Az állam működtetésének ez a formája a modern világban széles körben elterjedt, még olyan helyeken is, ahol a királyságot papíron megtartották. A választójog bővült, aligha vannak már számottevő csoportok, amelyek kimaradnak belőle. Egyes helyeken, az addig értelemszerű okokból kihagyott kiskorúak, elmebetegek, börtönlakók, nem állampolgár bevándorlók egy részére is kiterjed, de ahol nem, ott is vannak erre irányuló – gyakran túlzó – törekvések. Józan, de szokatlan példáért sem kell persze túl messze menni:
Magyarországon – vagy a viszont távoli Japánban – komolyan felmerült, hogy a szülők szavazhassanak kiskorú gyerekeik nevében. A nemzeti konzultáció ezt a tervet itthon leszavazta, így a képviseleti rendszerből továbbra is hiányzik a jövő nemzedék egy jelentős csoportja.
Nem véletlen, hogy a mai politikai rendszerek annyi adósságot varrnak a legújabb korcsoportok nyakába, hogy olyan könnyedén döntenek a jövő előre való felzabálásáról. De ezért nem trendi a népességfogyás modern társadalmakban mindenütt jelen levő problémáját még felvetni is! Én még emlékszem, hogy kilencvenes években milyen megalázó lekicsinyléssel gúnyolták ki a kérdésről beszélni merő Fekete Gyulát.
A lényeg, hogy ma minden arra szellemileg képes nagykorú szavazati joggal bír már – a mai demokráciák tömegdemokráciák.
A huszadik század első fele meglátta és megszenvedte a többséginek hirdetett elv kudarcait is. A többség döntése legitimitást ad ugyan a kormányzáshoz, de az elit úgy véli, hogy az megfelelő kontroll híján „veszélyes, szeszélyes és nehezen kordában tartható” lesz. „Hitler is többségi úton jutott hatalomra!” – hangzik a demokrácia megnyirbálására ma törekvők – valójában a saját befolyásukért harcoló elitek – oly gyakran ismételt tételmondata.
Egyesek itt sem álltak meg, szerintük magával a demokráciával, a választásokon létrehozott többségi kormányzás elvével is fel lehet, fel kell hagyni. Ezt a játékot csak addig érdemes szerintük játszani, amíg annak végeredménye nem fenyegeti az elitek hatalmi pozícióit. Donald Trump 2016-os, első győzelme vagy Nagy-Britannia európai uniós tagságáról tartott népszavazása már átlépte a lélektani határt. Akkoriban komoly – tudományosnak persze alig nevezhető – irodalma támadt annak a gondolatnak, hogy
miután demokráciában a „nép” nem mindig szavaz helyesen, azaz az elitek által eltervezett módon, meg lehetne fontolni a választások eltörlését. Megfogalmazták a megoldást is: milyen jó és igazságos volna, ha a törvényekről, a kormányokról statisztikai módszerekkel vagy sorsolással kijelölt testületek döntenének választott parlamentek helyett.
Hozzátették azt is, hogy a laikus, vagyis nem hivatásos döntéshozóknak kiváló „szakértők” adják majd a helyes döntésekhez a jó tanácsokat.



























Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!