Felborzolt kedélyek a Gotovina-ügy miatt

Ivo Sanader horvát miniszterelnök tegnapelőtti budapesti látogatása kivételes volt többi szomszédunk kormányfői vizitjeivel öszszehasonlítva: nem a kétoldalú kapcsolatok kérdése – mint a kisebbségek helyzete – volt a kemény dió, hanem azok a multilaterális ügyek, amelyekben a nagyok valódi szándékait a kis országok unión kívül vagy belül inkább csak sejthetik, mint tudhatják.

Közülük kiemelkedett a Horvátország uniós csatlakozása előtt már leküzdöttnek hitt, ám most hirtelen újra felmerülő akadály, a bujkáló Ante Gotovina tábornok felkutatásának és kiadatásának kötelezettsége, amelynek teljesítése nélkül mégsem kezdődhetnek el a csatlakozási tárgyalások Horvátországgal március 17-én. Az ügy meglehetősen felborzolta a kedélyeket, és fokozott tevékenységre késztette a horvát diplomáciát. Sanader valamennyi uniós tagország kormányfőjével találkozott már decemberben, ám az új fejlemények hatására az utóbbi két hétben is megfordult néhány európai fővárosban, így például az EU-ban most elnöki tisztet betöltő Luxemburgban. A horvát kormányfő budapesti látogatásának alkalmával reményének adott hangot, hogy hamarosan a frissen újraválasztott államfő, Stipe Mesic is bekapcsolódik ebbe a lobbizásba. Újságírói kérdésekre válaszolva kifejtette: a horvát diplomácia erőfeszítései most arra irányulnak, hogy meggyőzzék uniós partnereiket, érdemes támogatni Horvátországot európai integrációs törekvéseiben, mert ezzel Európa nemcsak a horvát közvéleménynek, hanem a délkelet-európai szomszédságnak is pozitív üzenetet küld. Kormánya, mondta Sanader, úgy látja, hogy Európában értékelik Horvátország erőfeszítéseit, és Gotovina ügyében nincs okuk kételkedni Zágráb szavahihetőségében. Arra a kérdésre, hogy belebukhat-e a kabinet, ha sikerül felkutatni és Hágának kiadni a nyugalmazott tábornokot, akit a horvátok túlnyomó része hősnek tart, Sanader úgy vélekedett, hogy pártjának már sikerült úrrá lennie egy-két válsághelyzeten, bízik benne, hogy ez így lesz most is. E nélkül a pozitív hozzáállás nélkül a Horvát Demokratikus Közösség (HDZ) aligha tudott volna talpra állni és megújulni a 2000-es választási vereség és Tudjman halála után. Hasonlóképpen ítélte meg annak esetleges következményeit is, ha nem sikerül eleget tenni a Hága iránti kötelezettségnek, s azzal az uniós tagság a bizonytalan jövő homályába vész: „Meg vagyunk győződve róla – mondta –, hogy amit teszünk, az Horvátország hosszú távú érdekeit szolgálja, következésképpen nem érezzük, hogy ezzel veszélybe sodornánk a kormány pozícióját, tehát a kormány a helyén marad, s nem lesznek előre hozott választások.”
A HDZ, vélekedett Sanader, már bebizonyította, hogy van jövőképe, tudja, mi a nemzeti érdek, ezért nem tart attól, hogy az idén kilátásba helyezett további privatizáció miatt az országban megbomlana a szociális béke. Az idén, de legkésőbb a jövő évben befejezik a privatizációt. Folytatják az INA magánosítását, eladják a Croatia Biztosítót és a távközlési vállalatot is. A stratégiai fontosságú vállalatok a továbbiakban sem kerülnek magánkézbe, az állam a kisebbségi részesedéseit értékesíti, s a befolyó jövedelem egy részét szociális alapok támogatására fordítja. Kormányának és neki magának is az a véleménye, hogy a vállalatoknak szükségük van a piaci megméretésre. Emellett azonban az is fontos, hogy a dolgozók a privatizáció folyományaként ne kerüljenek az utcára. Kormánya kiemelten kezeli a foglalkoztatás kérdését, kidolgozott terve van a kis- és a közepes vállalkozások ösztönzésére, e célra külön bankot is létesített.
Az orosz olajat nyugat-európai piacokra eljuttató DruzbAdrija olajvezeték-beruházással kapcsolatban – amelyben Magyarország is részt vesz – elmondta, hogy a tervtől nem álltak el, sőt az tovább folyik. Az omisalji olajterminállal kapcsolatban készült egy környezetvédelmi hatástanulmány, ennek értékelése folyamatban van. „Ha úgy döntünk is – mondta Sanader –, hogy nem Omisaljban lesz a vezeték végállomása, hanem másutt, az mindenképpen horvát területen fog áthaladni Olaszország felé.”