Egy bírói tévedésen múlott a későbbi világbajnok életben maradása

Június 11-én a Mexikó–Dél-afrikai Köztársaság mérkőzéssel kezdődik el az idei labdarúgó-világbajnokság. Pontosan száz nappal a rajt előtt indítottuk el a Magyar Nemzet százrészes sorozatát, amely a világbajnokságok történetének száz – általunk kiválasztott – legérdekesebb történetét meséli el. A 78. részben az a labdarúgó-vb kerül sorra, amelyet egy olyan csapat nyert meg 1982-ben, amely szégyenletes teljesítményt nyújtott az első csoportkörben, és csak hajszálon múlt a továbbjutása. A cikk az Arcanum adatbázisának segítségével készült.

Paolo Rossi a kerékkötője volt az olasz válogatottnak az 1982-es világbajnokság első csoportkörében. Fotó: AFP

Enzo Bearzotnak, az olaszok szövetségi kapitányának a szemére is vetették, hogy a csapata túlzottan védekező felfogásban futballozik. A szövetségi kapitány így reagált erre: – Sajnos, elölről nagyon hiányzik Bettega feje és lába, Rossi még csak botladozik, többen mélyen a tudásuk alatt szerepelnek. Idegesen kapkodunk, nem elég folyamatos a csapatjátékunk, és játékosainkba sajnos nagyon beidegződött, hogy olyankor is hátrálnak, amikor előre kellene menni. Nem tudom, mi a fenétől félnek…

A meccs:

XII. labdarúgó-világbajnokság, 1. csoportkör, 3. forduló: Olaszország–Kamerun 1-1 (0-0)
Vigo, Estadio Balaidos, 28 000 néző. Vezette: Bogdan Docsev (bolgár).

Olaszország: Zoff – Gentile, Scirea, Collovati, Cabrini – Conti, Tardelli, Antognoni, Oriali – Rossi, Graziani.
Kamerun: N’Kono – Kaham, Onana, Ndjeya, M'Bom – Abega, Aoudou, Mbida, Kunde – Milla, Tokoto.

Gól: Graziani a 61. percben, Milla a 63. percben. 

A harmadik csoportmeccsen Graziani szerencsés góllal vezetést szerzett Kamerun ellen, de két perccel később Roger Milla kiegyenlített. A Népsport így összegzett: „Az utolsó percekben az olaszok már lemondtak a győzelem megszerzéséről, és tartották a számukra kedvező döntetlen eredményt.” Igen, ez az eredmény kedvező volt, mert Olaszország a négypontos lengyelek mögött a második helyen végzett. Úgy, hogy egyetlen meccset sem nyert, ugyanúgy három pontot szedett össze, mint Kamerun, a gólkülönbségük egyaránt nulla volt, ám a taljánok két gólt szereztek, az afrikaiak pedig csak egyet, és ez döntött. No és persze az, hogy az osztrák Franz Wöhrer nem adta meg Milla gólját Peru ellen.

A szenátorok a prémium nagyságát feszegették

Itáliában a válogatott teljesítménye és továbbjutása semmilyen illúziót nem ébresztett az emberekben. Négy szenátor is nyilvánosan kimondta, „kívánatos lenne, ha valaki mondana már valamit ezekről az urakról és prémiumaikról!” A kilátásba helyezett hatvanmillió lírás jutalom ugyanis alaposan felbosszantotta a honatyákat. 

Mintegy ellentámadásként az olasz küldöttség Spanyolországban lehúzta a redőnyt az igencsak kritikus újságírók előtt, és a tagjai megüzenték, hogy mivel foglalkozzon otthon a parlament.

A játékosok képviselője, Dino Zoff kijelentette a sajtó képviselőinek: a továbbiakban nincs nyilatkozat, nincs interjú, semmi sincs, mert a szavaikat kiforgatják, félremagyarázzák. A szövetség elnöke, Sordino azonban jól tudta: nem ilyen egyszerű az élet a futballban. Gyorsan közölte, a prémium mindössze húszmillió líra. Nyilván úgy gondolkodott, hogy egyszer véget érnek a spanyolországi szép napok, haza kell menni és szembenézni a dühös szenátorokkal és szurkolókkal. 

Még ő sem sejtette, hogy az a találkozás nem a düh jegyében zajlik majd le – de erről majd a 80. részben szólunk részletesen.