Szabad demokrataként kezdett politizálni a rendszerváltás idején. Most a legnagyobb ellenfele egykori párttársa, Demszky Gábor. Legutóbb azért hívott össze sajtótájékoztatót, mert megelégelte az SZDSZ-es városvezető politikai módszereit, stílusát. Egyáltalán nem tud szót érteni Demszky Gáborral?
– Bíró Zoltán, az MDF alapítója egyik írása kapcsán jutott eszembe, hogy van egy-két politikusunk, akinek a szerepét nem sikerült igazságosan elemezni, értékelni. Ilyen személyiség Budapest jelenlegi főpolgármestere is. A rendszerváltás környékén az SZDSZ tagja voltam. Olykor felteszik nekem a kérdést, hogyan lehetek rendpárti politikus, ha tagja voltam ennek a liberális pártnak. Én nem a liberális pártnak, hanem az antikommunista rendszerváltó pártnak voltam a tagja. Épp emiatt ismertük félre egymást annak idején az SZDSZ-szel, ahogyan sokan mások is. Van egy holdudvar s a médiának is egy része, amit én liberális szegmensnek nevezek, amely végtelenül felháborodik Demszky Gábor mégoly jogos bírálatán is. A főpolgármesterről kialakított egykori imázs ma már csak virtuális kép, amelynek az égvilágon semmi köze nincs a valósághoz. Demszky ugyanakkor a média egy részének jóvoltából még mindig a demokrácia hőseként mutatkozhat, holott már régen nem az. Az utóbbi időben azért bíráltam a főpolgármestert, mert tett néhány komolytalan nyilatkozatot, és ezekkel akarva-akaratlanul félrevezette a közvéleményt.
– Az SZDSZ-t liberális pártnak nevezi. Ezt megfelelő minősítésnek tartja, amikor Budapesten csak a kiváltságosok kapnak ingyenesen vagy potom pénzért területfoglalási engedélyt (Liberálisok Háza), akárkik nem vonulhatnak fel a városban, a tüntetések színpadának felállítását és hangosítását is városházi engedélyhez kötötte volna a főpolgármester, sőt szerkesztőségeket fenyegetett a megszűnés rémképével…
– Én is olvastam a főpolgármester – enyhén szólva – furcsa megnyilvánulását, amellyel megfenyegette a valóságot feszegető szerkesztőségeket. Ez egészen elképesztő. Demszky Gábor már régóta alkalmaz kettős mércét. Aki így tesz, az nem lehet demokrata. Ez a tulajdonsága a városházi vezetési stílusán is látható. Ilyenkor csodálkozom, hogy az olyan kritikus emberek, mint Tamás Gáspár Miklós, nem emelik fel a szavukat. Kérdés az is, hogy ma Magyarországon az SZDSZ vezetői mit értenek liberalizmuson. Azok a gesztusok, amelyeket a liberalizmusát kinyilvánító Demszky a felvonulások, demonstrációk betiltásában gyakorol, nem éppen kézenfekvők. Én a közéleti tevékenységét felháborítónak tartom, mint magánembert viszont soha nem bíráltam. Mára kétségkívül beigazolódott, hogy a 4-es metró kapcsán – erős médiahátszéllel – emlegetett szólama, miszerint Orbán Viktor miatt nem épül a metró, nem igaz. Azt is mondta, hogy Brüsszelben már biztosították a pénzt a metróra, amely szintén nem tényeken alapult. Amikor lerohan a munkagödörbe, és felelősségre vonja a műszaki állományt, arra emlékeztet, amikor ő is dudálni kezdett az autójában ülve a forgalmi dugó ellen tiltakozva a saját ablaka alatt. Ha a főpolgármesternek nincs politikai felelőssége ebben az 500 milliárdos szerződésben, akkor Demszky Gábor miért van? Nem kellett semmilyen magyarázatot adnia a BKV csődjére, a tragikomikus Combino-ügyre, a budapesti „egészségügyi reformra”, amelynek következménye például, hogy a szülészeti ágyak száma csaknem a felére csökkent. Demszky minden ilyen esetben hallgat, mintha érinthetetlenül a főváros felett lebegne. Bezzeg ha át kell vágni egy nemzetiszín szalagot, mindig ott van, de ha egy kátyú mellé kell állni, akkor a szocialista főpolgármester-helyettesnek van ott a helye. Most például azt mondta, nem igaz, hogy rossz a főváros pénzügyi helyzete. Elharapta a mondat végét, és talán keveseknek tűnt fel, hogy majdnem kimondta: a fővárosnak a hitelszámlán van pénze. Hitelt felvenni nem bűn, de mégis más dolog, ha azt sugallja, hogy a városi kassza tele van pénzzel, és megint más dolog az, ha elismeri, a pénz hitelből származik. Ha valaki bemegy az OTP-be, felvehet 200 ezer forintot, és otthon a feleségének azt mondja, van egy csomó pénzünk, mehetünk nyaralni, na de ha nem teszi hozzá, ez a pénz hitelből származik, akkor nem hazudik, de igazat sem mond. Féligazságokkal állunk szemben, amelyek a világon a legrosszabbak.
– Ezzel azt akarja mondani, hogy Demszky Gábor még odáig sem jutott el, mint Gyurcsány Ferenc a lelepleződő őszödi hazugságbeszédével?
– Máshonnan indult és máshová jutott Demszky Gábor, mint a miniszterelnök. Úgy gondolom, egészen egyszerűen emberileg elkopott abban a munkában, amit végzett. Személyiségében erre a munkára nem is volt alkalmas soha, hiszen épp nemrégen derült ki, hogy fővárosunkat a lakói egy felmérésben – amelyet nem is az ellenzéki pártok rendeltek meg – 75 európai nagyváros közül a megalázó 61. helyre sorolták. Ez mindennél többet mond, és Demszky ezt is igyekszik agyonhallgatni. Megdöbbentő, hogy néhány liberálisnak mondott kommentátor sosem Demszkyt, hanem közvetlen környezetét citálja elő, ha bírálatokra kell választ adni. A jobb érthetőség kedvéért elmondok egy anekdotát. Az öreg rabbi azt mondta a kételkedőnek: gondold meg, fiam, hátha mégis igaz. A kérdések tartalmát kellene inkább elemezni, nem személyes elfogultságból valami álságos magyarázatot előrángatni, és azt sulykolni a közvéleménybe, mert azzal sehová nem fogunk jutni. Érdemes odafigyelni Atkári János, Bőhm András bírálataira, észrevételeire, ők végül is nem a jobboldalról jöttek, és aligha hinném, hogy a szakmaiságon kívül más vezérelné őket. A főpolgármester álomszerű, távolba mutató fejlesztéseket erőszakol, amelyek pénzügyi alapjai legalábbis kétségesek vagy kockázatosak. Ezek érdekében Demszky akár a város működését is kockára teszi, nagyjából ebből áll városvezetői koncepciója.
– Városvezetői koncepciót nehezen lehetne megfogalmazni Budapestre vonatkozóan, ugyanakkor az kétségtelen, hogy a különféle tervekkel – Podmaniczky-terv, Új Budapest-szerződés, közlekedésfejlesztésirendszer-terv stb. – Dunát lehetne rekeszteni, s ezekből vajmi kevés valósult meg az utóbbi öt-hat évben.
– Nem tartozom azok közé, akik a fensőbbség tudatában bírálnak, inkább azok közé tartozom, akik egész egyszerűen elhibázottnak tartják azt, ahogyan Demszky Gábor gondolkodik. A főpolgármester bizonyos fejlesztéseket mindenképpen ígérni akar, de ezeknek nincsenek meg a pénzügyi alapjai. Példaként említhetem a Podmaniczky-tervet, ami egészen bizonytalan alapokon nyugszik. Személyesen is érdekelt vagyok abban, hogy Demszky ne fürödjön be a 4-es metróval, de számtalan bizonytalanságot látok még ma is az önrész biztosítása tekintetében. Közben pedig húszasával zárják be a fővárosi iskolákat.
– Önnek van koncepciója, vannak alternatív javaslatai Budapest fejlesztésére, működtetésének javítására?
– Az én koncepcióm ellentétes Demszky Gáboréval. Nem azt mondom, hogy pazaroljunk, de a főváros biztonságos működésére, a közterületek rendjére, a parkolás megoldására, a felszíni közlekedés biztosítására, az emberek biztonságérzetének javítására, az intézményrendszer, a kulturális intézmények működőképességére helyezném elsősorban a hangsúlyt. Ezek után kell olyan reális beruházásokba kezdeni, amelyeknek nincsenek a várost súlyosan károsító pénzügyi hatásai. Nem akarom én Demszky Gábort keresztre feszíteni, ahogy ezt néhány gyűlölködő imádója állítja, pusztán arról van szó, hogy a főpolgármester nemcsak szakmailag, hanem emberileg is alkalmatlanná vált a város vezetésére.
– A BKV adóssága megközelíti a 80 milliárd forintot, amelyet az idén vélhetőleg nem vállal át az állam. Ez is indokolhatja az egyes stratégiai részvények eladását. Mi a véleménye a Főgáz és az Elmű megmaradt részvényeinek privatizálásáról?
– Alapvetően elhibázottnak tartom a stratégiai közszolgáltató cégek privatizációját, mert ez bármikor kiszolgáltatott helyzetbe hozhatja a fővárost. Nyugaton is így cselekedtek régebben, de most mindenhol igyekeznek visszavenni önkormányzati tulajdonba a társaságokat. A működési biztonság még a fejlesztéseknél is fontosabb. Az az átszervezés, amelyet a BKV vezérigazgatója most megpróbál végrehajtani, néhány év múlva a nullszaldós működést hivatott megteremteni, de az adósságállományból egy fillért sem szüntet meg. Demszky propagandája egyébként a BKV esetében is félrevezető, ugyanis minden nagyvárosban beszáll az állam a tömegközlekedés finanszírozásába. Budapesten a BKV-t fenntartó fővárosi önkormányzat még tíz százalékban sem finanszírozza a tömegközlekedést.
– Önnek, illetve a Fidesznek van programja, mondanivalója a panellakóknak? Meg tudják már szólítani a lakótelepen élők több tízezres rétegét, akik eddig nem éppen a jobboldali pártokat támogatták, holott ők sem tartoznak az elmúlt évek politikájának nyertesei közé.
– Kétlépcsős városterven dolgozom. Ennek első lépcsőjét, az úgynevezett kis programot 2007 őszén adjuk közre, a nagy programot 2009-ben. A pesti oldal lakótelepein élők talán a legnagyobb vesztesei annak, ami a városban történik, amit Demszky Gábor képvisel. Itt az emberek nem csörgetik az ékszereiket, nem tudják követni a változásokat a szolgáltatások terén. Talán azért nem, mert hihetetlenül nagy információmennyiség zúdul rájuk. Paradox módon az előző választáson éppen ők biztosították az előnyt Demszky Gábor számára, amivel hatalmon tudott maradni.
– Budapest még mindig az egyik legnagyobb intézményfenntartó Magyarországon. Milyen hatása lehet a fővárosra egy esetleges érvényes és eredményes népszavazásnak?
– Az eredményt nem tudom megjósolni, de elszomorít, hogy bárki besározható és kimosható minden alap nélkül. Demokráciában népszavazást nem szabad bagatellizálni. Ezek az úgynevezett reformok a lakosságot a legközvetlenebbül érintik anyagilag és egyéb módon. Felbérelt emberek űznek gúnyt, és dehonesztálják a népszavazást azzal, hogy ők is referendumot kezdeményeznek például a többnejűségről. Ezt elkeserítőnek tartom. Olyan mértékben kétségbe vonja a magyar demokráciát, hogy az egész rendszerváltás értelme és eredménye megkérdőjelezhetővé válik. Az embereket össze akarják zavarni, már abban is, hogy a szavazólapokon se tudjanak eligazodni. Aki úgy akar hatalmon maradni, hogy bagatellizálja a népszavazás intézményét, és össze akarja zavarni az embereket, az mondhatja magáról, hogy demokrata, de lelkében biztosan nem az.
– Egyre többen gondolják már úgy, hogy az antidemokraták ellen – mivel eddig semmi eredménye nem volt a nagyvonalú demokrata fellépésnek – az ő módszerükhöz hasonló, antidemokratikus eszközökkel is lehet küzdeni. Ön mit gondol erről?
– Nem vagyok rebellis típus, a rend és a fegyelem mellett elkötelezett ember vagyok. Ugyanakkor azt mondom, hogy a legális eszközöket kell igénybe venni. Ezzel választ adtam arra is, hogy a főpolgármester szellemiségét, tevékenységét miért bírálom ennyire kitartóan. Nem gyűlöletből és személyes ellenérzésből, hanem azért, mert legális eszközökkel a világon mindent meg kell tenni azért, hogy a demokrácia működőképes és igazságos legyen. Pillanatnyilag meggyőződésem szerint nem az. Tavaly bizonyos erők, a rendszerváltás óta először, megint politikai célokra akarták felhasználni a rendőrséget. Úgy gondolom, hogy sötét dolgok zajlanak most a népszavazás meghiúsításának céljából. Jelenleg erőpolitikát leplező látszatdemokrácia van Magyarországon. Amíg ez a helyzet, addig erőszakmentesen ugyan, de határozottan, belső erőt mutatva, kitartóan és elkötelezetten kell kiállnunk az igazság mellett, persze nem a megkérdőjelezhetetlen erkölcsi fölény nevében.
origo.hu
Napi balfék: Bud Spencer tanácsai a diszkójampinak
