Csinálunk-e valami nagyot? Azt mondjuk-e, hogy a rohadt életbe, jöttek páran, akik meg merték tenni, és nem szarakodtak azon, hogy hogy a francba lesz majd az útiköltség-elszámolásunk, bassza meg! Jöttek párak, akik nem szarakodtak azon, hogy akkor a megyei önkormányzatban lesz-e majd helyük vagy nem, hanem megértették, hogy másról szól ez a kurva ország. Hogy megértik azt, hogy azért érdemes politikusnak lenni itt a XXI. század elején, hogy csináljunk egy másik világot. Csak azért. Egzisztenciát lehet még találni sokat. Tudom, hogy nekem ezt könnyű mondani. Tudom. Ne vágjátok mindig a képembe… – vetítette előre az önkormányzati választások lehetséges eredményét Gyurcsány Ferenc kormányfő az ominózus május 26-i balatonőszödi beszédében.
A sokat emlegetett beszéd óta több mint négy hónap telt el, megvan már az önkormányzati választások eredménye is, ahol a kormánypártok még az általuk vártnál is súlyosabb vereséget szenvedtek. Nagy kérdés, hogy a koalíció eddig önkormányzatokban dolgozó politikusai mennyire értik meg az idők szavát, valóban türelmesek lesznek-e, és – a kormányfő szavaival élve – nem szarakodnak-e majd azon, hogy a megyei önkormányzatban nem lett helyük.
Az előző ciklusban a 19 megyei közgyűlés közül 15-ben kormánypárti, míg háromban ellenzéki vezetés volt. Veszprém megyében az MSZP–SZDSZ, illetve a Fidesz– MKDSZ–KPE (17) és az MDF (3) is összesen 20-20 mandátumot szerzett. Ebben a helyzetben a Veszprém Megyei Közgyűlés elnökét az MDF adta, míg a két alelnököt az MSZP delegálta. A vasárnapi választásoknak köszönhetően most megfordult a helyzet, sőt még az is előfordulhat – erre van most a legnagyobb esély –, hogy egyetlen megyét sem vezetnek majd a kormánypártok. A súlyos pozícióvesztést támasztja alá az is, hogy a megyei önkormányzatokban összesen 124 mandátumot vesztett a koalíció: az MSZP 104-et, az SZDSZ 12-t, két helyen – Csongrád megyében és Veszprém megyében – pedig, ahol közös frakciójuk van a kormánypártoknak, további nyolcat. Az SZDSZ helyzetét tovább rontja, hogy négy megyei közgyűlésben – Baranya, Heves, Tolna és Vas – az előző ciklussal ellentétben egyetlen képviselőjük sem lesz.
Hasonló pozícióvesztést könyvelhetnek el a kormánypártok a megyei jogú városokban is. Mint ismeretes, négy éve a 23 megyei jogú városból 17 helyen a kormányoldal adta a polgármestert. A helyzet itt is megfordult, hiszen ezúttal 16 megyei jogú városban lesz ellenzéki polgármester, s csak hét helyen vezetik majd a kormánypártok a települést. Bonyolítja a helyzetet, hogy ezek közül is akad, ahol az ellenzék többséget szerzett a képviselő-testületben, s így megköti a kormánypárti polgármester kezét.
A tízezer fő feletti településeken is többtucatnyi helyen volt kénytelen átadni a koalíció a vezetést az ellenzék számára. A választópolgárok jóvoltából az MSZP húsz helyen, az SZDSZ hat helyen távozott a polgármesteri székből. Leváltották Kathiné Juhász Ildikót, Hajdúböszörmény első emberét is, aki a koalíció támogatásával nyert 2002-ben, ám egyik kormánypártnak sem tagja.
Az MSZP polgármesterjelöltjei négy olyan tízezer fő feletti lélekszámú településen nyertek, ahol eddig nem a szocialisták adták a település első emberét. A dolog pikantériája, hogy ebből a négy városból eddig két helyen – Jászberényben és Tiszaújvárosban – SZDSZ-es volt a polgármester. A polgármesteri pozíciók elvesztése mellett a koalíció a képviselő-testületekben is rengeteg mandátumot vesztett, s ezzel a vidéki települések egy jelentős részében alaposan átalakultak az erőviszonyok.
A koalíció, különösen a kisebbik kormánypárt térvesztése Budapesten is megfigyelhető: a balliberális oldal a huszonnégy önkormányzatba összesen 335 embert küldhet a négy évvel ezelőtti 434-hez képest. Az MSZP csaknem ötödével, az SZDSZ pedig harmadával vesztett pozícióiból. Bár a főpolgármester-választást Demszky Gábor (MSZP– SZDSZ) nyerte alig több mint másfél százalékkal megelőzve Tarlós Istvánt, a Fidesz, a KDNP, a Jobbik és számos civil szervezet által támogatott független jelöltet, a jobboldal ilyen jelentős sikert még soha nem ért el önkormányzati választáson 1990 óta. Mint arról beszámoltunk, győzelemmel felérő vereség, hogy Tarlós a szavazatok 45,2 százalékát, a Fidesz–KDNP listája pedig 42,86 százalékát szerezte meg, amely a Fővárosi Közgyűlésben 30 képviselőt jelent. Az ellenzék támogatottsága 2002-ben – akkor még az MDF-fel együtt – 31,25 százaléknyi volt, ami összesen 21 mandátumot jelentett, ám az öttagú MDF-frakció különválásával ez tizenhatra csökkent. Négy évvel ezelőtt az MSZP 35,58 és az SZDSZ 23,17 százalékos szereplése után a koalíciót 24, illetve 16 képviselői hely illette meg. A balliberális pártok az idén együttesen csupán 47,46 százalékos eredményt értek el, ami a 66 tagú Fővárosi Közgyűlésben nem elegendő a többséghez.
Az MSZP hozta korábbi formáját, ám a szabad demokraták jelentősen meggyengültek, hiszen a bejuttatott kilenc képviselővel alig több mint ötvenszázalékos a teljesítményük, és mindez akkor is igaz, ha Demszky Gábor lemond listás mandátumáról, tíztagúra növelve frakciójukat, illetve a minimális, egyfős többséget biztosítva a koalíciónak. Az SZDSZ hanyatlása egyébként 1990 óta folyamatos: a rendszerváltozás évében még 35 tagú képviselőcsoport választásról választásra csökkent csaknem a negyedére. Külön elemzést érdemelne az MDF tizenhat éves története, amelynek során a legnagyobb rendszerváltó párt 22 tagú fővárosi frakciója mára három főre olvadt, és eljutott odáig, hogy lényegében nem zárkóznak el a városvezetés támogatásától.
A főváros huszonhárom kerületében ha földcsuszamlásszerű változás nem is, de bizonyos értelemben áttörés tapasztalható a jobboldalon. A Fidesz jelöltjei, támogatottjai közül 2002-ben öten, most nyolcan nyertek polgármesteri tisztséget, illetve ha az újpesti Derce Tamást is ide soroljuk, kilenc kerületben van jobboldali polgármester. Az SZDSZ ugyanakkor a főpolgármesteri poszt megtartása mellett kettőről háromra növelte kerületi polgármestereinek számát, míg a szocialisták öt városrészben szenvedtek vereséget.
A szabad demokratáknak leginkább a II., illetve a III. kerületi veszteség fájhat. Előbbi önkormányzatban nyolcról ötre, míg utóbbiban hétről háromra csökkent képviselőik száma, és Erzsébetvárosban is hét helyett öt, Ferencvárosban hat helyett négy, az I. kerületben pedig öt helyett három embert küldhetnek a képviselő-testületbe. A jobboldal jó szereplése feltűnő, hiszen a nyolc fideszes polgármesternek többsége van. Bár a már említett Újpesten a koalíciós pártok kerültek fölénybe, Józsefvárosban, ahol az SZDSZ-es Csécsei Béla a polgármester, a Fidesz és szövetségesei szereztek többséget, a Molnár Gyula (MSZP) vezette Újbudán pedig patthelyzet alakult ki. Meg kell említeni, hogy azokban a kerületekben, ahol a Fidesz győzött, Óbuda– Békásmegyeren, illetve Rákosmentén, a jobboldalnak eddig soha nem termett babér, míg Belváros–Lipótvárosban, a II., a XVI. és a XXII. kerületben a polgári oldal gyakorlatilag visszaszerezte a korábbi választásokon elvesztett irányítási pozícióját.
Alakuló ülések. A települési és kerületi önkormányzatokban a képviselő-testületek alakuló ülését a választást követő tizenöt napon belül tartják meg, amelyet a megválasztott polgármester hív össze, de a legidősebb települési képviselő mint korelnök vezet. Ezt követően már a polgármester vezeti a képviselő-testület üléseit. A fővárosi és a megyei közgyűlések alakuló üléseit szintén a választást követő tizenöt napon belül tartják meg, ám ezt még az előző közgyűlés elnöke hívja össze. A fővárosi és a megyei közgyűlések az új elnököt – saját tagjaik sorából – titkos szavazással választják a megbízatásuk időtartamára, csakúgy, mint a szintén saját tagjaik közül választott alelnököt (alelnököket). (B. A.)
origo.hu
Halálos trópusi betegség ütötte fel a fejét Magyarországon, riadót fújtak az orvosok
