Ma kerül az Országgyűlés elé a paksi atomerőmű üzemidejének meghosszabbításáról, s vele egy radioaktívhulladék-tároló megépítésének előkészítéséről szóló határozati javaslat. Az előjelek alapján – a két tervet gyakorlatilag valamennyi parlamenti párt és illetékes bizottság támogatta – az irományokat simán elfogadják, ettől azonban az atomerőművet övező társadalmi vita aligha csitul majd. A zöldszervezetek, helyesebben nagyobbik részük, s a velük érző politikusok felelőtlenségnek tartják a paksi üzemidő-hoszszabbítást, s helyette úgymond környezetbarát megoldások elterjesztését szorgalmazzák. Illés Zoltán fideszes országgyűlési képviselő szerint hatszáz szélerőművel az egész atomerőmű termelése kiváltható lenne. Mások úgy látják, hogy a helyzet közel sem ilyen egyszerű, s akik a környezet állapotára hivatkozva nagyarányú szélerőművi kapacitások bekapcsolódását sürgetik, egyszerűen nem veszik figyelembe a hazai áramrendszer adottságait. A bevett válasz erre az szokott lenni, hogy a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése érdekében áldozatokat kell hozni – például a szélerőművi termelés többletköltségének elviselésével. Egy, a lapunk birtokába jutott számítás szerint jelen pillanatban ez az áldozathozatal nagyobb szén-dioxid-kibocsátással jár, mint amekkora a szélerőművekkel megspórolható.
A szélenergia egyik alapvető jellegzetessége, hogy nem egyforma arányban és előre nem tervezhetően áll rendelkezésre. Vagyis a szélerőművek vagy üzemelnek, vagy nem, teljesítményük ingadozik. Mivel azonban a magyar fogyasztók biztonságos ellátása percnyi pontosságú menetrendkezelést igényel, a szélcsendes időszakokra a rendszerirányítónak tartalék kapacitásról kell gondoskodnia. Ilyen célra két hagyományos, elsősorban szénhidrogén-tüzelésű hőerőművünk van, ezek üzemeltetése szükségképpen környezetszennyezéssel, vagyis szén-dioxid-kibocsátással jár. A baj ott kezdődik, hogy ezeket nem lehet egyik pillanatról a másikra elindítani, majd leállítani, vagyis olyankor is üzemelniük kell, amikor a szélerőműpark éppen teljes kapacitással működik. Az ilyen alacsony terhelésű időszakokban megtermelt zöldáram jórészt felesleges, és a többleten olykor csak fillérekért lehet túladni. A hazai szélviszonyok mellett tíz megawattnyi szélerőművi kapacitás mögött nyolc megawattnyi hagyományos erőművi többlettartalékot kell folyamatos üzemben tartani. A kényszerből megtermelt, hazai fosszilisalapú áram mennyisége idén csaknem eléri a 24 gigawattórát, míg a szélerőművek ennek a felét sem állítják elő. Még rosszabb lesz a helyzet jövőre. A Magyar Energia Hivatal 2006-ra mintegy 340 megawattnyi szélerőmű létesítésére ad engedélyt, a beruházások elhúzódása miatt ennek mintegy fele készülhet el. Mivel a villamosenergia-rendszer forrásösszetétele gyakorlatilag változatlan marad, ezek szabályozásához tovább kell növelni a fosszilis erőművekben a kényszermenetrend révén termelt kiegyenlítő áram mennyiségét, ami mintegy 225 gigawattórás többlettermeléshez, s olyan mértékű szén-dioxid-kibocsátáshoz vezet, ami messze meghaladja a szélerőmű nélküli rendszerét. Úgy fizetnek tehát a fogyasztók 4,4 milliárd forintos pluszköltséget a környezetbarát energiatermelés bővülése miatt, hogy eközben a környezetet növekvő mértékben terheljük.
A fenti számításról megkérdeztük az egyik szélerőmű-építésben érdekelt cég szakemberét. Az óvatos válasz szerint elképzelhető, hogy ezek a számok a valóságot tükrözik, ám kívülállónak nagyon nehéz belelátni a rendszer jelenlegi tartalékaiba.
Joggal felmerülhet a kérdés, miért terjedhettek el a jó példaként emlegetett Ausztriában olyan nagy mértékben a szélerőművek, ha üzemeltetésük végső soron nem a környezet védelmével, hanem további rombolásával jár. A válasz egyszerű. Nyugati szomszédunknál a kiegyenlítéshez, szaknyelven szólva a tartalék tartásához szükséges kényszermenetrendes áramtermeléshez nem szén- vagy gáztüzelésű, hanem vízi erőművet használnak. Magyarországon a vízenergia mint lehetőség felvetése Bős óta egyenlő a politikai öngyilkossággal, ám a szakemberek szerint ahhoz, hogy értelme legyen a valóban kibocsátásmentes szélerőművek rendszerbe állításának, mindenképpen gondoskodni kellene a kibocsátásmentes kiegyenlítő tartalék energiáról is. Ehhez nem feltétlenül kell gátat építeni a Dunára, a probléma egy tárolós erőművel is megoldható lenne. Egy ilyen erőmű megépítését egyébként már a nyolcvanas években tervbe vették, ám a rendszerváltás óta nem került komolyan szóba.
origo.hu
Magyar Péter visszalépése után közleményt adott ki a Női Sikernap szervezője
