Egy új korszak nyitánya

Igazságtalanok vagyunk Kóka Jánossal. Nem érdemli ezt meg tőlünk. Hiszen Kóka János végre őszinte volt. Hiszen Kóka János ezt is mondhatta volna: „Jönnek szembe az utcán ezek a plakátok, hogy rosszabbul élünk. Szerintem a fideszesek önmagukra gondoltak, és akkor nagyon sajnálom őket. Akkor is sajnálom, ha csak úgy érzik, és akkor is, ha valóban rosszabbul élnek. Hiszen a Magyar Köztársaságban senki sem élhet rosszabbul, mint mondjuk négy esztendeje. Nem, mert nem ezt ígértük.”
Ezt is mondhatta volna Kóka János, és akkor Kóka János hazudott volna. De akkor bezzeg nem lennénk felháborodva! Helytelen.
Most az örvendezésnek van itt az ideje. Töltse el melegséggel szívünket Kóka János igazmondása.
Kóka János így szólt: „Amikor végigmegyünk az utcán, és jönnek velünk szembe azok a plakátok, hogy rosszabbul élünk. Én remélem, hogy a fideszesek magukra gondolnak egyébként, hogy ők rosszabbul élnek. Ez esetben nem is nagyon sajnálom őket.”
Nyitánya ez egy új korszaknak.
Annak, amelyben Kóka Jánosék mindig őszintén fognak beszélni mindenről. Igen, Kóka János talán már holnap rendkívüli sajtótájékoztatóra hívja majd az újságírókat, hogy bejelentse: vagyonát javarészt állami pénzekből gyűjtögette, rakosgatta össze, kapcsolatai, ismeretségei révén, s amikor arról beszél, hogy az állam rossz tulajdonos, s hogy nem szabad az állami csecsen lógni, mindig kuncog magában. S megerősíti még egyszer azt is, hogy mennyire nem érdekli az ország, az emberek, hiszen ő már elvan, tűzpiros helikoptere is van, s csak azért akar hosszú ideig Magyarország meghatározó politikusa lenni, mert máskülönben egyrészt unatkozna, másrészt kéjes örömmel tölti el az a tény, hogy van a földön egy ország, ahol egy annyira képességtelen és gátlástalan alak, mint ő, meghatározó politikus tud lenni.
Sajtótájékoztatója végén még beszélni fog arról, hogy ugyanazért van tűzpiros helikoptere, amiért idősödő milliárdosok általában tűzpiros sportautót szoktak venni – vagyis valami helyett.
Kóka sajtótájékoztatója után Gyurcsány Ferenc is a kamerák elé áll majd, és mosolyogva arról fog beszélni, hogy őt mennyire nem érdekelte soha semmi a pénzen kívül. Hogy már hajnalonként, a hokedlin állva eldöntötte magában, nincsen semmi, amit nem tesz meg zsozsóért és karrierért. Elmondja majd azt is, hogy ilyen alakokból, mint ő, állt az egész KISZ KB. S hogy mennyit röhögtek a sok vén, fogatlan, VOR-zakós komcsin, hogy azok hisznek valami eszmében. – Mi a kocka Ladában hittünk, a soron kívül kiutalt OTP-lakásban meg az útlevélben – mondja majd Gyurcsány.
S vallani fog arról is, mennyit röhögtek a rendszerváltáskor, amikor egy csomó naiv és tiszta ember azt hitte, történik valami. Valami lényeges, amit a társadalom visz végbe. – A mi forgatókönyvünk szerint zajlott minden – tesz vallomást Gyurcsány a közeljövőben. Elmondták nekünk, hogy Gorbacsov és Reagan mindenben megegyezett, kész a volt szovjet birodalom lebontásának és átalakításának forgatókönyve. Nekünk jutott az egyik legfontosabb szerep, hiszen a KGB utasította Hornt, hogy ki kell engedni az endékásokat. És szóltak, hogy mi, vezető funkcionáriusok haladéktalanul kezdjük el az állami vagyon széthordását.
Ezután már csak néhány lépés maradt hátra. Először is megsemmisítettük a bennünket kompromittáló ügynökaktákat, eltüntettünk minden nyomot, és legkiválóbb, leggátlástalanabb, legaljasabb ügynökeinket szétszórtuk a legfontosabb pozíciókban. Elsősorban a médiában. Majd egyeztettünk az SZDSZ-szel, hogy mikor, milyen szerepjáték szerint fogjuk az ügynöklisták nyilvánosságra hozását követelni. Abban is megállapodtunk velük, hogy az első választás előtt ők lesznek a radikális antikommunisták, s ha győznek, az első négy évben simán, csendben szétlopunk mindent. Az egyetlen hiba az MDF győzelme volt, az nem volt bekalkulálva. Ám a sajtóban s egyebütt elhelyezett ügynökeink segítségével hamar taccsra tettük Antallékat. ’94-től kezdve visszaállt a rend, immáron együtt állhattunk neki saját kis birodalmunk felépítéséhez. Az újabb baleset ’98-ban következett be, hiszen győztek a fideszesek. Azok a fideszesek, akikben soha nem bíztunk. Nem, mert kezdettől fogva fel volt nekik ajánlva az alku, az eszdéesz behozta volna őket a buliba, de ők nemet mondtak. Inkább álltak össze az emdéeffel, mint velünk. Ezt nem bocsátottuk meg soha, nem bocsátjuk meg soha!
Életünk legnehezebb négy éve következett. Tényleg úgy nézett ki, hogy ezek összehoznak egy élhető, magyar érdekeket szolgáló, a társadalom egészét segítő Magyarországot. Nehéz évek voltak, de azért mi élveztük. Élveztük a harcot. Tudtuk, az egész tervnek örökre vége, ha sikerül nekik megnyerni még egy ciklust. Ezért aztán semmi sem volt drága… És nekünk sikerült. És most itt állunk, én és a Kóka Jancsi, és azt teszünk, amit akarunk. Értik végre? Hát kinek van valódi befolyása, könyörgöm, ti ostoba, nyomorult szerencsétlenek?! Hát nem annak, aki mögött milliárdok állnak?
Ezt fogja elmondani Gyurcsány.
Majd arcán bódult mosollyal, néhány tétova tánclépés után önfeledten forogni kezd, s leforog a pulpitusról…