Valóban a legkisebb is számít a Tescónál – derül ki a BBC kedd esti leleplező filmjéből, amelyben a csatorna munkatársai áruházi dolgozónak kiadva magukat hat hónapon keresztül forgattak egy londoni Tesco és egy oxfordi Sainsbury’s hipermarketben. A költségcsökkentés fogalmába azonban az áruházak vezetői a higiéniai szabályok rendszeres megsértését, lejárt szavatosságú, többször is átcímkézett élelmiszerek eladását is beleértették. A Tesco szlogenje szerinti filléres spórolás még a húsok leterítésére szolgáló nejlonzacskó „ésszerű” gazdálkodására is kiterjedt: takarékossági szempontból a dolgozóknak ugyanazzal a nejlonnal kellett leborítaniuk az eladatlan „friss” húst, így súlyos baktériumfertőzést és ételmérgezést is kockáztattak.
– Amikor a nyugdíjas vásárló az aprópénzét számolgatva megkérdezte tőlem, mennyi húst engedhet meg magának, azt hittem, elsüllyedek a szégyentől – fogalmazott a BBC beépített áldolgozója, aki pontosan tudta, hogy a „megfelelő hatás” kedvéért a lejárt húst – vezetői utasításra – rendszeresen összekeverték a frissel, megtévesztve a fogyasztókat. Saját bevallása szerint is komoly lelkiismeret-furdalást kellett legyőznie a leleplező riportot készítő újságírónőnek, amikor kimérte azt a sonkát, amelynek „a szupermarket saját előírásai szerint már régen a szemétládában lett volna a helye”.
A BBC munkatársai jó néhány hónappal ezelőtt hamis néven és kitalált adatokkal jelentkeztek eladónak a Tesco és Sainsbury’s áruházláncoknál, ahol fél éven keresztül tanulmányozták a kiskereskedelmi láncok életét – belülről. Az idő múlásával azonban lelkiismereti okokból már nem tudták tovább végezni munkájukat: tapasztalataik szerint az élelmiszer-biztonsági előírások semmibe vételével néha már vásárlók egészségét veszélyeztethették. Beszámolóik és filmfelvételeik szerint a lejárt szavatosságú termékek többszöri átcímkézése olyannyira rendszeres gyakorlattá vált az áruházakban, hogy sokszor már az eladók sem tudták megállapítani az eredeti szavatossági határidőt. A kapaszkodót, egyszersmind a kidobás valós határidejének elrendelését a termék szaga jelentette: ami már gyanúsan büdös volt, megérett arra, hogy még a profitcsökkenés ellenére is levegyék végre a polcokról.
– Az utasítások szerint a személyzetnek pusztán a józan eszét kellett használnia, amikor meghatározta az élelmiszerek szavatosságát – magyarázta a BBC riportere, aki szerint sokan egyszerűen felelőtlenül jártak el, s a költségcsökkentés és profittermelés sokat hangoztatott szempontjait helyezték előtérbe a higiénia kárára. A filmben nyilatkozó beépített dolgozók úgy fogalmaztak, hogy a garasoskodás legmélyebb szintjével akkor találkoztak, amikor az egyik alkalmazott a sonka megbarnult és megszáradt részét egyszerűen levágta, és – mint friss árut – ismét visszahelyezte a pultra. Ugyanazokat a késeket használták a nyers és főtt húsok, halak szeletelésére, s a friss és a lejárt húsok összekeverése miatt a húsdarálók is sokszor voltak büdösek. Volt olyan menedzser is, aki azzal indokolta a bárányhúsok szavatossági idejének hat nappal történő meghosszabbítását, hogy „a Tesco annak alapján ítél meg, mennyi pénzt tudsz csinálni”. Gyakorlatilag minden a legkisebb összegek megspórolása érdekében történik – foglalták össze tapasztalataikat az újságírók, felidézve a Sainsbury’s-dolgozók tanításának mottóját, mely szerint „minden pennyvel úgy bánj, mintha a sajátod lenne”. Az áruházi vezetők szemlátomást óriási nyomás alatt voltak, hogy a hetente jelentendő leselejtezett áruk költségvetését minél inkább leszorítsák – derül ki a BBC leleplező filmjéből, amely jól érzékeltette, hogy az áruházakban olyan légkört teremtettek, amelyben a dolgozók nem engedhették meg maguknak, hogy bármit is kidobjanak. Gyakori volt a hűtőszekrények hőmérsékletének meghamisítása, így nem derülhetett ki, amikor áruk akár órákig állhattak a raktárban megfelelő hűtés híján. A rejtett kamerás felvételeken padlón lévő kész élelmiszerek hevertek vizelet és cipők által bevitt sár között a Tesco egyik beszállítójánál, míg a Sainsbury’s- lánccal kapcsolatban álló egyik csirkefarmon férgekkel borított döglött csirke feküdt az eladásra szánt állatok között.
A botrányt követően a Sainsbury’s azonnali vizsgálatot rendelt el, s több higiéniai visszaélést is felfedezett, amiért „megtették a megfelelő lépéseket”. A Tesco ugyanakkor másként vélekedett: szóvivőjük szerint „a film teljesen hamis képet fest az áruházláncról”, mivel a filmben látható visszaélések csak „egyedi esetnek számítanak”. Ennek ellenére „komolyan vették a filmben elhangzottakat”, s az ominózus észak-londoni áruház alkalmazottjait újra kiképezték.
n
„Értékteremtés.” „Értékteremtés annak érdekében, hogy vásárlóink életre szóló hűségét kiérdemeljük” – így hangzik a magyarországi Tesco hitvallása. Hazánkban a láncolat 1994-ben kezdte meg működését, jelenleg 110 áruháza van országszerte, és csaknem húszezer alkalmazottat foglalkoztat.
A Gazdasági Versenyhivatal (GVH) 2000 óta 14 versenyfelügyeleti eljárást indított a magyarországi Tesco áruházak ellen, ezek közül egy még folyamatban van, a már lezárt ügyek eddig összesen 226 millió forintos bírságot eredményeztek – mondta el lapunk kérdésére Mihálovits András, a Gazdasági Versenyhivatal szóvivője. A vizsgálatokat jellemzően reklámtevékenység, jótállási, garanciaproblémák miatt végezték, ám az elmarasztalások többsége jellemzően a fogyasztók megtévesztése miatt született. – A szakzsargon úgy mondja: „becsalogató árazás”, amit a Tesco gyakorta alkalmaz – vázolta a szóvivő. Ez annyi tesz, hogy a meghirdetett akciók idején a reklámújságokban rendszeresen téves árat tüntetnek fel, amely csak az áruház pénztáránál derül ki, mire a vásárló már több terméket is összegyűjtött kosarába. – Az ilyen tisztességtelen piaci magatartás ellen azért kell fellépni, mert felborítja a piaci egyensúlyt, s a valótlan állítások következtében az áruházlánc többletbevételre tesz szert. Ennek leginkább a kiskereskedők látják kárát a vásárlókért folyó amúgy is éles harcban, hisz a vevők a csábító akciók miatt inkább az áruházláncot választják.
A GVH-eljárás egy része a fogyasztóvédelemnek – vázolta lapunknak Baranovszky György, a Fogyasztóvédelmi Egyesületek Országos Szövetségének elnöke. Azonban több, vásárlókat megkárosító eset merül fel a hipermarketeknél. Tipikus hozzáállás például, hogy a fogyasztó csak addig fontos, amíg kifizeti a termék árát. – A későbbi garanciális panaszokkal általában már nem foglalkoznak, inkább elküldik a vevőt a javító- szolgálathoz, holott jogszabály kötelezi a kereskedőt, hogy a nála vásárolt termék meghibásodását maga intézze. Mivel a fogyasztók többsége nincs tisztában jogaival, így elhiszi például azt is, hogy a termék mellé nincs szüksége külön jótállási jegyre, mert annak megfelel a blokk. Ez szintén nem jogszerű, ahogy az sem, hogy az áruházláncokban jellemzően elmulasztják a fogyasztók minőségi panaszairól szóló jegyzőkönyvek felvételét – vázolta az elnök.
A Fővárosi és Pest Megyei Élelmiszerlánc-biztonsági és Állat-egészségügyi Igazgatóságtól megtudtuk: egy kockázatelemzési modell alapján alakítják ki a kereskedelmi egységek ellenőrzésének rendszerét, amely jó néhány szempontból áll. Ha nincs különösebb probléma vagy lakossági bejelentés, akkor negyedévente ellenőrzik a hipermarketeket. – Az átlag 12–15 ezer ellenőrzés során a fővárosban évente 80–100 kilogrammnyi élelmiszert vonunk ki a forgalomból – mondta a Magyar Nemzetnek Négyesi István, a terület felelőse, aki azonban a Tesco-láncról konkrét tényeket nem kívánt elárulni. Elmondta ugyanakkor azt, hogy az áruházláncokban jellemző a hibás vagy megtévesztő jelölés az élelmiszereken, emellett előfordul a tiltott tevékenységből származó élelmiszerek forgalmazása is.
origo.hu
Tuja a kertekben: miért száradnak ki, és meg lehet-e őket menteni?
