Emelt bérért mosatták a sugárzó vagonokat

Csaknem a környék természetes háttérsugárzásának kétszeresét mérték a hegyeshalmi vasútállomáson a katasztrófavédők a múlt pénteken. Ott emelkedett meg így a radioaktivitás szintje, ahol a csernobili erőműrobbanás után Ukrajnából érkezett tehervonatokat mosták 1986-ban. Szakemberek állítják: nincs ok a pánikra, a helybeliek viszont rákban elhunyt vagontisztítókról beszélnek.

Már az a mozdonyvezető sem él, aki annak idején az ukrán tehervagonokat félreállította a hegyeshalmi vasútállomáson – írta egyebek mellett a Kisalföld című napilap a múlt heti cikksorozatában. Az újság arról számolt be, hogy 1986 áprilisában, a csernobili atomerőmű katasztrófája után Ukrajnából érkező, radioaktív porral szennyezett szerelvényeket az osztrákok csak alapos tisztítás után engedték át a határon. Erről persze mélyen hallgattak a MÁV akkori illetékesei. Utasították viszont a hegyeshalmi vontatási főnökség kocsijavító részlegét, hogy háromszoros bérért toborozzanak dolgozókat, akik lemossák a vagonokat. Külön védőfelszerelést nem kapott az öt jelentkező, csupán egy-egy pár gumicsizmát. Azok közül, akik akkor részt vettek a munkákban, többen fiatalon hunytak el, rákban.
A cikkek miatt intézkedett a Győr-Moson-Sopron Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság – közölte lapunkkal tegnap Szentes György, az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság szóvivője. Ahol annak idején gödröt ástak a sínek mellett, hogy a szennyezett víz elfolyhasson, óránként 160 nanosievert (nSv) a sugárzás, míg a környéken ez az érték csupán 90. Azonban azt is tudni kell, hogy az emberek sugárterhelhetősége 112–560 nSv/óra között mozog, így a mért érték bőven a határérték alatt van. Riasztást pedig először 500 nSv/óra fölött rendel el a katasztrófavédelem – mondta a szóvivő.