Ebben a leányegyházban, Szinán van a helvét hitvallású protestánsoknak egy imaházuk, amelyet a magyar egyház legelső évszázadaiban építettek kőből, hajdani módszerrel és alapossággal, talán maguk e helynek legrégebbi lakói – írja egy latin nyelvű forrás. Hogy mikor emelhették a ma is álló egyházat, ahhoz támpontot adhat egy másik forrás, amely szerint Szinát IV. Béla királyunk 1249-ben nagy földterülettel és szabad kereskedelmi joggal ajándékozta meg. A helyi hagyomány pedig úgy tartja, hogy a déli bejárat bélletein nevezetes uralkodónkat és feleségét ábrázolták, fejük felett egy-egy angyallal. A falu Kassától körülbelül 17 kilométerre délre fekszik. Újabb kori nevének Abaúj előtagja a település és az egykori vármegye összetartozását jelzi.
Abaúj megyébe a XVI. század második felében érkezett el a reformáció. Szina lakói is ebben az időben tértek át a református hitre, s az írásos adatok szerint a községnek 1608-ra szervezett református egyháza volt. A régi templomot már akkor birtokba is vehették. A hármas térfűzésű, rögtön a tatárjárás után több szakaszban emelt templomot téglány alakú hajó, egyenes záródású szentély, illetve nyugaton zömök torony alkotja. A szentélyhez egykoron hatszög alaprajzú sekrestye csatlakozott. A magyar kulturális tárca támogatásával 2001-ben megkezdett külső felújítást megelőzően elvégezték a templom építéstörténeti kutatását, állagvizsgálatát. A kutatások eredményeképpen megállapítható volt, hogy az épület – a középkori sekrestye lebontását nem számítva – többszöri, de kisebb mértékű átalakítások ellenére nagyrészt őrzi középkori állapotát. A régészeti feltárás és a falkutatás az épület építéstörténetét illetően új eredményeket is hozott, amelyek arra utalnak, hogy a mai templom helyén már a XIII. század előtt templom állhatott. („Ezt a templomot szentelte fel egykor [1141–1150] Martinus püspök.”) Az előkerült részletek és az eddig megtalált írásos emlékek alapján Krcho János kassai építészettörténésznek sikerült kimutatnia, hogy az egész hajó és a szentély azonos építési korszakból, a XIII. század közepéről való. Ebben az időben készült a déli és a nyugati kapu, valamint a templom nyugati karzata, amelynek bordás boltozatát gyámolító fejezetein már a gótikus formák is megjelentek.
A hajónál és a szentélynél valamivel később, a XIII–XIV. század fordulóján készült az egykori sekrestye hatszög alapú építménye. A most feltárt épületrész sekrestyekápolnaként működhetett, melynek legközelebb fekvő ez ideig ismert analógiája Pásztón található. A torony építése a XIV. század első felére tehető, ekkor volt a templom legegységesebb és legteljesebb gótikus építési periódusa. A feljegyzések szerint a torony az abaújszinai csata során, 1528-ban leégett, amikor I. Ferdinánd császár csapatai megverték Zápolya János seregét. Hosszú ideig leégett toronnyal állott a templom; csak 1762–63-ban, a sekrestye lebontásával együtt, a hajó és a szentély falait megemelve kapott új tetőt.
Mai formáját az 1905. évi historizáló felújítás után nyerte el a templom, amikor falait újból megemelték, s új, fémlemezzel borított fedélszéket építettek. Ekkor készült a jelenlegi berendezése is. Az épület a középkorban feltehetően festett volt, de az akkori kifestésnek eddig csak apró töredékeit sikerült megtalálni.
A jelentős eredményeket hozó megelőző kutatás után elkészült a külső homlokzatok teljes helyreállítása (magyar állami támogatással), melynek során a kőből faragott részleteket konzerválták, kiegészítették. Ugyancsak a kutatás eredményeként nyerte vissza a templom eredeti külső színezését.
origo.hu
Tiszás aktivisták vehetik ki a szavazólapokat a postaládákból
