Antifasisztává átfestett csetnikek

Fekete halálfejes zászlók lobogtak a múlt hét végén Ravna Gora felett a hagyományos csetniktalálkozón, torzonborz alakok kucsmában, ezüst királyi címerrel, kokárdával parádéztak a fotóriportereknek. Bömböltek az indulók, a „Készüljetek, csetnikek!” és más „hazafias” dalok, amelyek nem minden szerbiai polgárban ébresztenek jó emlékeket. Stipe Mesic horvát elnök lemondta belgrádi látogatását a botrányos fejlemények miatt.

2005. 05. 19. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Külsőleg minden olyan volt mint korábban, ám ezúttal politikai üzenete is volt. A csetniktalálkozó az idén a szerb kabinet védnökségével zajlott, a kormány képviselői is jelen voltak. Beszédet pedig Vuk Draskovics államközösségi külügyminiszter mondott. Pártja, a Szerb Megújhodási Mozgalom Ravna Gora-i hagyományokat ápol, s ők harcolták ki, hogy a szerb parlament kiegyenlítette a partizánokat és a csetnikeket. A kormány a maga részéről már antifasiszta hazafiaknak ismerte el a csetnikeket. Hogy a kép még groteszkebb legyen, ezen a „legmagasabb szerb hegyen” meg is emlékeztek a fasizmus feletti győzelem évfordulójáról, s egyben a csetnik szabadságharc kezdetéről. (A megszállók ellen felkelő csetnikek a második világháború végén már nyíltan együttműködtek a német erőkkel Tito partizánjai ellen). Igaz, nem illet bele az átkomponált Ravna Gorába, hogy Drazsa Mihailovics képeivel a bazárosok együtt árulták Karadzsics és Mladics fotóit is, s a részvevők ledöntötték a zászlórudat, amelyen az Egyesült Államok – „a világháborús szövetséges” – lobogója volt.
A csetnikmosdatás nagy visszhangot váltott ki az országban. A csetnikek nem antifasiszták. Szerbiában nem volt két győztes antifasiszta mozgalom, hangoztatják. Azok az idősebbek, akik 1945-re is emlékezhetnek még, tudják, hogy a csetnik alakulatok nem ünnepeltek az év májusában, sem később, hanem mentették a bőrüket, jórészt kegyetlenkedéseik miatt is, amit viszont a győztes partizánoknak már nem volt szabad felróni. De nemcsak az ország, hanem az egész térség visszhangzott. Mesic horvát elnök lemondta belgrádi látogatását a botrányos fejlemények miatt. A szerb külügy pedig nem átallotta kioktatni Zágrábot a „történelmi tényekből”. Mesic válaszában szintén nem kertelt: történelemhamisításnak nevezte a csetnikek antifasiszta hazafiakká való átfestését.
Ám itt nem történelemről van szó. Igaz, a Balkánon napi politikát is mozgat a történelem, s még mindig harcolnak egymással „partizánok”, „csetnikek”, „usztasák” s egyebek, csak azonosulni kell velük a nemzeti ügyek valamilyen virtuális szintjén. De mégsem erről van szó. Közben ugyanis volt egy másik háború is, amelynek megvoltak a saját csetnikei, akik eszmei rokonságot vállaltak Drazsa Mihailovics Ravna Gora-i fegyvereseivel. Még „egyenruhájukban” is utánozták őket, hogy szembetűnőbb legyen az azonosulás, s hogy félelmet keltsenek. A horvátok csetnikeknek is nevezték a fosztogató, kegyetlenkedő szerb szabadcsapatokat a horvátországi és a boszniai háborúban, Szerbiában pedig a horvát erőket ugyancsak leusztasázták.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.