Szudétanémet misszió

Csaknem másfél éve annak, hogy a Szudétanémet Bajtársi Szövetség (Sudetendeutsche Landsmannschaft) képviseletet hozott létre a cseh fővárosban. A prágai Malá Stranán lévő szudétanémet iroda azóta rendezvények egész sorát tartotta, rendszeresen fogad rangos vendégeket és valódi kovásza lett a cseh–német kapcsolatoknak, illetve a két nép közti párbeszédnek.
„Irodánk megnyitásával három fő célkitűzésünk volt – mondja Peter Barton történész, igazgató. Az első, hogy a cseh sajtó és a cseh médiumok folyamatos monitorozása segítségével jobban informáljuk szövetségünk müncheni vezetését. A második, hogy kapcsolatokat alakítsunk ki – illetve, hogy a már meglévőket elmélyítsük – a cseh társadalmi-politikai élet szereplőivel. A harmadik pedig, hogy olyan kiállításokat, koncerteket és más kulturális rendezvényeket szervezzünk, amelyek valamilyen módon kapcsolódnak a szudétanémet–cseh közös történelemhez.”
Az iroda megnyitása egész Csehországban nagy felzúdulást keltett. Egyes politikusok magát a belügyminisztert vonták kérdőre, hogy miért járult hozzá a szudétanémet szervezet prágai letelepedéséhez. Peter Barton azonban rendíthetetlen híve a dialógusnak. „Eddig gyakorlatilag csak belső, cseh–cseh párbeszéd folyt. Márpedig, ha valaki bekapcsolja a cseh tévéadókat, vagy belelapoz a cseh lapokba, azonnal szembesül azzal, hogy a szudétanémet kérdés egy hihetetlenül aktuális, szinte mindennaposnak mondható téma. Ezzel a témával gyakran manipulálnak, visszaélnek, s nemegyszer nacionalista célokra használják fel. Mi pedig örülnénk, ha sikerülne egy kicsit megváltoztatni az emberek gondolkodását, hiszen a cseh közvélemény nagy részének meglehetősen negatív véleménye van a szudétanémetekről. Azt szeretnénk, hogy a vita ne csak történészek között, hanem nyíltan, a társadalom teljes nyilvánossága előtt folyjon. Úgy gondoljuk, nem célszerű a szőnyeg alá söpörni a múltat, mert mindig újabb és újabb ellentétekhez fog vezetni. Ideje, hogy nyíltan beszéljünk arról, ami történt, hiszen egyedül ezáltal tudjuk segíteni a múlt megértését, illetve a megbékélést” – teszi hozzá az igazgató.
A kétoldalú kapcsolatok javítása érdekében a szudétanémet képviselet több más csehországi német szervezettel is együttműködik. Vendégkönyvükbe lapozva pedig többek között olyan nevekkel találkozhatunk, mint Christa Stewens bajor munkaügyi és szociálisügyi miniszter vagy Georg Milbradt Szászország, illetve Roland Koch Hessen miniszterelnöke – míg cseh részről Jan Ruml korábbi belügyminiszter, Petr Pithart, a szenátus alelnöke vagy Jan Hadrava szenátor. „Természetesen sok magánszemély is megkeres bennünket. Vannak, akik egyszerűen csak kapcsolatot keresnek, vannak, akik közösségünk történetéből szeretnék megtudni valamit, amihez az úgy-nevezett házi archívumok komoly segítséget nyújtanak. De felkeresnek bennünket olyanok is, akik elveszett ismerőseik, rokonaik, barátaik után kutatnak” – számol be róla Barton, aki szívesen beszél azokról az irodájuk által szervezett koncertekről, kiállításokról, kávéházi irodalmi estekről, könyvbemutatókról, amelyek újabb színekkel gazdagították Prága kulturális életét. A sok-sok rendezvény közös célja: az egymáshoz való közelebb kerülés elősegítése. „Tavaly májusban Rudolf Grulich egyháztörténész tartott előadást Szudétanémet ellenállás Hitlerrel szemben címmel, majd pár héttel később bemutatta a Szudétanémet katolikusok, mint a nácizmus áldozatai című, cseh és német nyelven is megjelent könyvét. Júniusban A kiengesztelődés koncertje címmel hangversenyt szerveztünk, ahol cseh–német és zsidó dalok hangzottak el. Novemberben pedig – a Konrad Adenauer Alapítvány támogatásával – szemináriumot tartottunk Az egyház ellenállása Hitlerrel szemben címmel. De megfordult nálunk például Gisela Finger német alkotóművész is, akinek szintén mi szerveztünk kiállítást Prágában” – sorolja az eseményeket Barton.
Az iroda tehát tartja magát eredeti szándékaihoz, azt viszont, hogy a hozzá fűzött reményeket hosszú távon mennyire váltja valóra, ma még nem tudhatjuk. Egyelőre azonban úgy tűnik, a cseh közvélemény kezdeti ellenérzései csökkenőben vannak. „A mi irodánk hivatalosan Botschaft, amit sokan követségnek értelmeznek, noha ennek a szónak olyan jelentése is van, mint hír, üzenet. Mi elsősorban üzenetet szerettünk volna hozni” – jegyzi meg végül az igazgató.