Elvi döntést hozott az ORTT abban a kérdésben, hogy nincs jogi akadálya az MTV elnöke által tervezett tematikus, Demokrácia munkacímű csatorna létrehozásának. Az ügyben érintett kábeltelevíziós szövetségek viszont egyenesen a médiahatóság legitimációját vitatják a kérdésben. Valóban az ORTT-nek kellett döntenie erről?
– Az ORTT döntése számos jogi problémát felvet, és szerintem a médiahatóság túllépett a hatáskörén. Olyan kérdésben alakított ki többségi álláspontot, amelynek beláthatatlan következményei lehetnek médiapolitikai, médiajogi és médiafinanszírozási tekintetben. Nem volt szerencsés az elvi döntés kimondása az összes következményének vizsgálata nélkül. Az ötlet nem rossz, hiszen számos országban tematikus csatornák létrehozásával menekül előre a közszolgálat, viszont mindenhol szükséges hozzá az állam jóváhagyása.
– Mi elől menekülne a többi közmédium?
– Nem akarnak lemaradni a médiapiaci versenyben. A kereskedelmi televíziók agresszív műsorpolitikája következtében több országban elbizonytalanodott a közszolgálat, amely most egyre inkább visszahódítja nézőit, míg Magyarországon veszélybe került. Tavaly kormánypárti szakértők arról írtak tanulmányokat, hogy nincs szükség közszolgálatra, mert e feladataikat az európai tendenciákkal szemben nálunk magánosítanák. Vagyis megbíznának egy-egy kereskedelmi médiumot, hogy közpénzből gyermek-, vallási, tudományos műsorszámokat, fogyatékosoknak, kisebbségeknek szóló adásokat készítsenek. A kereskedelmi tévéknek amúgy most is kell közszolgálati adásokat sugározniuk. De, hogy ki és mit ért ez alatt, az gyakran vita tárgya az ORTT és a magánszféra között. Azok ugyanis úgy vélik, ha valamit sokan néznek, az a köz érdekét szolgálja. Előfordul, hogy szeretnék közszolgálati kötelezettségüket áltudományos, szenzációhajhász, aberrált élethelyzeteket népszerűsítő programokkal letudni.
– Mostanában már nem esik szó az említett tanulmányokról.
– Igaz, de e vélemények magukban hordozzák a közszolgálatiság leértékelésének szándékát, és ugyanez a veszély az MTV székházügyében is megjelenik. Kétségkívül szükség lenne új épületre, de nem ezen az áron. A kormány elképzelése szerint – hasonlóan az autópályákhoz – magánbefektető építené és üzemeltetné, akitől majd húsz vagy negyven évig bérelné az intézmény az otthonát. Nem kizárt így az sem, hogy a befektető bele tud majd szólni a műsorkészítésbe is. Szintén a közszolgálatiság elve sérülhet azáltal, hogy új tematikus csatorna létrehozását tervezik. Nem ismerjük Rudi Zoltán pontos szándékait sem, hol egy, hol öt újabb csatorna indításáról hallani. A médiatörvény szerint az MTV-nek a közszolgálati feladatokat egy országos földfelszíni és egy „másik”, értelemszerűen műholdas terjesztésű csatornán kell ellátnia. A hírek szerint az 1-es csatornát kiürítenék, és ezen elsősorban a szórakoztatásnak adnának helyet, míg a többin menne a közszolgálat. Ez azonban a hazai és az európai médiajogot egyaránt sérti, hiszen a műholdas csatornák csupán a háztartások felébe jutnak el, így az emberek jelentős részéhez nem jut el a közszolgálat.
– Milyen európai uniós jogszabályokat sért az elképzelés?
– Az EU-ban közfeladat végzéséhez állami megbízás kell, amely számon kérhetően felsorolja a tennivalókat is. Magyarországon miután törvény szabályozza az elektronikus médiumok működését, a közszolgálati televíziók feladatait, így új meghatalmazást is csak törvény adhat. Az Európai Bizottság a tagországokban azt is vizsgálja, hogy a közfeladatokra szánt állami pénzeket kizárólag a meghatározott célokra használták-e fel, illetve átláthatóan költötték-e el. Joggal vetődnek fel a kérdések: ha most kezdődne hasonló vizsgálat az MTV-nél, vajon megfelelne-e a kritériumoknak? Átláthatók-e a televízió szerződései, kifizetései, belső és külső megbízásainak tartalma? Vitatott lehet a közszolgálatisága is, hiszen egyre több olyan műsorszám látható, amely a törvényes feltételeknek nem tesz eleget. Feltételezhető ugyanakkor, hogy a közpénzek egy részét nem közfeladatokra fordítja az MTV. Hasonló jelenségek miatt a dán köztelevíziónak közel 85 millió eurót kellett visszafizetnie az államkasszába.
– Kell-e, és ha igen, mennyire szabad az államnak bevatkoznia a média világába?
– Ha az állam beavatkozik a média piaci viszonyaiba, és új közszolgálati lehetőséget akar teremteni, akkor mérlegelnie kell: van-e már olyan magyar tartalom, amit indítani kíván, például nosztalgia-, hír- vagy sportcsatorna. A piaci szereplőkkel egyeztetni kell, amit eddig elmulasztottak, és hiányát joggal sérelmezhetik az érintettek. A közszolgálat állami pénzből működik, nem szerezhet a versenyszférában jogtalanul előnyt a már piacon lévő szolgáltatókkal szemben. De a kábelelosztók is hátrányba kerülhetnek. Ha ugyanis az MTV újabb közszolgálati csatornát indít, akkor azt a kábeltársaságoknak kötelezően a legolcsóbb csomagjukban kell továbbítaniuk. Erre az alapszolgáltatásra nagyon sokat költöttek korábban az elosztók, amelyből vagy ki kell venniük más televíziókat, vagy milliárdokba kerülő újabb szűrőket kell felszerelniük. Ha az ebből származó kárukat az állam – természetesen az adófizetők pénzéből – nem fedezi, akkor a kábeltársaságok feltehetően a nézőkre terhelik a pluszköltségeket. Összességében tehát azok is többet fizetnek, akiknek a lakásában van kábel, de azok is, akikhez el sem jut a közszolgálati műsor.
– Joggal gondolhatja tehát a Magyar ATV, a Filmmúzeum, a Hír Televízió vagy akár a Budapest TV, hogy helyzetbe hozták őket?
– Károsodhatnak más piaci szereplők is, például a Sport Televízió, hiszen Rudi Zoltán hasonló tartalmú csatornákat tervez állítólag. Az említettek közül valamennyi sérelmezheti, hogy az állam mérlegelés, míg az MTV törvényi felhatalmazás nélkül avatkozik be a médiapiacba. A bővítés egyetlen piaci szereplő agresszív fellépésével olyan helyzetet bont meg, amit hosszú médiaháborúskodással teremtettek meg Magyarországon. Ilyesmi az unióban nem marad következmény nélkül. A média viszonyain csak szakmai és politikai egyeztetéssel lehet változtatni.
– Amihez az ellenzék szerepe megkerülhetetlen lesz.
– Miután a média világa kétharmados törvényalkotói döntési körbe tartozik, ezért szükség lesz az ellenzékre. Szerencsés lenne, ha a kormány végre tárgyalásokat kezdeményezne a médiatörvény módosításáról. Ezt egyfelől szükségessé teszi az MTV törekvése, az új székház, az új csatornák, másfelől a technológiai kényszer. Jövő évben be kell mutatni az EU-nak a földi digitális televíziózás bevezetéséről szóló kormánystratégiát, és tárgyalni kell a médiapiac átrendeződéséről, hiszen rövidesen lejár az országos kereskedelmi televíziók koncessziós jogosultsága.
– Az tehát, hogy Szalai Annamária fideszes ORTT-tag azt mondja, ez a bővítés támogatható, azt jelenti, hogy a nagyobbik ellenzéki párt is felkarolja ezt az elképzelést?
– Igen, feltehetőleg meg tudom győzni a pártot, hajdani képviselőtársaimat. Miért is lenne baj, ha a közszolgálat bővebb tartalmakat kínálna? Ki lehet elégedett a jelenlegi helyzettel? Az elmúlt években folyamatosan szorult ki az MTV-ből a valós közszolgálati tartalom és az érték az olcsó szórakoztatás javára. Számos műfaj eltűnt, alig találunk ifjúsági vagy gyermekműsorokat, irodalmi, kulturális produkciókat. Örülnék, ha a rossz tendencia megfordulhatna, az állam és közszolgálati televíziói, így a Duna TV is, újabb feladatokat vállalna, megtalálná valódi szerepét. De ehhez meg kell határozni a közszolgálatiság fogalmát. A feladatok ellátásához a forrásokat az államnak kell biztosítania úgy, hogy ne lehessen többé sem gazdaságilag, sem politikailag kiszolgáltatva a közmédium a hatalomnak. A csatornabővítés viszont csak akkor támogatható, ha a tájékozódás lehetősége, az információhoz való hozzájutás alkotmányos joga minden polgárnál érvényesül.
– Mi lehet tehát a megoldás?
– A médiatörvény módosítása az egyedüli gyógyír. Ehhez pedig a politikai erők kiegyezése szükséges. Ugyanakkor az ORTT nem hozhat olyan döntéseket, amelyek túlmutatnak e megállapodáson, illetve túllépik a politikai és a társadalmi akarat határait.
origo.hu
Eljárás indult Hadházy Ákos ellen
