíltan vagy éppen bújtatott módon arra törekszenek, hogy a vállalataikat még ütőképesebbé tegyék, az EU nemhogy az adminisztratív terheket nem csökkenti, de még mindennek tetejébe új arcot is kivetne, amelyet a vállalatok a vásárlókra terhelnek vagy felülvizsgálják beruházási terveiket.

A láthatatlan számla

A Tűzfalcsoport végül arról is ír, hogy az Európai Bizottság az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer bevételeinek egy részét is az uniós kasszába irányítaná, ahogyan a karbonvám bevételeinek 75 százalékát is. Továbbá emelné a nem újrahasznosított műanyag csomagolási hulladék alapján fizetendő hozzájárulást. Az Európai Parlament pedig a digitális szolgáltatások, az online szerencsejátékok és a kriptoeszközök területéről is tetemes összegeket irányítana a birodalmi büdzsébe.

A fenti elképzelések célja nem az EU kirángatása a gödörből. A valódi indokot az Európai Számvevőszék árulta el, amikor arra figyelmeztetett, hogy az EU hitelállománya és az Ukrajnának nyújtott hitelek (amelyek 2026 elejére összességében jelentős tételeket, több tízmilliárd eurót tesznek ki) miatt elengedhetetlen az új saját források jóváhagyása, különben az EU költségvetése hiánnyal szembesülhet. A Tisza-kormánynak pedig ez így rendben van.