A miniszter elégedett

Magyar Bálint elégedett. Bebizonyosodott, hogy megint neki volt igaza. A felvételi rendben lezajlott, senki nem élvezett jogtalan előnyt a pontszámításnál, csupa okos ember jutott be az egyetemre, ráadásul mindehhez különórákra sem volt szükség. A rendszer tökéletesen működött.
Magyar Bálint bizonyára nem találkozik az utca emberével, hiszen légkondicionált miniszteri szobájában, puha bőrfoteljébe süppedve könnyebb elviselni a népszerűséget és a sikert, mint a tűző napon állva fogadni a gratulációkat és a vállveregetéseket. Hisz az erős nap perzsel, és égeti a minisztert.
Azt pedig senki nem érti, hogy miért csörögnek egyfolytában a telefonok, miért zokognak szülők és diákok felváltva, és kívánják melegebb éghajlatra a liberális oktatás sikeremberét. Hisz az Alkotmánybíróság is neki adott igazat. Történt ugyan egy kis alkotmányellenes mulasztás, ami a korábban érettségizettek malmára hajtotta a vizet, nekik ugyanis harmadannyi teljesítmény is elegendő volt az emelt szintű vizsgán, mint az idén először maturálóknak. Sebaj, majd utólag helyre teszi, ha meg nem, az sem gond, hiszen a most pórul járt 18 évesek jövőre már előnybe kerülhetnek.
Aztán olyanokat is a miniszter fejéhez vágnak, hogy átverte a diákokat, amikor azt mondta, hogy a középszintű érettségivel is be lehet jutni az egyetemre. Ugyan már, ő csak a tanulókra bízta, hogy melyiket választják: a könnyebb vagy a nehezebb matúrát. Csak azt felejtette el közölni, hogy a nehezített vizsgáért kapott pluszpontok nélkül a népszerűbb szakokra lehetetlen bekerülni. Persze indulni lehet középszintű vizsgával is, csak nem érdemes.
Azt is mondja az oktatásügy első embere, hogy külön felvilágosítás nélkül is mindenki tudta: egy jobb szakra eddig sem lehetett bejutni sima érettségivel, csak külön felvételi vizsgával. Ezt a bizonyos egyetemi felvételit azonban éppen ő maga törölte el, és tette a helyére a kétszintű érettségit. Tehát a közép- és az emelt szintű matúrát is.
Végül szóljunk néhány szót az abszurdan magas ponthatárokról. Magyar szerint a jelenség természetes, hiszen idén a pluszpontok miatt jóval több pontot lehetett elérni, mint a korábbi években. Így igaz, pontosan 13 ponttal több idén a maximum, mint tavaly ilyenkor. Ezzel szemben a ponthatárok átlagosan 30, kiugró esetben akár 55 ponttal emelkedtek az egy évvel ezelőtti adatokhoz képest. A népszerű szakokon általános 135-140 pontot tehát csak úgy lehetett elérni, ha a diáknak volt két emelt szintű érettségije meg egy felsőfokú nyelvvizsgája.
És még egy adalék: vélhetően kevés diák tudja, hogy nemcsak az emelt szintű vizsga és a pontszámításból fakadó esélyegyenlőtlenség tornázta az egekig a ponthatárokat, hanem a zárt tárgyalások során csendben csökkentett keretszámok is. Több olyan szak is van, ahol messze nem töltötték be az előre meghirdetett létszámot, mert a tárca olyan magas ponthatárt állapított meg, amelyet kevesebb tanuló teljesített, mint ahány férőhely van. Három egyetem jogi kara egyébként nem is hagyta jóvá a pontszámot, mert a tervezettnél jóval kevesebb diák miatt a kar működése is veszélybe kerül. Ám az elvileg önálló felsőoktatási intézményeknek semmilyen jogorvoslati lehetőségük nincs a tárca önhatalmú döntésével szemben.
Ezek után miben bízhatnak az elkeseredett diákok tízezrei? Abban, hogy valahogy csak eltelik a hátralévő egy év, és jövő nyáron talán már nem Magyar Bálint lesz az oktatási miniszter.