Alapvető közös érdek egy stabil, demokratikus, valódi reformpályán fejlődő, modernizálódó Ukrajna – állapítja meg az a lapunk birtokába került összegzés, amely a Külügyminisztérium illetékes főosztálya által a társtárcák és -szervek, valamint külső elemzők bevonásával ez év január 13-án megtartott szakértői megbeszélést rögzíti. Ez a kiindulási pont immár lényegesen különbözik attól a korábbi külügyi állásponttól, amely az ukrajnai elnökválasztás második fordulója után „Viktor Janukovics némi csalással elért győzelmét tartotta magyar és európai érdeknek”, s a pozitív irány mellett is újabb példája a magyar külpolitika előző három évben tapasztalt ide-oda sodródó, igazodó jellegének.
Az elemzés megállapítja, hogy a megváltozott helyzet miatt elengedhetetlen, hogy az euroatlanti közösség hosszú távú stratégiát alakítson ki arra vonatkozóan, mit akar Ukrajnával kezdeni. Meg kell tehát adni az esélyt Juscsenkónak és az új vezetésnek, hogy valóban reformpályára állítsa az országot. Mint a megbeszélés résztvevői kiemelték, az Európai Unió a NATO-nál lényegesen alkalmasabb terep most arra, hogy a szükséges támogatást megadja Ukrajnának. A tagság perspektíváját ugyan jelenleg nem tartják reálisnak, e kérdés látványos elutasítása azonban szerintük mindenképpen ellenjavallt. Összegzésül leszögezték, hogy az Ukrajnával kapcsolatos nyugati politikát két szempontnak kell meghatároznia. Mint fogalmaznak, Oroszország nélkül Ukrajna nem lehet stabil, az EU nélkül viszont nem lehet Ukrajnát modernizálni.
A jelentés magyar részről fontosnak tartja, hogy lehetőleg másokkal együttműködve (ez is változást mutat az utóbbi hetek ilyen kezdeményezésektől elzárkózó magatartásával szemben) próbáljuk tágítani az uniós akcióterven belüli előrelépés lehetőségeit, illetve szorgalmazzuk a megfelelő források biztosítását. A fő hangsúlyt a következő időszakban a pozícióépítésre, a két ország közötti kapcsolatrendszerek működtetésére kell fordítani, ami többek között a politikai találkozók intenzívebbé tételét jelenti. Ezzel kapcsolatban a résztvevők is felvetették, hogy az eltelt két évben Magyarország mind a hat miniszterelnöki szintű találkozót célzó elképzelést lemondta. Ehhez hozzátehetjük, hogy ezt a mulasztást csak tetézte a magyar diplomáciának a „narancssárga forradalom” idején tanúsított feltűnő passzivitása és általában a keleti politikával kapcsolatosan az unió részéről is várt ötletek régióbeli országként különösen szembetűnő hiánya. Továbbra is bizonytalanság van abban a tekintetben – bár ez az elmúlt három év alapján nem meglepő –, hogy mennyire kell vagy lehet függetleníteni a magyar Ukrajna-politikát a magyarságpolitikától, az ukrajnai magyar kisebbség támogatására vonatkozó törekvésektől. Egyetértettek viszont a résztvevők abban, hogy mind Ukrajna, mind a nyugati partnerek felé erőteljesebben kell megjeleníteni az ukrán reformtörekvések magyar támogatását. Konkrét, az ukránokat valóban segítő projekteket kell mielőbb beindítani, s ezek mellé forrásokat rendelni. Mint az összegzés megállapítja, tavaly már ötven ilyen projektet leegyeztettünk, forrásokat azonban ezek mellé nem biztosítottunk.
A résztvevők hozzátették még, hogy magyar részről az erőfeszítéseket olyan területekre kell koncentrálni, ahol valóban hozzáadott értéket tudunk megjeleníteni.
Elkerült magyarok
