Álvaro Uribe kolumbiai és Néstor Kirchner argentin államfő nem jött el, de Mexikó és Panama részt vett a találkozón, mert mindkét állam szeretne egy szeletet hasítani a térség növekvő mértékű gazdasági együttműködéséből. A két szervezet nemrég válságba került, de inkább a tárgyalóasztalnál keresnek közös megoldást, hogy így szabaduljanak meg az Egyesült Államok gazdasági fölényétől. A két társulás között az a különbség, hogy az Egyesült Államok erőlteti a szabadkereskedelmi megállapodások megkötését, amit a CAN több országa (Chile, Kolumbia és Peru) már aláírt, míg a MERCOSUR tagállamai ellenzik önállóságuk veszélyeztetése miatt. Venezuela szerint ha nem változtatnak a MERCOSUR kereskedelmi kapcsolatainak a nagy és kis államok közötti aránytalanságain, akkor Uruguay és Paraguay az Egyesült Államoknál keres segítséget, és megbontja a térség formálódó egységét. Ezért lenne szükség az egyetértésre a legtöbb kérdésben, leginkább a közös energiapolitikában, amit Evo Morales is jelzett felhívásával, hogy valamenynyi ország szerezze meg vagy vissza a természeti kincsei feletti ellenőrzést. Több hozzászóló azonban bírálta javaslatát, mert nagy ívű elképzelésében szerintük túl nagy hangsúlyt fektetett az energiapolitika, a kereskedelem, az úthálózat és a politikai egységének megteremtésére, amelynek mindegyike horribilis összegeket emészt fel, míg elhanyagolja az előbbiek előfeltételül szolgáló, viszont jóval olcsóbb oktatás fejlesztését. A venezuelai elnök, Hugo Chávez is beterjesztette saját javaslatát, miszerint a CAN-t és a MERCOSUR-t egyesítő UNASUR – Dél-amerikai Nemzetek Uniója – lenne a megoldás. Mellé állt Eduardo Duhalde volt argentin államfő, aki szerint az egység megteremtéséhez az első lépés az egyes államok közötti út- és a vasúthálózat megépítése lehet.
origo.hu
Menekül a Tisza, tüntetik el a nyomokat, de már késő
