Pápától húsz kilométerre északkeletre, a Bakonyból a Kisalföld felé kanyargó Kánya-patak partján fekszik Lovászpatona. Az 1400 lakosú település közepén, magas kőfallal körülkerített cinteremben áll a község evangélikus temploma, az ország egyik legrégebbi protestáns gyülekezetének otthona.
A Patonáról szóló első írásos adat 1253-ból származik. Ekkor már bizonyosan kész volt a falu Szent Márton tiszteletére szentelt első plébániatemploma, amelynek három román kori ablakát a déli hajófal nyugati szakaszán láthatjuk. A környék egyházi központjaiban – Győrben, Pannonhalmán – viszonylag korán, már a XIII. század utolsó harmadában megjelentek az új művészeti stílus, a gótika első jegyei, ezért az említett félköríves ablakok alatti sorban lévő, enyhén csúcsíves nyílások is elkészülhettek az 1200-as és 1300-as esztendők fordulójáig. A 138 méter hosszúságú, ovális védőfallal övezett erődtemplom hajóját a XIV. század második felében keleti irányban jelentősen meghosszabbították, és ekkor épült hozzá a gúlasisakos harangtorony, amelynek gótikus átjáróján keresztül kettős kapuzaton lehet bejutni a belső térbe. A hét és fél méter széles, tizenöt méter hosszú hajóhoz két méterrel keskenyebb, hat méter hosszú, sokszögzáródású szentélyt toldottak, a szűkületnél a szokásos diadalívvel.
Az 1450-es években a település az ország egyik leggazdagabb családja, az Újlaki família birtokai közé tartozott. Ebben az időben történt az épület újabb gótikus bővítése, mégpedig a déli oldalhoz kapcsolt kegyúri kápolnával. A falon látható két tágas csúcsíves átjáróhoz szabályos téglalap alakú, sarkain támpilléres, boltozatos terem tartozott, de sajnos a török háborúk idején teljesen elpusztult. A falu a török időkig előbb a némai Kolos családé, majd ennek kihalta után – királyi birtokadományozás révén – Thury György főkapitányé. A hódoltság északi határterületén fekvő környék sokat szenvedett a portyázások és a várháborúk során. Egy 1620-ból származó feljegyzés tanúsága szerint Lovászpatona egy ideig török kézen volt, majd – 1683 előtt – a lutheránusok vették használatba templomát. Egy másik irat szerint az épület még 1720-ban is „magán viselte a katolikus alakot és bélyeget”. 1750-ben is csupán a szükséges renoválásokra került sor, és csak 1843-ban készült el a tíz pár lábon nyugvó fakarzat, amelynek jobb megvilágítása céljából vágták a déli falon lévő téglalap alakú, rézsűs ablakokat.
A templom feltárását 1959–60-ban végezte az Országos Műemléki Felügyelőség, Kozák Károly régész vezetésével. A tisztán barokk stílusú épületnek addig csak az alaprajza és tornyának formája utalt középkori eredetére, minden egyéb, a török időket megelőzően készült részletet a falkutatás és ásatás hozott napvilágra. A műemléki helyreállítás Ivánka András építészmérnök tervei alapján 1962. március 15-re készült el.
origo.hu
Egy szélsőbaloldali provokátor kerül Gyurcsány helyére
