Ragály

Hol válság van, ott válság van. Ha csak az elmúlt napok személyi döntéseinek a tényét ismernénk, s nem tudnánk ezt-azt azok hátteréről, és nem hallottuk volna a miniszterelnök kísérő szövegeit sem, hihetnénk, hogy innen már felfelé vezet az út. Hiszen az augusztus 20-i tragédia óta először talál a hatalom felelőst, először van valaminek következménye – nem csak alosztály-vezetői szinten. Petrétei miniszter, a főrendőrök és a vezető titkosszolga bukása miatt pedig egyetlen könnycseppet sem kell elmorzsolnunk.
Ám a kormányfő szétzúzta azok reményeit, akik nem a minél rosszabb, annál jobb elvét szem előtt tartva követik az eseményeket. A közvélemény nyomásának engedve végrehajtott kirúgások a legkevésbé egy megkésett politikai korrekció termékei; félő, azok inkább a gyurcsányi hatalomkoncentráció erősítését célozzák. A Népszabadság – melyet ezúttal elfogadhatunk hiteles forrásnak – hátborzongató, az ötvenes évek hangulatát idéző hírt közölt az MSZP-frakció üléséről: vastaps és a baloldal vezérének megértése fogadta annak a honatyának a felszólalását, aki azt firtatta, miért van még a helyén Szabadfi Árpád, az országos rendőrfőkapitány helyettese „a maga remek fideszes kapcsolataival”. Tehát esély sincs arra, hogy a rendőrség vagy az ő jövőjéről méltányos, a köztársaság, nem pedig a nagyobbik kormánypárt hatalmi érdekeit szolgáló döntés szülessen. Érdemes ehhez hozzátenni, hogy Gergényi Péter nem a szemkilövős október 23-i attakba – melynek tényét Gyurcsány Ferenc hétfőn egyszerűen letagadta; hazugsága mocska messze fröccsent –, hanem az Index szerint abba bukott bele, hogy közös turisztikai céget alapított Pintér Sándorral. Ha még ennyi sem elég: a pártszolgálattá züllesztett nemzetbiztonság élére állítólag a kormányfőhöz lojálisabb (!) személyt keresnek. Holott a Népszabadság vezércikke a helyes terápiára is javaslatot tett. „A politika pedig ígérhetne nagy adag önmérsékletet: be nem teszi a lábát többé oda, ahol semmi keresnivalója.”
Napnál is világosabb, hogy az államgépezet működésének zavarai politikai gyökerűek. A káosz kapitányai, Gyurcsány és Szilvásy pozícióik bebetonozásával, a hatalomkoncentráció erőltetésével, a szakmai irányítási szint kiiktatásával, a közigazgatás teljes pártosításával, a megszorításokkal és a kormányzati struktúrát sem kímélő, itt-ott Sárközy Tamás keze nyomát viselő, hagymázas reformötleteikkel idézték elő a válságot, melyet ugyanezen szer újabb dózisaival csak súlyosbítani lehet. A tiszteletreméltóság nélküli hatalom szánalmas és kártékony, ragályként terjeszti az államszervezet testét szétrágó kórt. Ennek a tüneteit észlelhetjük a rendőrségen, a kórházakban vagy a hivatalokban.
– Meg kellene érteni, hogy az alkotmányos berendezkedés hosszú távra és olyan értelemben semlegesen van kiépítve, hogy mindenfajta politikai konstelláció és bármely képességű és adottságú tisztségviselő esetén is működőképes legyen – nyilatkozta lapunknak két hete a köztársasági elnök. Mellőzzük hát mi is a weimarizálódásról szóló közhelyeket, ne citáljuk Bibót sem! Ha a mostani terhelést maradandó károsodás nélkül átvészeli a magyar demokrácia, akkor tényleg nagyot alkottak a rendszerváltók.