Külsőleg minden olyan volt mint korábban, ám ezúttal politikai üzenete is volt. A csetniktalálkozó az idén a szerb kabinet védnökségével zajlott, a kormány képviselői is jelen voltak. Beszédet pedig Vuk Draskovics államközösségi külügyminiszter mondott. Pártja, a Szerb Megújhodási Mozgalom Ravna Gora-i hagyományokat ápol, s ők harcolták ki, hogy a szerb parlament kiegyenlítette a partizánokat és a csetnikeket. A kormány a maga részéről már antifasiszta hazafiaknak ismerte el a csetnikeket. Hogy a kép még groteszkebb legyen, ezen a „legmagasabb szerb hegyen” meg is emlékeztek a fasizmus feletti győzelem évfordulójáról, s egyben a csetnik szabadságharc kezdetéről. (A megszállók ellen felkelő csetnikek a második világháború végén már nyíltan együttműködtek a német erőkkel Tito partizánjai ellen). Igaz, nem illet bele az átkomponált Ravna Gorába, hogy Drazsa Mihailovics képeivel a bazárosok együtt árulták Karadzsics és Mladics fotóit is, s a részvevők ledöntötték a zászlórudat, amelyen az Egyesült Államok – „a világháborús szövetséges” – lobogója volt.
A csetnikmosdatás nagy visszhangot váltott ki az országban. A csetnikek nem antifasiszták. Szerbiában nem volt két győztes antifasiszta mozgalom, hangoztatják. Azok az idősebbek, akik 1945-re is emlékezhetnek még, tudják, hogy a csetnik alakulatok nem ünnepeltek az év májusában, sem később, hanem mentették a bőrüket, jórészt kegyetlenkedéseik miatt is, amit viszont a győztes partizánoknak már nem volt szabad felróni. De nemcsak az ország, hanem az egész térség visszhangzott. Mesic horvát elnök lemondta belgrádi látogatását a botrányos fejlemények miatt. A szerb külügy pedig nem átallotta kioktatni Zágrábot a „történelmi tényekből”. Mesic válaszában szintén nem kertelt: történelemhamisításnak nevezte a csetnikek antifasiszta hazafiakká való átfestését.
Ám itt nem történelemről van szó. Igaz, a Balkánon napi politikát is mozgat a történelem, s még mindig harcolnak egymással „partizánok”, „csetnikek”, „usztasák” s egyebek, csak azonosulni kell velük a nemzeti ügyek valamilyen virtuális szintjén. De mégsem erről van szó. Közben ugyanis volt egy másik háború is, amelynek megvoltak a saját csetnikei, akik eszmei rokonságot vállaltak Drazsa Mihailovics Ravna Gora-i fegyvereseivel. Még „egyenruhájukban” is utánozták őket, hogy szembetűnőbb legyen az azonosulás, s hogy félelmet keltsenek. A horvátok csetnikeknek is nevezték a fosztogató, kegyetlenkedő szerb szabadcsapatokat a horvátországi és a boszniai háborúban, Szerbiában pedig a horvát erőket ugyancsak leusztasázták.
origo.hu
Eltűnt egy kislány, mindenhol őt keresik
