A chilei puccs bumerángja Csodadoktorok

Pinochet háborgó, nyugtalan, szélsőségesen megosztott, ráadásul gazdasági válságban vergődő országot vett át juntájával 33 éve. Chile a diktatúra alatt végrehajtott „rendteremtés” ellenére sem tudott megszabadulni a társadalmi megosztottságtól. Pinochet hatalomra jutásakor szocialista kormányt buktatott meg, amely szövetkezett a kommunistákkal, hogy megszabadítsa tőlük hazáját, de hat éve ismét szocialista kormányok irányítják a dél-amerikai államot. Az ország békéje érdekében mindkét félnek szüksége lenne az elmúlt évtizedek eseményeinek közös és tárgyilagos feldolgozására.
A diktátor füttykoncerttől kísért temetése arról tanúskodik, hogy nem ebbe az irányba mutatnak az események. A tábornok hívei a kormány képviselőjét fütyülték ki, mert nem állami végtisztességben részesítette példaképüket. Pinochet legidősebb fiának gyermeke, a 33 éves Augusto Pinochet százados is beszédet mondott nagyapja koporsójánál. Az unoka köszönetet mondott az elhunyt tábornoknak azért a tettéért, hogy katonai hatalomátvételével megmentette hazáját a kommunista veszélytől. A nagyapját példaképének tekintő ifjú katonatiszt azonban nem állt meg itt, és apja biztatására élesen bírálta a bíróságokat, amiért visszavonulása után felelősségre akarták vonni Pinochet tábornokot a diktatúra alatt elkövetett bűneiért. A politikai viharokat kiváltó temetés miatt is feszülten figyelő baloldali kormány, de még az átalakult hadsereg is úgy döntött, mérlegeli a válaszlépéseket, amiért a tiszt engedély nélkül tartott politikai beszédet a temetésen. Az államfő és a hadsereg parancsnoka úgy döntött a beszéd utáni napon, hogy kizárják a hadseregből Pinochet unokáját. Az előző kormányban védelmi miniszteri posztot betöltő Michelle Bachelet elnök asszony nem vett részt a temetésen, őt és a kormányt az ugyancsak női védelmi miniszter asszony, Vivianne Blanlot képviselte. Ennek az is oka volt, hogy Chile első elnök asszonya is Pinochet egykori áldozata volt, hiszen a katonai hatalomátvétel után édesapját halálra kínozták, de édesanyja, sőt ő sem menekült meg a kínzásoktól és zaklatásoktól.
Politikai értelemben sem könnyű Michelle Bachelet helyzete: a megosztottság nemcsak a társadalomban, de a kétkamarás parlamentben is jellemző. A 120 tagú alsóházban például a kereszténydemokrata–szocialista kormánykoalíciónak éppen hogy megvan az egyszerű többsége, ám a 38 tagú szenátusban sem kényelmesebb a döntéshozás.
Jól jellemzi ezt a kényes helyzetet az ENSZ Biztonsági Tanácsának nem állandó tagjairól tartott novemberi végszavazás Venezueláról és Guatemaláról. Chile elsősorban az ország politikai megosztottsága miatt volt kénytelen tartózkodni, mert kereszténydemokrata külügyminisztere közölte Bachelettel: Venezuela támogatása esetén pártja kilép a koalícióból. Chile a nemzetközi kapcsolatokban is leginkább a középutat keresi, mert ez áll érdekében, és több latin-amerikai elemző sorolja a dél-amerikai államot az úgynevezett harmadikutas latin-amerikai országokhoz: a Bush és Chávez fölényét egyaránt elutasító, helyettük Brazília körül csoportosuló laza szövetséghez.
Az Egyesült Államokkal és szövetségeseivel (Kolumbia, Dél-Korea, Mexikó, Panama), illetve e szövetségesi körön kívül elhelyezkedő országokkal (Kína, Vietnam, India) szabad kereskedelmi egyezményeket kötő vagy fontolgató Chile az erősödő gazdaságtól reméli azt a jólétet, amely gyógyír lehet a múlt sebeire.
Nem egyszerű persze mindenkivel jóban lenni. Az energiaellátottság szempontjából eléggé kiszolgáltatott 16 millió lakosú ország a földgázt Bolíviától, pont attól az országtól kénytelen beszerezni – ráadásul kerülő úton, Argentínából –, amelyet 1883-ban megfosztott tengeri kijáratától. Három évvel ezelőtt újra napirendre került a területi vita Hugo Chávez venezuelai elnök jóvoltából, és az Egyesült Államok tavaly úgy hárította el a háborúhoz közeli veszélyt, hogy máig vitatott módon meggyengítette Bolívia harcképességét – tisztázatlan körülmények között tette rá a kezét a hadsereg több tucat kínai gyártmányú rakétájára –, miközben a legkorszerűbb fegyverzethez segítette a chilei hadsereget: Harpoon rakétákkal és Leopard–II-es német tankokkal szerelte fel. Chile a dél-amerikai államok két gazdasági és politikai szövetségének (a CAN = Andoki Nemzetközösség és a Mercosur) mérsékelt képviselője, és az előbbi tagjaként hangsúlyozza, hogy az egyetlen megoldás a földrészen a térség gazdasági egyesítése.
De mi lesz a diktatúra idején elkövetett bűnök felelőseivel? Büntetlenül maradnak a válogatott kegyetlenséggel megkínzott és halálba küldött ellenzékieken elkövetett rémtettek? A halállal a felelősségre vonást elkerülő tábornokon kívül a többiek is megmenekülnek vajon?
Baltasar Garzón spanyol vizsgálóbíró – ő indított először vizsgálatot Pinochet ellen, és döntött a letartóztatásáról 1998 októberében, amiért a diktatúra idején spanyol állampolgárok is áldozatul estek a megtorlásoknak – váltig állítja, hogy folytatódik az eljárás, hiszen nem egyedül Pinochet a felelős az elrettentő „rendcsinálásért”. Isabel Allende, az 1973. szeptemberi puccs során megbuktatott Salvador Allende lánya biztosította az országot és a világot, hogy nem bosszút akarnak állni, hanem az igazságot keresik. Az igazságszolgáltatás, ha lassan is, de megkezdődött már 1990-ben, abban az évben, amikor először hozták nyilvánosságra a „terror dokumentumait”, amelyekből fény derült a Kondor hadműveletre. Ennek révén a hetvenes évekbeli dél-amerikai diktatúrák titkosszolgálatainak szoros együttműködésével tisztították meg Argentínát, Uruguayt, Brazíliát, Paraguayt, Chilét és Bolíviát a baloldali vezetőktől és veszélytől.
Az ókori Rómát és vezetőit – köztük a korai köztársaság diktátorát, Cincinnatust – csodáló Augusto Pinochet a maga módján teremtett rendet az országban, és a – baloldal számára – rémuralom biztonságában nyugodtan kísérletezhetett, hogy talpra állítsa a gazdaságot. A neoliberalizmus követői azonban a sokkterápia alkalmazása után, az 1982-es válság nyomán kitört és évekig tartó tiltakozások hatására viszszavettek a tempóból, és jóval mérsékeltebb intézkedésekkel tették „egyre szabadabbá” a chilei piacokat. Az úgynevezett második chilei gazdasági csoda azóta is tart. A tavalyi választási kampány fő témái, illetve a tavaszi diáktüntetések azonban arról árulkodnak, hogy bár a gazdaság jól teljesít, a lakosság nem kis része megoldást keres életminőségének évtizedek, a gazdasági reformok bevezetése óta tartó romlására: megállíthatatlanul terjed a bűnözés, nem csökken a szegénység, és súlyos bajok vannak a magánkézbe adott oktatással, az ugyancsak privatizált egészségügy pedig szintén bevezetése pillanatában, 1980-ban rögzítette a lakosság anyagi helyzetéhez mért szolgáltatásokat.
Pinochet megkínzott áldozata, Michelle Bachelet gyermekorvosi diplomát szerzett, világot járt, széles látókörű politikus lett. Kérdés, miképp tudja orvosolni majd e terhes örökséggel járó gondokat.