Uniós csatlakozás ide, nyugati integráció oda, már rég szertefoszlott az „európai fizetés”, valamint a bérrobbanás illúziója. Gyakorlatilag semmi esély nincs arra, hogy tervezhető időn belül annyi fizetést kapjunk, mint az osztrák, a német vagy éppen az olasz dolgozók.
Amikor – 2004 előtt – az uniós életszínvonal ábrándképe lebegett a szemünk előtt, valószínűleg arra a hegyeshalmi határátkelőhelyen túli, nickelsdorfi alkalmazottra is gondoltunk, akinek a keresete nagyságrendekkel több, mint a honfitársainknak juttatott „zsebpénz”. Sajnos ezen a téren nemhogy az álom kategóriájába tartozik Ausztria, a magyarországi bérek még a közép-európai térségben sem számítanak a legmagasabbnak. Sőt a szlovénok például még a húsz éve uniós tag portugáloknál is többet vihetnek haza, de a csehek és a lengyelek átlagbére is meghaladja a magyarokét. Dacára annak, hogy a központilag vezényelt emelések – az utóbbi nyolc évben jelentősen emelkedett a minimálbér, illetve a közszféra keresete – meglódították a hazai bérszínvonalat. Ugyanakkor tény az is: a versenyszférában a bérek megközelítik vagy éppen be is érik a nyugat-európai fizetéseket. Ám a dolgok jelenlegi állása szerint egy magyar titkárnő hatodannyit keres, mint német kollégája, az ír mérnök tízszer anynyit, mint egy magyar, a spanyol hegesztő pedig az ötszörösét viheti haza a hasonló szakmában dolgozó magyaréhoz képest. De a volt szocialista országokban a fizetések vásárlóértéke mindenütt több, mint nálunk. Miközben a magyar gazdaság teljesítménye és termelékenysége egyre jobb, vagyis megengedné a több fizetést, bérköltségben az OECD-országok közül Magyarország csak Mexikót előzi meg.
Elméletileg a nyomott bérek előnyt jelentenek a külföldi beruházók számára, ugyanakkor a tapasztalatok azt igazolják: nem csak ezt veszik figyelembe a Magyarországra települő vállalatok. Sokat számít az infrastruktúra vagy a képzett munkaerő is. Szakértők szerint a bérnövekedést is nagyban befolyásolja, képesek leszünk-e hatékonyan felhasználni az uniós forrásokat, és helyreállítani a volt szocialista országokkal a rendszerváltozás után gyakorlatilag megszüntetett gazdasági kapcsolatokat. Eközben pedig a bérek alakulását a vállalkozások lehetőségeivel kell összekötni. Elemzők arra hívják fel a figyelmet, hogy bérfelzárkóztatásról beszélni veszélyes: ha a termelékenység nem nő, még egy-két százalékos bérnövekedés is túlzó lehet. Ez ronthatja az ország versenyhelyzetét, függetlenül attól, milyen cégről van szó: a multik odébb mehetnek, a magyarok meg csődbe – állítják.
De nézzük, mit is jósolnak a témával foglalkozó kutatások. Hosszú idő alatt zárkózik fel a bérszínvonal a nyugat-európai szinthez még a legfejlettebb kelet- és közép-európai tagállamokban is – állapítja meg az Európai Bizottság összefoglalója. Eszerint még évtizedekig eltart, amíg a térségbeli jövedelmi viszonyok hasonlók lesznek a némethez vagy az osztrákhoz. Az anyag készítői kitértek arra is, hogy az utóbbi években a magyar átlagjövedelmek (vásárlóerő-paritáson számolva, a béreket és egyéb jövedelmi forrásokat, például az államtól származó szociális juttatásokat is beszámítva) alig 1,3 százalékponttal kerültek közelebb az uniós átlaghoz. Ha marad ez a felzárkózási tempó, a magyarországi bérszínvonal csak 31 év múlva éri utol az EU-átlagot. A kimutatás szerint ebben a térségben Szlovéniában a legmagasabb az átlagjövedelem. Vagyis, mint azt említettük, gondot jelent az is, hogy nemcsak európai uniós, hanem kelet-közép-európai összevetésben is alacsonyak a magyarországi bérek. Olyannyira, hogy a „havi fix”, amely 115 ezer forintos nettó átlagkeresetet jelent, legfeljebb a középmezőnyre elegendő. (A KSH kimutatásai szerint jelenleg a teljes munkaidőben foglalkoztatottak 176 400 forintot keresnek, a nettó átlagfizetés pedig 114 800 forint.)
Az Európai Munkáltatók Szövetségének kimutatása szerint a magyar bérek az európai fizetési ranglista végén találhatók. A Fizetések Európában című éves beszámoló 48 ország bérszínvonalát veszi górcső alá. A statisztika alapján a fizetési ranglistát Dánia vezeti, a skandináv államot Svájc, Norvégia és Liechtenstein követi. A felsoroltakat Németország, Svédország és Hollandia fogja be a százas listán. Magyarország 13 ponttal a 31. a listán, az országcsoportok közül az utolsó előttiben található a többi friss kelet-európai EU-tagállam mellett.
Az új tagállamok közül Ciprus kapta a legjobb helyezést (24.); az új tagok mini listáján még Szlovénia (27.), Málta (28.) és Horvátország (30.) is megelőzi hazánkat. Az Eurostatnak, vagyis az EU statisztikai hivatalának az adatai szerint hazánk pusztán Szlovákiát körözi le a közép-európai térségben. Csehországban például három százalékkal magasabbak a fizetések, a szlovén bérek pedig a dupláját teszik ki a magyar jövedelmi szintnek. Az osztrák átlagbér négy és félszerese a magyar fizetésnek.
origo.hu
Így néz ki, ha Magyar Péter úgy gondolja, bármilyen nőt megkaphat
