A posztjáról távozó Persányi Miklós környezetvédelmi miniszter saját teljesítményét úgy értékelte egy minapi konferencián: „Tisztességesen ledolgozott évek alatt megoldottam, ami megoldható volt.” A zöld tárcát 2003 óta irányító Persányi szerint minisztersége idején bővült a szelektív hulladékgyűjtés rendszere, felgyorsult a környezeti kármentesítési program, sőt azt állította: az elmúlt négy évben nőtt a zöldtárca kormányzati súlya. Azonban azt maga a miniszter is elismerte, hogy nem tudott megbirkózni a védett erdők állami kezelésének kérdésével, aminek az agrártárcától a zöldtárcához kellene kerülnie, és agresszívebb fellépés, „zéró tolerancia” kell a szemételhagyással, a parlagfűvel, a természetkárosító sportokkal és a városi porszennyezéssel kapcsolatban. Azt is beismerte, lassan már a „körmükre ég” több stratégia, így például az klímaprogram kezelése.
Egészen másképp értékelte Persányi Miklós munkásságát Illés Zoltán. A Fidesz szakpolitikusa szerint a legfelkészültebb szakemberek egyikének tartott Persányiról beiktatása után egy hónappal kiderült, hogy gumigerincű, a szakmai ügyeket és a zöldszervezeteket negligáló miniszter, akinek semmilyen politikai súlya nincs, a környezetvédelem ügyének árulója és az államigazgatás szintjén a környezet- és természetvédelem rendszerének szétverője. Hangsúlyozta, az állami erdők természetvédelmi kezelés alá kerülése érdekében semmilyen érdemi lépés nem történt. Illés úgy látja, a miniszter egyik legnagyobb kudarcának a klímaváltozással öszszefüggő stratégia puhánysága tekinthető. A szelektív hulladékgyűjtésnél a hulladékszigetek kialakításával a legrosszabb megoldást választotta a tárca. A politikus szerint a kármentesítésben elég a mai napig megoldatlan csepeli galván-iszapügyre emlékeznünk, miközben elharapóznak a természetpusztító sportok a védett területeinken.
origo.hu
Gál Kinga: Az EP Patrióták frakciója szavazatával nem támogatja az új, Ursula von der Leyen vezette Európai Bizottságot
