Két költő. Egy magyar és egy lengyel. Ugyanabból a korból, a XVI. század utolsó évtizedeiből. Találkozhattak volna személyesen is, hiszen Adam Czahrowski, a keleti lengyel végekről származó nemes jó néhány évig, egészen pontosan 1588 és 1596 között, Magyarországon forgatta kardját. Jól ismerte a magyar végvári katonák életét, Pozsonytól Nagykanizsáig és Komáromtól Tokajig. Ott volt 1594-ben Esztergom ostrománál, ahol Balassi Bálint belehalt súlyos sérülésébe. Még sincs annak semmi nyoma, hogy ismerték volna egymást.
Igazából Balassi egyik leghíresebb költeménye, A végek dicsérete jelenti közöttük a kapcsolatot. Hiszen a lengyel poétának (aki korántsem volt olyan jelentős költője nemzetének, mint magyar társa) is van egy hasonló verse. Czahrowski saját szülőföldjének, a vitézi életnek állít emléket a Duma ukrainna (Végvidéki duma, vagyis históriás ének) című versében. Magyar és lengyel irodalomtörténészek hosszú ideje úgy tartották, hogy a lengyel vers Balassi költeményének adaptációja. Szentmártoni Szabó Géza minap az Irodalomtudományi Intézetben tartott előadásában meggyőzően bizonyította, hogy Balassi nevezetes végvári versét igazában csak a XVII. században ismerték, Czahrowski pedig már közvetlenül hazatérte után megjelentette verseskönyvét, így nem valószínű, hogy a lengyel költőnek mintául szolgálhatott volna a magyar vers. Szerinte föltehetően közös volt az ősminta, mégpedig egy névtelen szerzőtől származó népszerű lengyel katonaének. Tudnivaló, költőnknek a lengyel nem volt idegen nyelv.
A lengyel poéta emlékezetét méltán számon tarthatná Eger és Tokaj városa is. Verses krónikában búcsúzott el magyar végvári bajtársaitól, itt siratta el a török kézre került várat mint Krakkó és egész Lengyelország kapuját (Eger és a híres egri vitézség gyásza), és megemlékezett a nevezetes bortermő helységről: „Tokaj, mely híres mennyei ízű boráról”. Adam Czahrowski szavaival kezdődött 1597-ben a tokaji bor hírneve a világirodalomban.
origo.hu
Elkezdődött az érettségi: mutatjuk, milyen feladatokat kaptak a diákok
