Külügyminisztériumi források ezt a magatartást leginkább azzal indokolták, hogy a régi ukrán hatalom lehet bármennyire korrupt és antidemokratikus, mégis kiszámíthatóbb és kezelhetőbb egy ismeretlen Juscsenkónál, aki ráadásul „nacionalista”. A magyar Külügyminisztérium jelenlegi vezetőinél a „ruszofília”, vagyis a hagyományos szovjet–orosz barátság régi reflexei sem zárhatók ki, különösen a már említett Udvardi Iván és a minisztérium közigazgatási államtitkára, Hajdú András esetében, akik információink szerint nyomást gyakoroltak a kérdésben egy Moszkva érdekeit is figyelembe vevő álláspont kialakítására, ami jelen esetben Janukovics támogatását tűzte ki célul az „amerikai bábnak” titulált Viktor Juscsenkóval szemben. Mindezek mellett azonban nem zárható ki, hogy a magyar álláspont kialakításában komoly szerepet játszott az is, hogy az Ukrajnával foglalkozó külpolitikai elit Kárpátalján teljes egészében arra a Gajdos Istvánra tett, aki a volt ukrán hatalom kiszolgálója volt.
Gajdos István az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) jelöltjeként a szociáldemokrata párt színeiben (vagyis Leonyid Kucsma volt elnök embereként) lett parlamenti képviselő 2002-ben. A választásokat a beregszászi körzetben nem ő, hanem Kovács Miklós, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) elnöke nyerte. Azonban a választási bizottság utólag hét olyan falu választási eredményét semmisítette meg, ahol a KMKSZ nyert, és ily módon végül Gajdost hozták ki győztesnek. A nyilvánvaló választási csalás ellenére az új magyar parlamenti képviselő az MSZP– SZDSZ-kormány teljes bizalmát élvezte, leginkább azért, mert riválisa, Kovács Miklós olyan kérdésekben, mind a státustörvény megvédése vagy a kettős állampolgárság, a Fideszhez közel álló álláspontot foglalt el. Gajdos István és az UMDSZ támogatása leginkább anyagi téren nyilvánult meg: a Határon Túli Magyarok Hivatala (HTMH), a Pomogáts Béla író vezette Illyés Közalapítvány, Törzsök Erika szabad demokrata kisebbségi szakértő érdekeltségei, de még az informatikai minisztérium is fejlesztések ürügyén komoly pénzösszegeket utalt át Gajdosnak és holdudvarának.
Ezt az eljárást egyébként a működésképtelenség szélére sodródó KMKSZ többször is szóvá tette. Politikailag az egyik legkomolyabb támogatásnak az bizonyult, hogy a magyar kormány kivette a „státusirodák”, hivatalos nevén információs irodák kezelését a Kárpátaljai Magyar Pedagógus Szövetség kezéből, és azt az UMDSZ-re bízta. A magyar állam által kifizetendő oktatási-nevelési támogatások eljuttatásáért felelős irodák működését ezentúl az a Dupka György kezelte, aki korábban a KMKSZ-ből kivált Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közösségének elnöke volt, és aki ezer szállal kötődik az UMDSZ-hez és Gajdoshoz. A Fideszen belül ezt
a döntést Szabó Vilmosnak tulajdonítják, aki akkor a HTMH-t felügyelő politikai államtitkár volt. Szabó Vilmosról szakmai körökben azt tartják, hogy a határon túli magyar ügyekhez nem ért. Az egykori XI. kerületi MSZMP-s párttitkár, majd MSZP-s külpolitikus 2002 után posztját kizárásos alapon kapta, mivel más nem jutott. Mindenesetre ezzel a döntésével elérte, hogy a magyarigazolványt kiváltó kárpátaljai magyarok személyes adatai minden valószínűség szerint Dupka Györgyön keresztül eljutottak a mostani választásokon leváltott ukrán maffia kezébe. Medgyessy Péter bukása után és Gyurcsány Ferenc kinevezésével Szabó Vilmos államtitkári rangban az új miniszterelnök külpolitikai főtanácsadója lett.
Gajdos István esetleges maffiakapcsolataira komolyabban első ízben 2004 őszén Kövér László, a Fidesz országos választmányának elnöke és Németh Zsolt, a Fidesz külügyi kabinetjének vezetője hívta fel a figyelmet közös sajtótájékoztatójukon. A két fideszes politikus arra utalt, hogy a magyar képviselő öszszefonódva a korrupt megyei vezetéssel védelmi pénzek szedésében, csempészésben vett részt. Szintén említésre került, hogy brutális meggyilkolása előtt utolsóként Gajdos István próbálta lemondásra bírni az ungvári egyetem rektorát, aki közismert volt Juscsenko-pártiságáról. A két fideszes honatya sajtótájékoztatójára a kormány óvatosan reagált. Nem így az MSZP holdudvarának számító, az ATV-ben sugárzott Sajtóklub külpolitikai szakértője, a Vasárnapi Hírek főszerkesztője, Avar János, aki Kövér kijelentéseit kommentálva kikérte magának azt, hogy az MSZP adott esetben szakszolgálati figyelmeztetés ellenére is támogatna egy maffiózót. Ez az ellenkezés azonban alábbhagyott, különösen azután, hogy az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottsága és külügyi bizottsága zárt ülés keretében a kérdést napirendre tűzte. Információink szerint az üléseken Zsohár István, a Magyar Köztársaság Információs Hivatalának igazgatója és munkatársai arra kényszerültek, hogy beismerjék, Gajdos István a kárpátaljai megyei vezetéssel összefonódva összefüggésbe hozható maffiatípusú tevékenységgel.
A témában a figyelmeztetések hiábavalósága nem először merült fel. Az Utolsó Figyelmeztetés (UFI) című havilap 2004 novemberi számában számol be arról az esetről, hogy mind az információs hivatal (IH) akkori igazgatóját, Czukor Józsefet, mind az ungvári magyar főkonzult, Szabó Ottót itthon megfedték azért, mert jelezték, az időközi munkácsi polgármester-választásokon csalás történt, amelybe belekeveredett az UMDSZ is. Az eset komoly nemzetközi visszhangot váltott ki, mind az Európa Tanács, mind az Európai Unió nyíltan elítélte a csalást. Az UFI értesülései szerint azonban Szabó Vilmos megfedte Szabó Ottó főkonzult a valóság hazajelentéséért, mivel az negatív színben tüntette fel az UMDSZ-t. De még annál is furcsább az az értesülés, hogy a Külügyminisztérium illetékes helyettes államtitkárának titkárságvezetője fellépett hasonló okból az információs hivatallal szemben. A titkárságvezető nem más, mint az a Németh János, aki a Horn-kormány idején ungvári főkonzul volt, aki közismerten rossz viszonyban volt a KMKSZ-szel, aki 2002-ben úgy lett a HTMH kárpátaljai főosztályának a vezetője, hogy hivatali elődjét – Tóth Istvánt – „állítólagos túlzott KMKSZ-barátsága” miatt váltottak le, és aki végül visszakerült a Külügyminisztériumba. Nem tudhatjuk, hogy Czukor József IH-s igazgató néhány nappal későbbi leváltásában milyen szerepet játszottak a „kínos” kárpátaljai jelentések, de tény az is, Czukor leváltása érdeke lehetett Németh János közvetlen főnökének, a területért felelős helyettes államtitkárnak, Boros Jenőnek is. Boros Jenő köztudottan megbántódott azon, hogy az Orbán-kormány idején Pröhle Gergely akkori berlini magyar nagykövet fellépése miatt nem válhatott bonni főkonzullá. Pröhle Gergely nagykövet akkori első beosztottját pedig úgy hívták, hogy Czukor József… Gajdos István személyének futtatásában részt vett a Határon Túli Magyarok Hivatala is. Értesüléseink szerint ezért leginkább Szabó Béla, a HTMH 2002-ben kinevezett elnökhelyettese és Szabó László, a hivatal legújabb, Kárpátaljáért felelős főosztályvezetője felel. Ellenzéki körökben Bálint Pataki József HTMH-elnök hozzáállásáról pedig leginkább azt tartják jellemzőnek, hogy bár az elnöknek nincs komolyabb MSZP-s háttere, és kollégáinál a problémákat sokkal jobban észleli, személyes sértődöttség miatt tevékenységére a kormány teljes kiszolgálása jellemző, legyen szó státustörvényről, kettős állampolgárságról vagy Kárpátaljáról.
A kormány számára kínos lehet Gajdos István tevékenysége a mostani ukrajnai elnökválasztási kampányban is. Az UMDSZ vezetője a kampány kezdetén megszabta az összes Beregszász környéki magyar falu polgármesterének, hogy kinek mennyi szavazatot kell hoznia a hatalom emberének, Viktor Janukovicsnak, máskülönben elmaradnának a támogatási pénzek. Sokan személyesen is kaptak pénzügyi előleget, amit az elmaradt választási siker után – a maffia törvényeinek megfelelően – azóta próbálnak visszahajtani. Talán még kényelmetlenebb lehet az a tény, hogy a kampány során az illetékesek az oktatási- nevelési támogatásokat azzal osztották, hogy mindez „Janukovicsnak köszönhető”. Vagyis Kárpátalján a magyarországi adófizetők pénzét közvetlenül felhasználták a választási kampányban. Gajdos István a választás első fordulójában elérte: a kárpátaljai magyarság több mint 60 százalékban Janukovicsra szavazott. A választások második fordulójára azonban a magyar szavazatok ügyében beszállt a KMKSZ is Viktor Juscsenko oldalán. Ennek leglátványosabb formája az volt, hogy Kijevben a KMKSZ elnöke, Kovács Miklós és az azóta elnökké választott Viktor Juscsenko Orbán Viktor, a Fidesz elnöke jelenlétében választási megállapodást kötött. A megállapodás egyik legfontosabb eleme, hogy az új ukrán elnök írásban vállalta, hozzájárul egy magyar többségű Tisza menti járás létrehozásához. A Juscsenko–Orbán– Kovács találkozó bekerült a magyarországi médiába, és ezáltal eljutott Kárpátaljára is. Elemzők szerint Orbán Viktor a határon túli magyarok körében tapasztalható népszerűségének és a KMKSZ kampányának köszönhetően az ukrajnai elnökválasztások második, majd megismételt második (harmadik) fordulójában a kárpátaljai magyarok több mint 50 százaléka megváltoztatta szavazatát, és ekkor már Beregszász és környékén is Juscsenko kapta meg a szavazatok több mint 65 százalékát. Kovács Miklós és a KMKSZ sikeres és eredményes politikai művelete azt eredményezheti, hogy az új ukrán hatalom érdemesnek fogja találni a velük való együttműködést, amire szükségük lehet a 2006-os parlamenti választások idején is. Mindez előrevetíti, hogy Juscsenko kénytelen lesz néhány ígéretet betartani.
Nagy kérdés, mi lesz most a mozgásterét vesztett és rendkívül népszerűtlen Gajdos Istvánnal és társaival. A választások óta a KMKSZ nem támadja őket, nem így a kárpátaljai Juscsenko-párti média, mely az UMDSZ-t az elmúlt rendszer egyik legnagyobb helyi bűnösének tartja. Tipikus példa lehet Kőszegi Elemér esete. Kőszegi Elemér a Kárpáti Igaz Szó, a megye egyetlen állami tulajdonban lévő magyar nyelvű napilapja főszerkesztője (volt). Mint ilyen, teljes egészében kiszolgálta az előző ukrán hatalmat és Gajdos Istvánt. A választások közben családja már Kanadába utazott, és lehetséges, hogy ő maga is oda menekül. Kőszegi Elemér nem mellékesen hoszszú ideig a Népszabadság hivatalos kárpátaljai tudósítója is volt. Kárpátaljai forrásokból a Magyar Nemzet úgy értesült, hogy „diplomáciai” csatornákon Budapestre már eljutott az új ukrán hatalom üzenete. Eszerint jó lenne békésen kivonni Gajdos Istvánt, különben utóbbi eljárások elé nézhet. Ukrajnában a képviselők mentelmi jogának a megvonása egyszerű többséget igényel a parlamentben. Amennyiben ilyen eljárásra nem kerül sor, Gajdos parlamenti mandátuma 2006 márciusában amúgy is lejár. Gajdos István helyzetét az sem könnyíti, hogy az ukrajnai választások vesztesei mögött álló gazdasági érdekcsoportok megpróbálják újjászervezni magukat, és ebben a munkában feltétlenül számítanak rá. A gyakorlatban Kárpátalján mindenki tudja, ilyen esetekben igen kockázatos elhagyni egy süllyedő hajót. Legalábbis Gajdos István „köreiben”.
A kárpátaljai helyzet jól példázza, a magyar szocialista–szabad demokrata elit Ukrajnával kapcsolatban rendkívül kényes és hátrányos helyzetbe lavírozta magát, amire nemzetközileg felfigyeltek. Az egyetlen mozgatórugó a Fidesz-gyűlölet. Mással ez a vakság és ámokfutás nem magyarázható.
Visszatérés a régi mederbe
Munkatársunktól
Beszéd helyett most jöjjenek a tettek – mondta Putyin orosz elnök, amikor az ukrán házelnökkel, Vlagyimir Litvinnel tárgyalt. A radio.hu beszámolója szerint Putyin vidéki rezidenciájában tárgyalt a politikussal, aki igyekezett meggyőzni vendéglátóját, hogy nemcsak a kijevi parlament, hanem maga Viktor Juscsenko, a megválasztott elnök is konkrét gyakorlati lépéseket tervez az Oroszországgal folytatott együttműködés bővítésére, hiszen Oroszország messze a legnagyobb partnere Ukrajnának, fontosabb, mint Németország, az Egyesült Államok, Olaszország és Anglia együttvéve. Ráadásul a kétoldalú kereskedelmi forgalom tavaly negyven százalékkal növekedett.
A központi választási bizottság (CVK) egyik tagja tegnap este azt közölte, leghamarabb hétfőn este tehetik közzé az ukrán elnökválasztás megismételt második fordulójának végeredményét. Ruszlan Knyazevics elmondta, a legfelső bíróság hétfőn reggel lát hozzá a Janukovics-csapat azon panaszának a megvizsgálásához, amelyben – ismét és sokadik alkalommal – tétlenséggel és elfogultsággal vádolták meg a bizottságot. A volt kormányfő ezúttal azért panaszolta be a CVK-t, mivel az elutasította annak a beadványának a figyelembevételét, amelyben – különböző szabálysértésekre hivatkozva – az Ivano-Frankivszk megyében tartott voksolás semmissé nyilvánítását követeli. Knyazevics szerint a CVK azért nem foglalkozhatott érdemben a panasszal, mivel az már jóval a megadott határidő lejárta után érkezett hozzájuk. Így a bizottság az érintett megye esetében is a két elnökjelölt megbízottjai által aláírt választási jegyzőkönyvek szerinti eredményt tekinti véglegesnek, mely szerint a megyében leadott szavazatok 95,72 százalékát Viktor Juscsenko, 2,86 százalékát pedig Viktor Janukovics kapta. Elemzők szerint ugyan nagy a valószínűsége annak, hogy Janukovicsék a választás végeredményét is megfellebbezik a legfelső bíróságnál, ám ennek valójában már semmi jelentősége, illetve negatív következménye nem lesz az eredményre, amely szerint a választást meggyőző fölénnyel, mintegy nyolcszázalékos előnynyel Viktor Juscsenko nyerte.
