Közös gyökerek

A legenda szerint Tony Blair és Gordon Brown John Smith munkáspárti vezér 1994-ben bekövetkezett halála után a londoni Granita étteremben kötött egyezséget arról, hogy az akkor 15 éve kormányzó Konzervatív Párt legyőzése érdekében Brown egy időre lemond miniszterelnöki ambícióiról, és átadja a Munkáspárt vezetését a megnyerőbb stílusú, a médiával jobban kommunikáló, a bizonytalan szavazókat feltehetőleg hatásosabban megszólítani képes Blairnek. Cserében Brown állítólag azt az ígéretet kapta, hogy pénzügyminiszterként nagyobb beleszólást kap belpolitikai döntésekbe, mint elődei, és egy későbbi időpontban – a Labour esetleges második választási győzelme után – átveszi a stafétabotot Tony Blairtől. A váltás ugyan megtörtént, de sokkal később, mint ahogyan azt az 56 éves Brown gondolta volna. A nyilvánosság előtt a két egykori barát harmonikusnak tűnő kapcsolata mögött egyre élesebb viták húzódtak.
Blair és Brown az 1983-as parlamenti választások után került egymással szoros kapcsolatba, amikor Gordon Brown 32 évesen Dunfermline East skóciai választókörzet képviselőjeként került Westminsterbe. Itt ismerkedett meg a nála két évvel fiatalabb Blairrel, Sedgefield körzet újdonsült képviselőjével. Kettejük találkozója a Labour jövője szempontjából kulcsfontosságúnak bizonyult. Mindketten megelégelték a Munkáspárton belüli viaskodást, és a párt megreformálását sürgették. Brown és Blair elválaszthatatlan páros lett, állítólag olyan jól megértették egymást, hogy olykor egymás beszédeit is megírták.
A közös gyökerek azt jelenthetik, hogy Brown miniszterelnöksége alatt feltehetőleg nem várhatók nagy változások Nagy-Britannia bel-, kül- vagy gazdaságpolitikájában. Egyrészt Brown, és nem Blair irányította eddig is a gazdaságot, az ő nevéhez fűződik például az infláció alacsony szinten tartása és a munkanélküliség csökkenése. A külügyek tekintetében szintén nem lehet nagy változásokra számítani. Brown ugyan sosem játszott jelentős szerepet a külpolitika alakításában, de mindig is Tony Blair mögött állt. Támogatta például a Trident nukleáris rakétákat hordozó tengeralattjárók modernizálását, és elkötelezte magát a brit–amerikai nemzetbiztonsági együttműködés mellett. Annyit azonban valószínűsíteni lehet, hogy kevésbé lesz szoros a kapcsolata George Bush amerikai elnökkel. Az iraki háborúval kapcsolatban nemrég kijelentette, hogy annak idején ugyan támogatta a megszállást, figyelembe veszi azt, hogy a háború kérdése megosztja a brit lakosságot, ezért elképzelhető, hogy a brit csapatokat minél előbb kivonja Irakból. London viszonya az Európai Unióhoz annyiban változhat Brown kormányzása alatt, hogy az új kormányfő kevésbé híve az uniónak, mint Blair. Ráadásul meg kell felelnie a lakosság akaratának is, hiszen a britek többsége elutasítja az euró bevezetését, sőt sokan az unióból is kilépnének.