Napi sajtószemle

Independent

„Egy Nyugat-Európa méretű országban háború dúl nyolc éve, amely eddig négymillió életbe került” – kezdi a független, baloldali brit lap rendkívül részletes beszámolójának öszszefoglalóját Kongóról, amelyről szégyenteljes a hallgatás.
A cikk maga így kezdődik: „Ez annak a háborúnak a története, amely a leghalálosabb, amióta Adolf Hitler seregei Európában masíroztak.” Johann Hari, a helyszíni tudósítás szerzője a Bukavuban lévő Panzi „kórházból” indítja beszámolóját, ahová a csoportosan megerőszakolt nőket szállítják. A nők nemi szervébe az erőszak után szokás szerint golyót lőnek. Kelet-Kongóban ez az egyetlen olyan kórház, ahová a megerőszakolás áldozatait szállítják. A düledező kórház egyik orvosa elmondja: „Megkíséreljük rekonstruálni nemi szervüket, végbelüket és gyomrukat. Hosszú, hosszú folyamat.” Az egyik beszállított asszony nagymamakorú. Miután megerőszakolták, mindkét lábát szétlőtték. Az orvos mindenfajta berendezés és orvosság nélkül végezte el az operációt, ugyanis az UNICEF orvosi műszereket és gyógyszereket szállító teherautóját éppen kifosztották. Az ENSZ becslése szerint egyedül Dél-Kivuban 45 ezer nőt erőszakoltak meg tavaly. A kormány nem tesz semmit, ahogyan a rendőrség sem. Az egyedüli hatalom az erőszakot tevők, akik AK–47-es géppisztolyokkal közlekednek. Hari egy idős belga hölgygyel találkozik, aki elmeséli, hogy kislányként, 1951-ben került Kongóba. Így emlékszik a gyarmati időkre: „Maga volt a paradicsom… Négy testvéremmel egész nap a tóban úszkáltunk. Olyan volt, mintha egy véget érni nem akaró vakáción lettünk volna.” Hari ezután ismerteti az „idill” másik oldalát: „A belgák a XX. század első nagy holokausztjában egyesítették Kongót.”
II. Leopold belga király 13 millió kongóit öletett meg. A megkívántnál kisebb mennyiségű gumit összegyűjtő bennszülött rabszolgáknak levágták a kezét, míg a belga felvigyázók „naponta több száz levágott kezet tartalmazó kosarak százait vették át és számolták meg gondosan”. A háború most egy olyan szuperhővezető fémért folyik, amelyet mobiltelefonokban, laptopokban és gyerekek playstationjeiben használnak. A világ készletének 80 százaléka a Kongói Demokratikus Köztársaságban található. A bányászat ma is rabszolgákon alapul. Az országba ruandai és ugandai zsoldosok is beáramlottak.
„Az 1994-es ruandai népirtás után – amely olyan mészárlás volt, amelyhez képest az auschwitzi ütem lassúnak tűnik – több tízezer, bozótkéssel felszerelt hutu harcos menekült át Kongóba, és támaszpontokat állított fel.” Kabila afrikai barátait kérte fel a segítségre. Zimbabwe, Namíbia és Angola diktátorai be is masíroztak – majd maradtak.

(Pontosítás: szombati lapszemlénkben Az Egyesült Államok folyamatos hullámokban öt napon át akar bombázni 400 iraki célpontot kezdetű mondatban helyesen iráninak kellett volna megjelennie. L. I.)