Hetvenötmillió évvel ezelőtt a Xenu – a Galaktikus Konföderáció gonosz hercege – által felügyelt bolygócsoport, köztük a Teegeeack, amelyet ma Földnek hívunk, túlnépesedett. Xenu ördögi segítői, a pszichiáterek közreműködésével emberek milliárdjait hívatta be jövedelemadó-vizsgálatra, majd bénító alkohol-glikol injekciót adatott nekik. Az alélt testeket űrrepülőgépeken szállították a Teegeeack vulkánjaihoz, ahol hidrogénbombákkal felrobbantották őket. A nukleáris szél lelkek százmilliárdjait fújta szét, ám Xenu speciális elektronikus csapdákkal foglyul ejtette őket, majd néhány óriási, háromdimenziós vetítővel filmeket játszott nekik, többek közt az ördögről, Istenről és Jézusról. Ezt az eljárást implantálásnak nevezik a szcientológusok. Aztán a lelkek, a jók és a gonoszok összegabalyodtak, és azóta közösen szállnak meg testeket, hozva magukkal az implantált képeket. Így születtünk mindannyian. A lelkünk – amit a szcientológia thetánnak nevez – meg kell hogy tisztuljon az implantáláskor rágabalyodott gonosz lelkektől (body-thetans) és a földi kudarcélményeink okozta bajoktól. Az emberiségnek az L. Ron Hubbard által alapított egyház kínál megoldást: hipnotikus terápia útján (amit auditálásnak neveznek) clearré, azaz tisztává, boldoggá, szabaddá lehet válni. Persze ez pénzbe kerül. Sokba. És vigyázat! Xenu még ma is él, és módszerei a régiek!
A fenti történet nem szerepel a szcientológusok szóróanyagaiban, maguk a clearek is csak az OT III jelű beavatási szinten ismerik meg. A sci-fibe illő sztori (Hubbard eredetileg tudományos-fantasztikus műveket írt) a szervezet titkos iratai közé tartozik, egy egykori szcientológus tette fel a világhálóra. A szcientológiaellenes Operation Clambake nevű szervezet honlapján, a Xenu.neten található állításokat – nevezetesen, hogy rengeteg pénzt kell fizetni a beavatásokért, esetleg keményen, sokáig és alacsony fizetésért dolgozni az egyház bűvkörébe tartozó valamelyik cégnek – azóta már sok oknyomozó, dokumentumokat felvonultató cikk igazolta.
Zsápay Imre szomorú ember. A lányát veszítette el néhány éve. Nem, nem halt meg, de miután csatlakozott a szcientológusokhoz, megszakította a kapcsolatot az apjával. Szandra kiskorától kezdve remekül táncolt; tizennyolc évesen egy dzsesszbalettstúdióban ismerkedett meg későbbi barátjával, Árpáddal. A fiú szcientológus, közös tánctanáruk is szcientológus, a balettstúdió tulajdonosa szintén szcientológus. Szandra hatéves volt, mikor elváltak a szülők. Zsápay Imre azóta rendszeresen együtt volt Szandrával. Egy alkalommal a lánya kimutatott egy plakátra a villamosból:
– Nézd, szcientológia!
– Igen. Na és? – kérdezte az apa.
– Mi a véleményed róluk?
– Nem tudom – felelte Zsápay –, valami szekta…
Szandra elhallgatott; úgy tűnt, mintha mondani akart volna valamit, de mégse. Az apa érezte, hogy valami nincs rendben. Később azután utánanézett, miféle szervezet ez.
A villamoson történt beszélgetés után Szandra több találkozót lemondott. A gyanakvó apa egyre nagyobb hévvel gyűjtötte az anyagokat, és hamarosan a történelem eddigi legprofesszionálisabb vallási szervezetének képe bontakozott ki előtte. Azután Szandra kért találkozót, de nem egyedül jött, hanem a fiúval.
Árpád húsz év körüli, jóképű, kisportolt srác.
– Megengedi, hogy négyszemközt beszéljek a lányommal? – kérdezte tőle az apa. Árpád átült egy másik asztalhoz.
– Szandra, mi folyik itt?
A lány nagy levegőt vesz:
– Átmentem egy tisztítókúrán, auditáltak, és tagja vagyok a…
– Megőrültél?
– Sohasem értettél meg. Én most emelkedtem ki a mocsárból! Csak azt kérem, hogy add az áldásodat…
Szandra sír. A fiatalember feláll az asztaltól.
– Minden rendben? – kérdi.
– Ide figyeljen – szól az apa –, nem hagyna nekünk békét?
A fiú erre visszaül.
– Szandra, felnőtt vagy, azt teszel, amit akarsz. De hallgasd meg az érveimet – kérleli Zsápay a lányát. A lány a fejét rázza; az apa föláll, kimegy az utcára. Szandra utánafut, megragadja a karját. Az apát elönti az indulat, megrázza a lányt:
– Térj magadhoz!
Ekkor hátulról meglöki valaki. A fiú az.
– Vegye le a kezét Szandráról!
– Mit képzelsz, taknyos?!
Zsápay alacsony, gyönge fizikumú férfi, de megkísérel egy pofont. Most a lány fogja le, a fiú meg gyors mozdulatokkal gyomorba, majd orrba csapja. És ott hagyják vérezve, köhögve, döbbenten, támolyogva a felindultságtól.
Ennek két éve. Néha kap egy-egy udvarias, kimért és semmitmondó levelet. Mint annyian, Zsápay Imre is szenvedélyes szcientológiaellenes lett. Mindent elolvas, ami itthon és külföldön megjelenik, ami megtudható a szervezetről, idejét könyvtárakban és a világhálón tölti; sokat utazik, hogy szakértőkkel találkozhasson. Gyűjti az érveket. Súlyos, kemény és tömör érvei vannak. De nem mondhatja el ezeket Szandrának, ő már mintha túl lenne egy üvegfalon, a szemén fura, idegen fény csillog, ahogy ül a gyorssétteremben:
– Én boldog vagyok, apa. Érted? Boldog vagyok.
Ahogy a testbe behatoló kórokozók ellen offenzívát indítanak a fehérvérsejtek, a civilizált világban is egyre erősödő társadalmi, sőt politikai ellenállásra számíthatnak a szcientológusok. A szcientológiakritikának valóságos kultúrája alakult ki: gombamód szaporodnak az alapítványok és a honlapok az áldozatok megsegítésére. A botrányok kiváltotta társadalmi ellenállás következtében több európai ország – Svájc, Német-, Francia-, Olaszország – már megtagadta a működés lehetőségét a szervezettől. Zsápay szerint egyetlen állam sem kezeli olyan liberálisan a szervezetet, mint Magyarország. De hazánkban is egyre több leleplező cikk jelenik meg tönkretett családokról, csődbe, neurózisba, öngyilkosságba hajszolt áldozatokról. Emiatt a „szci” (ahogy kritikusai nevezik) egyrészt igényt tart az igazságért üldözöttek morális státusára, másrészt keményen harcol minden kritika ellen – lényegében a joghézagok között egyensúlyozva. A rakoncátlankodó tagokat etikai tiszt felügyeletére bízzák, a szakadárokat fenyegetésekkel zaklatják. A Nemzetbiztonsági Hivatal három évvel ezelőtti évkönyvében olvasható a szcientológusokról: „agresszív belső elhárító munkát folytatnak az informátorok kiiktatása érdekében”.
Az egyház adatgyűjtési technikájáról szóló cikkek és az adatvédelmi vizsgálatok szerint a szci-cégek munkatársaival kitöltetett teszt hasonlít a felekezet belépési nyilatkozatára, amelyben az aláíró lemond jogáról, hogy későbbi kifogásait peres úton rendezhesse. A Népszabadság cikke szerint a kérdőívben felteszik a kérdést: nem ellenséges-e valamelyik szülő az egyházzal szemben? (Szandrára rossz fényt vet az apja; Zsápay esküdni mer rá, hogy az egyház parancsára távolodott el tőle a lány.) Megkérdezik, árult-e az alkalmazott kábítószereket, kinek, milyen mennyiségben, hány alkalommal, milyen körülmények között. Tudni akarják, alkalmazta-e valaha a kormány. Érdekli a szcientológiával kapcsolatban álló cégeket az alkalmazott szexuális története, különös tekintettel esetleges homoszexuális kalandjaira. Ismerni akarják vagyontárgyait, barátai, szülei, volt szerelmei nevét-címét, házassági és családi problémáit, szüleinek jelenlegi és korábbi munkahelyeit, a teljes egészségügyi képet, és tudni akarnak minden elkötelezettségről.
A napokban kitört, szcientológiával kapcsolatos adatvédelmi botrány nem az első. 1999-ben az akkori adatvédelmi biztos megvizsgálta az egyház miskolci missziójának adatkezelését, és úgy találta, „a feltárt gyakorlat ellentétes az adatvédelmi törvény rendelkezéseivel”. Az adatbázisban az egészségi állapotra utaló különleges adatok is szerepeltek – az érintettek írásbeli hozzájárulása nélkül. A felekezet titkára akkor arról tájékoztatta Majtényi László adatvédelmi biztost, hogy megszüntetik a kifogásolt gyakorlatot.
origo.hu
Fél nap után találtak csak rá az 51-es úton, Sükösd közelében történt halálos baleset áldozatára
