Nehezen találnak magyarázatot arra romániai politikai elemzők, hogy mi tartja vissza Traian Basescu államfőt az ország titkosszolgálati vezetőinek leváltásától. Már csak azért is, mert mindenki emlékszik arra, hogy a decemberi megválasztásával a liberális-demokrata DA Szövetség hatalomra kerülését elősegítő keménykezű, reformista politikus ellenzékisége idején kíméletlenül ostorozta a hírszerző szolgálatokat. Többnyire azért, mert ezek az apparátusok – főleg a Nicolae Ceausescu exdiktátort kiszolgáló Securitate jogutódja, a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) – 15 évvel a rendszerváltás után sem szabadultak meg a volt kommunista titkosrendőrség embereitől. Romániában anekdotaszámba megy Emil Constantinescu exállamfőnek mandátuma végén, 2000-ben tett tragikomikus vallomása, miszerint többnyire kudarcot vallottak az ország demokratizálódását, a kommunista múlttal való leszámolást célzó törekvései, ugyanis a titkosszolgálatok által támogatott „rendszernek” sikerült győzedelmeskednie jó szándékai fölött.
Beiktatása óta Basescu számtalanszor hangoztatta, hogy márpedig őt nem fogja maga alá gyűrni ugyanez a rendszer, hanem alapjaiban fogja megreformálni. A tőle elvárt tisztogatás az elnöki Cotroceni-palotában nagy vonalakban már megtörtént, hiszen az itt tíz éven keresztül elnökösködő Ion Iliescu tanácsadói rögtön más vizekre eveztek, miután a demokrata hajóskapitány lehorgonyzott az államfői kikötőben. Egykori jobbkeze, a DA kampányát irányító Vasile Blaga belügyminiszter az eltelt öt hónap során lecserélte szinte valamennyi megyei rendőrfőkapitányt, a tárcánál szolgálatot teljesítő régibútor-típusú tábornokokat pedig nyugdíjba küldte. Maradtak viszont a régi vezetők a SRI-nél, a katonai, illetve a külföldi hírszerzésnél (SIE), valamint a Köztársasági Őrző-védő Szolgálatnál (SPP). Elemzők szerint Radu Timofte SRI-igazgatót két okból nem váltotta le Basescu: nincs megfelelő bizalmi embere a posztra, vagy a fő titkosszolga tisztségben tartásával próbál fátylat borítani saját múltjára. Az államfő még a választási kampány idején ismerte el, hogy annak idején „kapcsolatban állt” vele a volt román titkosszolgálat, ám azt cáfolta, hogy politikai rendőri vagy besúgói tevékenységet folytatott volna. A két verzió közül sokkal inkább az első áll meg a lábán, hiszen nehezen hihető, hogy politikai ellenfelei elő ne vették volna a Basescut terhelő aktákat. Különben Radu Timofte Basescu „trónra kerülése” után nem sokkal, januárban tett kijelentésével is erősített pozícióján, amikor kikotyogta, hogy a frissen beiktatott elnököt alvilági figurák akarják likvidálni. Ezeken túlmenően a SRI-igazgató megtartása azért is furcsa, hogy Timofte köztudottan az ellenzéki Szociáldemokrata Párt (PSD) embere, aki évekkel ezelőtt szenátora volt a pártnak, 2000-es hatalomra kerülésekor pedig éppen Iliescu nevezte ki a hírszerzés élére. Arról nem is beszélve, hogy a Basescu által bőszen szorgalmazott szekusdossziék nyilvánosságra kerülését történetesen Timofte akadályozza a leginkább, „nemzetbiztonsági okokra” hivatkozva visszatartva a SRI archívumában őrzött akták jelentős részét. De ugyanígy a PSD emberének tartják Gheorghe Fulga külügyi hírszerzőparancsnokot is, akit Basescu nemhogy megtűr, de az Irakban elrabolt román újságírók drámája közepette meg is dicsér az alapos információszerzési munkáért.
Külpolitikai aktivitás. Ez idáig a vártnál kevesebb eredményt hozott Traian Basescu jól kivehető külpolitikai aktivitása. A román elnök népszerűségét növelendő sokszor érezhetően saját külügyminisztériumát is meglepi javaslataival. Első látványos fellépése Washingtonban volt, ahol romániai bázisokat felajánlva térképen vázolta fel Bush elnöknek a Fekete-tenger térségének stratégiai fontosságát. Egyúttal közölte azt is, hogy minden érintett elfogadja közvetítő szerepét Moldova, Tiraszpol és Moszkva vitájában. Putyin elnök nem sokkal később azonban elhárította az ajánlkozást, ráadásul Viktor Juscsenko ukrán államfő is a háttérbe igyekszik szorítani e kérdésben Bukarestet. Partner viszont Grúziával együtt egy új Jalta szükségességére vonatkozó javaslatban. (MN)
