A vagyonadó már több országban megbukott – vajon miért kell Magyarországnak?

A világ több fontosabb országa is megpróbálta már rendszeres vagyonadóval megsarcolni a helyi tehetősebbeket. Évtizedeken át alkalmazták egyes helyeken, és ma is létezik néhány államban. Több az olyan ország van azonban, ahol kivezették, mert nem vált be. Ausztria, Dánia, Németország, Hollandia, Finnország, Luxemburg és Svédország is megszüntette a széles körű vagyonadót, Franciaország pedig 2018-ban lecserélte egy szűkebb, csak az ingatlanvagyont érintő adóra. Az OECD szerint a kivezetések mögött rendre ugyanazok a problémák jelentek meg: kevés bevétel, jelentős adminisztrációs teher, adóelkerülés és a tőke elvándorlásának veszélye.

Magyar Péter és Emmanuel Macron idén júniusban. A magyar miniszterelnök most akarja bevezetni, amit a francia elnök korábban alaposan szűkített Fotó: Reuters/Ludovic Marin Forrás: Pool

Tizenkettőből négy maradt

A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) vizsgálata szerint 1990-ben még tizenkét OECD-országban volt érvényben magánszemélyek nettó vagyonára kivetett, rendszeresen fizetendő adó. 2017-re ez a szám négyre csökkent: Franciaország, Norvégia, Spanyolország és Svájc maradt a klubban. A lista azóta tovább rövidült, mégpedig úgy, hogy Franciaország 2018-ban megszüntette az általános nettó vagyonadót, és helyette az ingatlanvagyonra vezetett be különadót.

Az OECD szerint a korábbi rendszerek kivezetésének egyik közös oka az volt, hogy a vagyonadó bevétele gyakran nem állt arányban az adóztatás és az ellenőrzés költségeivel, vagyis az adminisztrációs terhekkel.

A másik gondot az jelentette, hogy a sok kivétel és kedvezmény miatt az adóalap beszűkült, az adóelkerülés pedig megnehezítette a célzott újraelosztást.

Franciaország: a milliomosadó, amelyből ingatlanadó lett

Franciaország 1982-ben vezette be a nagy vagyonokra kivetett adót, az Impôt sur les grandes fortunes-t. Egy évvel később már át is nevezték, később pedig az Impôt de solidarité sur la fortune, vagyis az ISF lett a közismert elnevezése. A rendszert 1986-ban megszüntették, 1989-ben azonban visszahozták. Évtizedeken át a tehetősebb háztartások nettó vagyonát adóztatta.

A francia kísérlet legfontosabb politikai problémája az lett, hogy a vagyon értékelése, az üzleti részesedések, az ingatlanok és a különféle mentességek miatt egyre bonyolultabbá vált az adóalap meghatározása. Emmanuel Macron 2018-ban megszüntette az ISF-et, és helyette létrehozta az ingatlanvagyon-adót, az IFI-t. Ez már csak a nagy értékű ingatlanvagyonra vonatkozik, a pénzügyi eszközök és más ingó vagyonelemek kikerültek az adóalapból.

Svédország: a jóléti állam sem tartotta meg

Svédország 1947-ben vezette be a vagyonadót. A rendszer hosszú ideig élt, de 1991-ben jelentősen átalakították. A végállomás azonban a megszüntetés lett: Svédország 2007-ben kivezette a vagyonadót. Az OECD értékelése szerint ehhez a tőke mobilitása és az adóelkerülés mellett az a felismerés is hozzájárult, hogy a rendszer újraelosztási hatása korlátozott maradt.

A svéd példa azért fontos, mert egy magas adókkal működő jóléti államról van szó, és még ebben az esetben is arra jutottak, hogy a vagyonadó nem hoz akkora bevételt, hogy megérje vesződni vele.

Németország: papíron még létezett, a gyakorlatban már nem

Németországban a vagyonadó története szintén régre nyúlik vissza: 1952-ben indult, és egészen 1997-ig fennmaradt. Az alkotmánybíróság nyírta ki: 1995-ben kifogásolta, hogy az ingatlanokat és más vagyonelemeket eltérő értékelési szabályok alapján adóztatják. A döntés után a rendszert nem sikerült úgy átalakítani, hogy az megfeleljen az egyenlő adóztatás követelményének, ezért a vagyonadó alkalmazását 1997-ben felfüggesztették.

Ausztria, Dánia, Finnország: ugyanaz a történet más országokban

• Ausztria 1954-ben vezette be a vagyonadót, majd 1994-ben megszüntette.
• Dániában 1903-tól létezett ilyen adó, és 1997-ben vezették ki.
• Finnországban 1919-től működött a vagyonadó, egészen 2006-ig.
• Luxemburgban 1934-ben vezették be, és 2006-ban szűnt meg.
• Hollandiában 1965-től volt vagyonadó, 2001-ben azonban egy másik konstrukció váltotta fel. Az új rendszer a teljes nettó vagyont adóztatása helyett egy feltételezett hozammal számolt.

A dátumokból kirajzolódik, hogy a nagy európai vagyonadó-kísérlet kudarca nem egy-egy ország sikertelensége, az 1990-es és 2000-es években egymás után tűntek el a rendszerek.

India sem azért dobta ki, mert nem volt elég baloldali

India 1957-ben vezette be a vagyonadót. Az akkori pénzügyminiszter indoklása szerint a jövedelem önmagában nem feltétlenül mutatja meg megfelelően az adózók teherbíró képességét, ezért a jövedelemadó mellett a vagyont is meg kellett adóztatni.

Itt sem váltotta be a reményeket a rendszer, a fent már sorolt indokok miatt. A vagyonadó bevétele elenyésző volt a közvetlen adóbevételekhez képest, a beszedésének költsége magasnak bizonyult. India 2015-ben döntött a megszüntetésről, 2016-tól a magas jövedelműekre kivetett pótlékot emelték.

Norvégia: a kivétel, amely bizonyítja, hogy működhet is

Persze nem vallott kudarcot mindenhol a vagyonadó, ha így lenne, talán a Tisza-kormány sem próbálkozna vele. De azért érdemes számításba venni, hogy olyan államok alkalmazzák továbbra is ezt a típusú sarcot, amelyek gazdaságának ereje és mérete nemigen említhető egy lapon Magyarországéval.

A vagyonadót sikeresen alkalmazó országok egyike Norvégia, ahol 1892-ben vezették be országos szinten. A rendszer jelenleg a nettó vagyonra vonatkozik, vagyis az adósság levonható az adóalapból. 2026-ban a személyenkénti alsó értékhatár 1,9 millió norvég korona (65 millió forint) a házaspároknál 3,8 millió korona.

Csakhogy Norvégia sem változatlan formában őrizte meg a rendszert. Az értékelési kedvezményeket, az értékhatárokat és az adómértékeket többször módosították. Az OECD korábbi vizsgálata arra is rámutatott, hogy a norvég rendszerben a vállalkozási vagyonra külön értékelési szabályok és kedvezmények vonatkoznak.

A vállalkozó vagyonának adóztatása ugyanis könnyen olyan helyzetet teremthet, amelyben akkor is adót kell fizetni egy vállalkozás után, ha abból az adott évben nem vett ki elegendő készpénzt.

Svájc: működik, de egészen más logikával

Svájc a másik nagy kivétel. A vagyonadó nem szövetségi, egységes rendszerként működik, hanem a kantonok és az önkormányzatok adórendszerének része. Már a 19. században elkezdték alkalmazni a vagyonadót, és ma is mind a 26 kanton adóztatja valamilyen formában a magánszemélyek vagyonát. A világ hetedik legmagasabb GDP-jével rendelkező országában tehát fenntartható a rendszer.

Spanyolország: megszüntették, majd visszahozták

Spanyolország 1977-ben vezette be a vagyonadót, majd 2008-ban gyakorlatilag eltörölte úgy, hogy 100 százalékos adójóváírást vezetett be. A pénzügyi válság miatt azonban 2011-ben a kormány visszaállította a vagyonadót, eredetileg átmeneti intézkedésként. De tartós maradt. Ráadásul a legnagyobb vagyonokra magasabb kulcsokat is alkalmazott, a koronavírus-válság idején a legfelső sáv adókulcsa 2,5 százalékról 3,5 százalékra emelkedett.

Argentína és Kolumbia: Latin-Amerika más utat jár

Latin-Amerikában is vannak működő vagyonadó-konstrukciók. Argentínában a személyi vagyonadó, a Bienes Personales ma is létezik. A koronavírus-járvány idején az ország egyszeri, különösen a nagy vagyonokat terhelő adót is bevezetett, majd 2021-ben a rendszer legfelső sávjait tovább emelte.

Kolumbia szintén alkalmaz vagyonadót. A rendszer az elmúlt években többször változott, 2026-ban pedig újabb módosítások léptek életbe. A kolumbiai adóhatóság 2026-os szabályai szerint például a nettó vagyon meghatározott értékhatár felett válik adókötelessé.

Mi a tanulság?

A gyakorlat azt mutatja, hogy több alkalommal vérzett el a vagyonadó, mint nem.

A fizessenek a gazdagok szlogen jól hangzik, de inkább politikai jelszónak alkalmas, mintsem az adórendszer elemének.