Bonaparte Napóleon 1815. július 5-i száműzetése pillanatáig számolják azt a periódust, amelyet száz napnak nevezett el a francia történelem, és amely akkor kezdődött, amikor a hadvezér négy hónappal korábban, március 15-én Elba szigetéről elszökött és Cannes-nál partra szállt. A volt uralkodó először ezer katonából álló, de gyorsan duzzadó csapatával ellenállás nélkül menetelt Párizsig, amelyet szinte egy szemvillanás alatt be is vett.
Éppen ekkor tárgyalt a Bécsi Kongresszus. A részt vevő hatalmakat az egykori császár sikere úgy megrázta, hogy Anglia, Poroszország, Ausztria és Oroszország elhatározták, hogy mindegyikük 150 ezres hadsereget küld Franciaország lerohanására, Napóleon megbuktatására.
A seregek a Brüsszel déli részétől néhány percnyi autózásra fekvő Waterloo körül csaptak össze. A szövetségesek az angol Wellington és a porosz Blücher vezetése alatt a napóleoni sereget hatalmas veszteségeket okozva és elszenvedve tönkreverték. A csata megváltoztatta Európa történelmét.
Waterloonál az egykori harcok emlékére 1824-ben füves dombot emeltek, amelyen – 226 lépcsőfok megmászása után – érhető el az a magas talapzaton álló oroszlán, amely elülső mancsai között a földgömböt védelmezi és az Európára szállt békét jelképezi.
Ma Waterloo élénk turistaforgalmú látványosság az oroszlándomb köré épített ajándékboltokkal, filmvetítő termekkel, viaszmúzeumokkal és Európa harmadik legnagyobb, 110x12 méteres körképével, amely az öldöklő csatát ábrázolja, megfelelő akusztikai aláfestéssel.
A tengerész-festő Louis Dumoulin szemtanúként örökítette meg az összecsapást úgy, ahogyan ő látta 1815. június 18-án, délután négy órakor. A francia Napóleon végső megsemmisülését jelentő Waterloo mára a belga turizmus egyik jól jövedelmező idegenforgalmi látványosságává változott.
Will Ukraine–Russia Summit Be in Budapest? Hungary FM Responds
