„A kivégzettek igazságát mondom”

Nemzetünk bitófa alól menekült hőseként köszöntötte tegnap képviselőtársát, Wittner Máriát a kaposvári városháza dísztermében Mátrai Márta, majd a felejteni nem tudók nevében kérte: idézze fel a börtönéveket, és szóljon a forradalom mártírjainak igazáról. – Sokszor kérték: el kell felejteni. De lehet-e felejteni? Nem. Nem lehet, mert a Jóisten kiváló emlékezőtehetséggel áldotta meg az embereket. És akiről nem beszélnek, az hal meg igazán. Járom az országot, és az ’56-ban kivégzettek igazságát mondom. És azokét, akik Isten – nem az ÁVH! – kegyelméből életben maradtak – kezdte beszédét a Somogyból összesereglett emlékezők előtt Wittner Mária. Majd a levert forradalom háromszázhatvanhét kivégzettjére utalva a Fidesz képviselője azt mondta: mindegyikük megérdemelné nevének említését.
Külön is szólt ’56 iszonyatos rágalmakkal illetett mártírjairól, Brusznyai Árpádról, Tóth Ilonáról, Mansfeld Péterről. Majd rátérve napjaink történéseire, úgy fogalmazott: ma megint kiderül a hazugság. Összetartás van, mint odabenn a börtönben volt április 4-e, augusztus 20-a és november 7-e előtt. – Kifosztották az országot, elszegényítették a népét. Ki törődik ma azzal, hogy a nyugdíjas bejut-e a kórházba, vagy a kórház küszöbén hal meg? Kit vonnak felelősségre gyilkosságért, az utcán elpusztult emberekért? – sorolta kérdéseit a szónok. A kommunizmus áldozatai előtt történt kaposvári főhajtást követően a lapunknak nyilatkozó Wittner Mária elsősorban a hatalom megfélemlítő jellegéről beszélt.
– Ismerve a kommunista vagy a vele szinte azonos szocialista hatalom lélektanát, ez a hatalom mindig a társadalom megfélemlítésére utazik – hangsúlyozta az egykori forradalmár. Ugyanakkor felhívta a figyelmet: „sose szabad félni, ők ugyanis csak afölött tudnak uralkodni, aki fél. Ám ha levetkezem a félelmet, és a lelkem szabad, nincs, aki félelmet tudna gerjeszteni bennem. Egyedül csak az Úristentől kell félnünk.”