Különös megtiszteltetés, hogy éppen a magyarság legnagyobb ünnepén nyilatkozik lapunknak. Részt vett valamelyik március 15-i megemlékezésen?
– Feszes programom nem engedte, a kormány azonban több megyében is képviselteti magát. De valamennyi magyarnak jó egészséget kívánok, és mindannak a beteljesülését, amit kívánnak maguknak!
– Amit közösen kívánunk magunknak…
– Természetesen. De tisztában vagyok azzal, hogy léteznek olyan törekvések, amelyek pontosan meghatározzák a romániai magyar emberek identitását, s azt kívánom, hogy ezek a törekvések minél hamarabb valósággá váljanak.
– Beiktatása óta sosem habozott véleményt mondani a kormányprogram megvalósításáról vagy hiányosságairól. Közel három hónapos tevékenység után milyennek ítéli a nemzet állapotát, a Tariceanu-kabinet munkáját?
– Mindenekelőtt a romániai havi átlagjövedelem közel ötven euróval nőtt. Persze néhány népszerűtlen intézkedés meghozása csak ezután következik, ami elsősorban korábbi kötelezettségvállalásainkból fakad. Nem állítom, hogy minden tökéletesen működik, mégis egyértelmű számomra, hogy a pénzügyi reform többletjövedelmet jelent a román állampolgárnak, de főleg a külföldiek beruházási kedvét pezsdítette fel. Erről közvetlen jelek is tanúskodnak, s biztosíthatok mindenkit, hogy az idei év nagy meglepéseket tartogat az ipari beruházások és a szolgáltatások területén. Jelentős amerikai élelmiszer-ipari beruházók jelennek meg Romániában, de jó esély van a Ford, a General Motors megtelepedésére; mindezeket a mozgásokat a pénzügyi feltételek egyszerűsítése generálja. Egy másik, a választási ígéretek között is szereplő vállalás megvalósítása: a nyugdíjrendszer újjászervezése. A nyugdíjasok egy része jövő hónaptól már újraszámolt nyugdíjat kap, s az év végéig valamennyiükre sor kerül.
– A kormány megalakulása óta azonban több területen is elmarasztalta a kabinetet, például az adó- és a pénzügyi törvények kapcsán.
– Persze, van is hiányérzetem. A pénzügyi reform elindításakor például egyfajta ellentételezésről is beszéltünk, az adócsalók, az adóhátralékot felhalmozók szigorú számonkérését támogató jogi környezet megteremtéséről, amely révén börtönbe küldhetjük az adósokat. Ezek a törvénymódosítások azonban még váratnak magukra. Nekem a civil társadalom képviselőjeként kötelességem ezt szóvá tenni, s ezt minden esetben meg is teszem.
– Miképpen értékeli, hogy a koalíciós pártok vezetői szembehelyezkednek az ön véleményével, miszerint elkerülhetetlen az előre hozott választások megrendezése?
– Tartom magam ahhoz, hogy szükségessé válhatnak az előre hozott választások. Minderre azonban csak a miniszterelnökkel és a koalíciós pártok vezetőivel egyetértésben kerülhet sor. Mert nézzük csak meg, mi történik! A szenátusban már három sürgősségi kormányhatározat bukott meg, s lesznek még hasonlók. Milyen perspektívái lehetnek ilyen körülmények között az igazságügy korszerűsítését célzó törvény elfogadásának? Amely ráadásul uniós elvárás! Persze, parlamenti fegyelemmel is megoldható lehet a kérdés, hiszen elméletileg megvan a szükséges többség a bukaresti szenátusban és a képviselőházban. Lám, mégis előfordul az ellenkezője, talán komolytalanságból, talán véletlenül, talán hamis becsvágyból, ezért nekem mint államelnöknek kötelességem észrevenni a hasonló helyzeteket. De szeretnék eloszlatni egy félreértést: az előre hozott választások semmiképpen sem jelentenek bizonytalansági tényezőt!
– Milyennek ítéli a Romániai Magyar Demokrata Szövetség kormányzati szereplését?
– Az RMDSZ a pontosság, a megbízhatóság megtestesítője, ezért nehéz lenne bármit is felróni a szövetségnek. A 2000 előtti kormányzati periódusban is bebizonyította, hogy a koalíció legmegbízhatóbb tagja, s ez most is így van. Olyan emberek alkotják, akiknek a szava törvényt jelent. Hogy a tavalyi államfőválasztás kampányában ellenjelöltemet, Adrian Nastasét támogatta? Nincs ebben semmi különös, az akkori preferenciáit más érdekek vezérelték. Amint azonban a választópolgárok többségi akarata nyilvánvalóvá vált, az RMDSZ azonnal tudomásul vette a realitást, márpedig egy párt értékei közé sorolandó a realitásokra való gyors reagálás. Az RMDSZ tevékenysége érettséget sugall, és megfelel azoknak az általános célkitűzéseknek, amelyeket megalapítása óta követ. Ezért kiszámítható partner minden megnyilvánulásában.
– Románia nemzetközi megítélésében a korrupció a legtöbbet bírált témakör. A Legfelsőbb Védelmi Tanács első ülésén ön a nemzetbiztonságot fenyegető bűncselekmények közé sorolta a korrupciós ügyeket. Megnyerhetőnek tartja a korrupció elleni harcot?
– Egyértelmű igen a válaszom. A román társadalom legyőzheti a korrupciót, ha erőfeszítése megfelelő politikai akarattal társul. Márpedig kijelenthetem, létezik ez a politikai akarat. A különböző állami intézmények vezetőivel folytatott tárgyalásaim során igyekeztem biztosítani mindenkit afelől, hogy nem kerülhet sor beavatkozásokra, a politikum részéről megnyilvánuló befolyásolásra addig, amíg ők megfelelően végzik a dolgukat. Mi több, az állam már 42 ezer adós cég bankszámláját zárolta, közvetlenül leemelve az adósságoknak megfelelő összegeket. Próbálkozások, nyomásgyakorlási kísérletek történtek, de eddig egyetlen kivételezés sem volt. Ugyanaz a törvény érvényes mindenkire. Ugyanakkor valamennyi, politikai klientúrára épülő céget lecsatlakoztattunk az állami költségvetésről, s az én legfontosabb „háborúm” annak érdekében zajlik, hogy ne jöhessen létre újabb klientúrarendszer.
– A Securitate irattárát vizsgáló bizottság rövid időn belül megkapja a szekusdossziék kétharmadát. Miért nem az egészet?
– Szeretnék gyorsan eloszlatni egy tévedést, ami valamiféle kommunikációs hiba következménye lehet. A testület az év végéig megkapja a teljes szekus archívumot.
– Viszont tizenöt év telt el a rendszerváltás óta, s a román társadalomnak még mindig nem sikerült lelepleznie a hajdani besúgókat, a politikai rendőrség tagjait. Segíthet ezen egy átvilágítási, lusztrációs törvény? Támogatna ilyen törvényt?
– Tartok tőle, hogy egy átvilágítási törvénynek tizenöt év elteltével nem sok haszna lenne. Ha a temesvári kiáltvány idején születik meg, bizonyára sokat segített volna a román társadalom gyorsabb fejlődésében. Biztosíthatok mindenkit, hogy nem hagyom figyelmen kívül a témában zajló társadalmi vita tapasztalatait, s ha arra a következtetésre jutunk, hogy szükségünk van átvilágítási törvényre, támogatója leszek.
– Azon kevés román politikus közé tartozik, aki a csatlakozás adta előnyök mellett az EU-integráció várható költségeire is figyelmeztetett. Pontosan milyen árat kell fizetnie a román társadalomnak a csatlakozásért? Nem tart attól, hogy ez a teher bizonytalanságot szül a lakosság körében, illetve hogy kockázattal jár a belpolitikában?
– Nem hiszem, hogy a lakosság szempontjából kockázati tényezőként hat, a kormány népszerűségének erodálása szempontjából viszont igen. Az előző kormány vállalása értelmében 2007. január elsejéig 80 százalékos villamosenergia-, földgáz- és hőenergia-áremelést kell végrehajtunk. De le kell építeni a kohászatot, ami munkanélküliséget idéz elő, ugyanakkor a bányaipar szubvencióját nullára kell csökkenteni, aminek a szociális költségeit ismét a lakosságnak kell elviselnie. Ezzel egy időben a jelenlegi kormány prioritása a jólét megteremtése – már amilyen mértékben jelen pillanatban jólétet lehet teremteni Romániában –, így megpróbáljuk olyan mértékben emelni a jövedelmeket. Célunk elérése szempontjából a legtermékenyebb talaj a külföldi beruházások ösztönzése, hiszen a multinacionális cégek munkahelyeket és jobb bérezést biztosítanak.
– Milyen aduval rendelkezik Románia a tőkevonzás ösztönzésére?
– Hát az, hogy az Európai Unió tagországa leszünk; ezzel együtt az unión kívüli államok is érdekeltek a romániai befektetésekben. Viszont ne feledjük, hogy ezzel az erénnyel a már EU-tag Szlovákia és a csatlakozni kívánó Törökország is rendelkezik! Viszont a mi adu ászunk a 16 százalékosra csökkentett adókulcs, ami ösztönzi a befektetéseket, és előny még a jól képzett munkaerő. Itt viszont módosítani kell a román munka törvénykönyvet, amely rendkívül korlátozza a külföldi munkáltatók lehetőségeit.
– És hol fognak beáramlani ezek a külföldi befektetések Romániába? Az ön által favorizált 4-es számú páneurópai folyosón, vagy az RMDSZ által is támogatott észak-erdélyi autópályán, amelyet viszont nem tart prioritásnak?
– Nem adjuk fel az amerikai Bechtel által megkezdett autópályatervet, viszont amíg Románia nem tesz eleget európai kötelezettségeinek, ez a projekt kevesebb forrást kap. Márpedig az ország európai kötelezettsége a 4-es számú páneurópai folyosó megvalósítása, hiszen ez köti majd össze a nyugat-európai államokat a Balkánnal, majd a konstancai tengeri kikötővel. Ebben a tekintetben a jelenlegi kormány egyértelműen a dél-erdélyi sztráda munkálatainak újrakezdését támogatja. Párhuzamosan működtetni kell a Bechtel-tervet is, ám legyünk realisták: milyen autópályával találkozik majd a Bechtel-sztráda a magyar–román határnál? Ha az európai szállítási prioritások valóságát nézzük, akkor be kell ismernünk, hogy semmilyennel. Ezzel magyarázható, hogy valamenynyi európai fórum megtagadta ennek az útvonalnak a finanszírozását. Ellenben biztosítom önöket, hogy figyelemmel követem a többségében magyarok lakta régiók érdekeit, és nem állítjuk le a projektet, noha nemcsak az Európa Tanács, hanem az EU déli tagországai, Bulgária, Görögország, sőt Németország is nyomást gyakorol ránk, hiszen égető szükségük van a dél-erdélyi közúti és vasúti összeköttetésre. És joggal, hiszen aláírtuk a szerződést a páneurópai folyosók kiépítéséről, tehát kötelesek vagyunk finanszírozni. Márpedig alapvető dolognak tartom ez EU-val szembeni tisztességes hozzáállást és a szilárd kapcsolatokat.
– Az utóbbi időszakban roppant aktív külpolitikai programja volt: járt Moszkvában, Londonban, Washingtonban, a jövő héten pedig Róma és Berlin következik. Ezzel szemben politikai elemzők felróják önnek, hogy George Bush is konkrét „ajándék” nélkül engedte haza, ami nem számít győzelemnek.
– Én építkezem, nem várok győzelmekre, és a vereség perspektívájával sem számolok. Szeretném Romániát a magát megillető nemzetközi pozícióba helyezni. Bukarestnek komoly ajánlata van szövetségesei, az EU-országok számára: a fekete-tengeri és a balkáni térség stabilitásának megteremtése. Márpedig mi tisztában vagyunk vele, miként vegyünk részt ennek megvalósításában, szövetségeseink oldalán. Tulajdonképpen az EU és a NATO tagállamainak biztonságához és békéjéhez kívánunk hozzájárulni olyan országként, amely eme két euroatlanti struktúra keleti határán fekszik. Külpolitikánk révén egyfajta biztonsági övet akarunk létrehozni az ország keleti határán. Emlékezzenek ugyanis vissza: Románia legfőbb támasza a NATO-tagság elérése kapcsán Magyarország volt, hiszen valamennyi állam, amely az euroatlanti struktúrák keleti határán fekszik, maga után akarja húzni a többi országot ebbe a biztonsági övezetbe! Ne feledjük, hogy a NATO-tag Romániától néhány kilométerre dúl a befagyasztott transznisztriai konfliktus, amelyről sohasem tudhatjuk, mikor és miként mérgesedik el, és mit gerjeszt. Aktív politikát szorgalmazunk annak érdekében, hogy hozzájáruljunk a Fekete-tenger térségének, keleti határaink demokratizálódásához. Annak ellenére, hogy Bukarest jól ismeri a volt Jugoszlávia helyzetét, mindeddig nem hallatta a szavát sem keleti, sem délnyugati irányban, holott a volt jugoszláv tagországok számára nyitott utat kell teremteni a NATO és az EU felé. Külföldi útjaim során mindenhol elmondtam, hogy Romániának megvan a képessége és tapasztalata ahhoz, hogy részt vegyen ezeknek a térségeknek a biztonságossá tételében. Ugyanez vonatkozik a Fekete-tengerre is, amelyhez Romániának különleges biztonsági és gazdasági érdeke fűződik, itt találkozik ugyanis a közel-keleti, a volt szovjet térség, Oroszország, valamint a NATO és az EU. Ezt a térséget nemzetközivé kell tenni, nem maradhat zárt, holt tenger, nem beszélve arról, hogy jelenleg az EU energiatartalékainak 50 százalékát biztosítja, ami megemelkedhet 70 százalékra. Majdani EU-tagországként, valamint eme energiatartalék haszonélvezőjeként tehát hogyan maradhatna Románia semleges? Javaslatomat, miszerint Romániának olyan érdekei vannak a Fekete-tenger térségében, amelyeket szövetségeseivel együtt határozottan kifejezésre juttat, Vlagyimir Putyin is elfogadta.
– Miként vélekedik a harmadik évezredbeli román–magyar kapcsolatokról, valamint a szocialista bukaresti és budapesti kormányok által kötött stratégiai partnerségről?
– Szomszédsági viszonyunk és a két ország lakosságának érdekei folytán olyannyira összeforrt Románia és Magyarország sorsa, hogy a kétoldalú kapcsolatok immár egy papírra vetett stratégiai partnerség fölé emelkednek. Közös sorsunk van az Európai Unióban, így tehát predesztinálva vagyunk arra, hogy jó kapcsolatokat ápoljunk, sőt arra is, hogy sok esetben gazdasági életünk egymásétól függjön. Meggyőződésem, hogy a gazdasági kapcsolatok fejlesztésével, a szoros együttműködéssel lassan-lassan társadalmi közeget is teremtünk. Jelzésértékű az is, hogy C. V. Tudor lemondott a Nagy-Románia Párt elnöki tisztségéről, hiszen arra a következtetésre jutott, hogy hasztalan a magyarellenesség.
– Nemegyszer elmondta, hogy egyforma autonómiát képzel el valamennyi romániai városnak, közösségnek. Mégis nem látja-e szükségét annak, hogy a pénzügyi, közigazgatási autonómián túl egy nemzeti kisebbség pozitív diszkriminációban is részesüljön? Például a kulturális autonómiát is magában foglaló kisebbségi törvény keretében.
– A lényeg az, hogy valamenynyi kisebbség számára tiszteletben tartsuk, biztosítsuk és támogassuk a kulturális autonómiát. Ezzel párhuzamosan úgy kell kezelnünk Románia területét, ahogyan azt az alkotmány előírja, és minden állampolgár számára nemzetiségétől függetlenül kell egyforma lehetőségeket biztosítani. Az autonómiának egyformának kell lennie Bukarest, Arad, Drobeta Turnu Severin, illetve Székelyudvarhely és Sepsiszentgyörgy esetében. Határozottan támogatom azt, hogy a helyi autonómiát sokkal szélesebb mértékben kell szélesíteni, mint ahogy arra jelenleg lehetőséget biztosítanak a romániai törvények. Egykori polgármesterként tudom, mit jelent a közösség autonómiaigénye. Ellenben a pozitív diszkrimináció immár Európában sem elfogadott elv, ezért nem is fogjuk népszerűsíteni Romániában. Már így is olyan pozitív diszkriminációs rendszerrel rendelkezünk, amely a többi, például az ukrán, a török vagy a tatár közösséghez képest sokkal több jogot biztosít a magyar kisebbség problematikája számára. Olyan kisebbségi törvényt kell alkotnunk, amely egyformán
origo.hu
Kábítószer-kereskedőket fogtak a rendőrök a Havanna-lakótelepen
