Napi sajtószemle

Information Clearing House
A népszerű, szókimondó hírportál – amelynek mottója: Azon hírek, amelyeket nem talál a CNN-en – arról ír, hogy egy Irakban lévő amerikai haditámaszponton az irakiaknak külön latrinát kell használniuk. A négy kilométerre Bakubától nyugatra lévő bázis vécéjében ez a felirat olvasható: „Csak amerikai katonáknak, alvállalkozóknak és civileknek!!!” Az ebédlőben egy másik felirat pedig arra figyelmezteti az irakiakat és a „harmadik országbeli állampolgárokat”, hogy csak egy órát tölthetnek reggelivel, ebéddel vagy vacsorával a kantinban. Az amerikai katonák három órát. Az irakiak az újságírónak elmondták, hogy olykor háromnegyed órát is várakozniuk kell a pokoli hőségben, mielőtt bejutnak a terembe, és ott így csak negyedórájuk van arra, hogy megkapják és megegyék az ennivalójukat. Csaknem hatvan évvel ezelőtt szüntette be Harry Truman elnök a faji elkülönítést az amerikai katonaságban, de a Forward Operating Base Warhorse nevű támaszponton a szegregáció „köszöni szépen, jól van”.

*****
Miért fogadja el még az egyesült államokbeli háborúellenes mozgalom is az amerikai tömeggyilkos katonákra használt „fiaink és lányaink” kifejezést, amely szánalmat és együttérzést kelt, de nem használja az iraki és afganisztáni ellenállókra azt a fogalmat, amely a legjobban rájuk illik, vagyis azt, hogy „ellenállók”? Miért lennének ők „lázadók”? Az amerikai hadsereg inváziója nyomán Irakban és Afganisztában eddig körülbelül egymillióan veszítették életüket. Irakot elpusztították. Ha a fasizmus és a náci megszállás ellen létrejött olaszországi ellenállást annak lehetett nevezni, mint ami, vagyis ellenállásnak – írja Gabriele Zamparini olasz származású szerzőnő –, akkor „álláspontom ez: nem támogatom csapatainkat Irakban és Afganisztánban. E katonákat tömeggyilkosoknak tekintem; senki nem kényszerítette őket, hogy odamenjenek, gyilkoljanak, nőket erőszakoljanak meg…; ha (…) mindehhez elég felnőttek, akkor mindennek viszszautasítására is azok… Minden rokonszenvem az iraki és afgán ellenállási mozgalmaké. Hazájukért küzdenek hazájukban, és ez mindaz, amit tudnunk kell. Bocsánat a kliséért, de ők a valódi hősök. Nem pedig azok a tömeggyilkosok, akik dagadt fenekükön ülve repkednek halált hozó játékszereiken, és dobálják le bombák tonnáit lakóházakra, mecsetekre, iskolákra és kórházakra. Ha rokonszenvet akarnak, menjenek haza. Most. Nem kell anyuci engedélyére várniuk… A háborúellenes mozgalom hipervédelmező beállítottsága »csapataink« irányába erkölcstelen és kontraproduktív. És ez a mostani háborúellenes mozgalom gyalázat.”