Fekete humor

Történelmi mélypontra süllyedt a magyar diplomácia, miután Szaúd-Arábia hazahívta nagykövetét Magyarországról, hogy konzultáljanak vele, miként folytatható tovább a kétoldalú kapcsolat a példátlan Gyurcsány-viccelődés után. A kormány fejének sikerült az a bravúr, amely a rendszerváltozás óta még egyik elődjének sem: megrendítette a diplomáciai kapcsolatot Magyarország egyik fontos szövetségesével, amely nem mellékesen az Egyesült Államok stratégiai partnere is. Ne feledjük, az elmúlt évek során számos alkalommal volt feszült a viszony valamely szomszédunkkal. Ennek ellenére még soha nem került sor a nagykövet hazahívására, ez a lépés ugyanis már igen komoly diplomáciai jelzés (Amerika a napokban hívta haza konzultációra szíriai nagykövetét, amiért az arab ország a volt libanoni kormányfő meggyilkolásával összefüggésbe hozható). S ne feledjük azt se, hogy egy szaúdi lapban a főszerkesztő vezércikkben kérte hazáját a mielőbbi lépések megtételére. Úgy vélte, egy ilyen otromba támadásra – legyen az vicc vagy komoly – mindenképpen a nagykövet hazahívásával kell válaszolni, valamint a kétoldalú kapcsolatok időleges befagyasztásával. Az első már megtörtént, de nem lehetetlen, hogy az utóbbira is sor kerül.
A kapcsolatok kihűlésének első jele az, hogy Szili Katalin házelnök épp a mai napon indult volna el Szaúd-Arábiába hivatalos delegáció élén. Tegnap értesítették a magyar sajtót, hogy a tervezett út Rijádba elmarad, s csak később látogat el a sivatagi királyságba. Hogy miért? A parlamenti sajtószolgálat közlése szerint az MSZP-frakció kérte fel a házelnök asszonyt a szavazótöbbség védelmében a maradásra. Az indok azonban köszönő viszonyban sincs az igazsággal, hiszen nem Budapest, hanem Rijád döntött az út elhalasztása mellett. Nem hajlandók ugyanis fogadni egy olyan párt politikusát, amelynek miniszterelnöke nemrég terroristának nevezte futballistáikat.
Gyurcsány Ferenc nagyon könnyen napirendre tért az ügy felett. Elég volt számára egy nyilatkozat a sajtónak (amelyben azért jól odabökött az ellenzéknek), s lezárta a botrányt. A szaúdiak azonban nem, ez nyilvánvaló. Leadták a diplomáciai jegyzéket a Külügyminisztériumnak, amelyet a Bem tér urai azonnal letagadtak, majd elismertek. Később újra letagadták, s azt a bravúrt is véghezvitték, hogy néhány óra eltéréssel nyilatkozott egymásnak ellentmondóan a miniszter és szóvivője. A cél nyilvánvaló volt. Azt akarták elhitetni, hogy az ügy le van zárva, kis „félreértés” volt csupán, az érintettek elrendezték egymás között. Most már tény, ez is csak újabb terméke a kormányzati kommunikációnak. A szaúdiak nem felejtették el a Gyurcsány-pofont, és azt is tudni kell, hogy ők sokkal, de sokkal nagyobb játékosok a nagyvilág diplomáciájában, mint a neveletlen magyar miniszterelnök és tehetségtelen csapata.
Emlékezhetünk: a Benes-dekrétumok ügyének felvetésekor Kovács László akkori MSZP-elnök élesen kikelt Orbán Viktor ellen, súlyos diplomáciai bonyodalmak okozásával vádolva meg őt. Most nem jön ilyen szózat baloldalról, pedig ez az ügy összehasonlíthatatlanul komolyabb károkat okozott már eddig is, mint bármely más lépés a rendszerváltozás óta. Itt most olyan országot sértett meg a miniszterelnök, amely nem fog egykönnyen megbocsátani. Hiszen Gyurcsány Ferenc durván visszaélt a jóindulatukkal, s otrombán felrúgta a diplomácia játékszabályait.
Vajon ez a „briliáns” alakítás a nagypolitika színpadán a sokat emlegetett diplomáciai offenzíva? Vagy az is csak egy jó vicc?