A hűség tanítói

Majd egymillióan tartották fontosnak Lengyelországban, hogy vasárnap délelőtt részt vegyenek a pápa szabadtéri miséjén. Pedig esett az eső, hideg volt, és a televízió közvetítette az eseményeket. Jobban mondva a televízió mást sem közvetített, csak a pápalátogatást. Erre az időre félretették anyagias oldalukat a lengyel tévétársaságok, és nem sugároztak „illetlen” reklámokat – női higiéniai termékekét, pelenkákét, valamint alkoholét, vagy olyan felvételeket, ahol szexszel próbálják eladni a termékeket –, csak a pápával foglalkoztak. Tudták, hogy erre vevő a lengyel nép. Péntekre munkaszüneti napot adtak a varsóiaknak, hogy elmehessenek köszönteni a fővárosba érkezett katolikus egyházfőt. Ők pedig éltek is a lehetőséggel. A rossz idő dacára 200 ezer hívő vett részt a misén.
Talán ez a legfontosabb szó: ők valóban hívők. Nem turisták, érdeklődők, éneklő korhelyek. Modern értelemben vett vallásos emberek, akiknek van elképzelése arról, mit szabad és mit nem szabad tenni. Tudnak mérlegelni jó és rossz között. Elismerik, hogy vannak hibáik, és küzdenek gyengeségeik ellen. Ezért mennek ki a hideg, esős időben, hogy lássák a pápát, akire mindig fel fognak nézni. XVI. Benedek jól tette, hogy II. János Pál pápa hazáját felkereste. Az egykori krakkói érsek honfitársai nagyon hálásak azért, hogy Joseph Ratzinger elődje nyomában járva utazott el Lengyelországba. Ott pedig közölte, szeretné elődjét a szentek sorában látni. E mondatok egyáltalán nem a vatikáni PR-tevékenység előre kidolgozott panelei. Egyszerűen ez az igazság, még akkor is, ha ez Lengyelországon kívül furcsának is tűnhet.
A világsajtó ugyanis értetlenül áll az események előtt. Az úttal kapcsolatban két ügyre figyelnek: az auschwitzi látogatásra, ahol az egykori Hitlerjugend-tag egyházfő imádkozni fog, valamint a pápa – akiről sohasem felejtik el megemlíteni, hogy német – fogadtatására. Azaz az egész utazás politikai hátterével. A német– lengyel viszony valóban nem a legrózsásabb, ám XVI. Benedek nem a nemzetisége miatt látogatott el a katolikus Lengyelországba. Ő minden katolikus hívő vezetője, aki mint gyermekeire tekint a hűséges lengyel népre. A politikai kérdések néha valóban érdekesek és fontosak lehetnek, ám nem a zsidóságért, zsidókkal együtt imádkozó pápa esetében. Itt most mindegy, vajon megszólal-e anyanyelvén Joseph Ratzinger, hiszen a politika ez esetben távol áll a résztvevőktől.
XVI. Benedek arra kérte a krakkói fiatalokat, ne kövessék a divatos, az élvezeteket előtérbe helyező életmódot, hanem atyáik hitét megtartva tartalmas, másokon segítő életművet alkossanak. A hatalmas tömeget, a lelkes fiatalokat és gyerekeket látva az ember reménykedik: van még tartaléka a katolikus egyháznak Európában. Lengyelország mellett Írország, Olaszország, Spanyolország vagy Portugália fiataljai számára nem lealacsonyító templomba járni és keresztet hordani. Az öreg kontinens többi részén – tisztelet a kivételnek – bizony erősen visszaszorulóban van a katolicizmus, sőt a kereszténység, valamint a vallásos életmód is. Magyarország, Mária országa is szépen beállt a fősodorba, ahol rohamosan megkérdőjeleznek mindent, ami hagyományos és értékes. A mi tévénézőink biztosan felháborodnának, ha napokon át csak a pápalátogatást sugározzák a televízióban. II. János Pál pápa halálakor nem is ment közvetítőkocsi Magyarországról Rómába. Eközben Lengyelország képtelen a rengeteg papjelöltet elhelyezni szemináriumaiban, és a fiatal novíciusok többek között Magyarországra jönnek misszióba. Nekünk már tanítani kell a hűséget.