Kelet-európai törés

Gazdasági és politikai értelemben is egyre nagyobb szakadék tátong Kelet- és Közép-Európában a közép- és délkelet-európai, úgynevezett Nyugat-orientált államok, illetve a Szovjetunió volt tagországai között – állapítja meg a lengyelországi Krynicában holnap kezdődő XVII. gazdasági fórum alkalmából készített tanulmány. Az Új Európa – Jelentés az átalakulásról című, 28 állam politikai és gazdasági berendezéséről és helyzetéről készült beszámoló szerint a régió, amelyet a kezdetekben sem lehetett homogénnek nevezni, az 1989-ben kezdődött rendszerváltozások során még inkább két részre osztódott.

Míg a közép- és délkelet-európai országokban az úgynevezett európai modellnek megfelelően parlamenti demokráciák és szabad versenyen alapuló piacgazdaságok jöttek létre, addig a volt szovjet országokban autoriter állami modell valósult meg, melyekben az elnökök gyakorolják a hatalmat, a gazdaságot pedig elsősorban az állami hatóságok, illetve politikusok, lobbiszervezetek, az üzleti élet képviselői, oligarchák és a titkosszolgálat tagjai alkotta nem hivatalos csoportjai irányítják. A Független Államok Közössége tagállamainak többségében a parlamentek gyengék, a politikai pártok sem stabilak, miközben a civil mozgalmak tevékenységét korlátozzák. A Freedom House, a Transparency International vagy az Economist Intelligence Unit által közzéadott elemzések mind arra mutatnak rá, hogy egyes országok – úgymint Grúzia vagy Ukrajna – kivételével ezek az államok messze lemaradnak nyugati szomszédaiktól a politikai, az emberi jogok és a sajtószabadság garantálása, illetve a korrupció megfékezése terén is. A krynicai fórum tanulmánya kiemeli Oroszországot, ahol tavaly a Vlagyimir Putyin elnök rendszerét bíráló Anna Politkovszkaja újságírónő meggyilkolása kavart nemzetközi botrányt. Ám a Kreml egyre határozottabb külpolitikai fellépése és regionális politikája is feszültséget okoz Moszkva és a Nyugat között.
Az elemzés ugyanakkor arra is felhívja a figyelmet, hogy az EU-tagállamokká vált közép-európai országokban sem volt mindig rózsás a helyzet az elmúlt években. Számos országban ugyanis politikai feszültségek keletkeztek, elsősorban a legfőbb politikai erők rivalizálásának következtében. Csehországban a 2006. júniusi választások eredménye alapján a kétszáz tagú képviselőházban a hárompárti kormányoldalnak és a két pártból álló ellenzéknek egyaránt száz-száz mandátuma volt, melynek következtében hét és fél hónapig tartott a kormányalakítási huzavona. Magyarországon a szocialista kormány került óriási politikai nyomás alá, miután kiderült, hogy a miniszterelnök hazudott a választóknak a gazdaság valódi állapotáról. Romániában az államfő és a kormányfő közötti belpolitikai villongások okoztak krízist éppen az ország uniós csatlakozása után. Montenegró különválása Szerbiától 2006 júniusában pedig kisebb feszültséget keltett az etnikai csoportok között. Kelet-Európában továbbá Koszovó ügye is állandó feszültség forrása, hiszen Szerbia határozottan elutasítja tartományának az Európai Unió által támogatott függetlenségét.
A politikai csatározások ellenére azonban megállapítható, hogy a nyolc közép-európai államnak – a visegrádi négyek országainak, a balti államoknak és Szlovéniának – az átlagos GDP-növekedése a 2005-ös 4,8 százalékról tavaly 6,2 százalékra növekedett, elsősorban Lettországnak és Észtországnak (11–12 százalék), illetve Szlovákiának és Litvániának (7–8 százalék) köszönhetően, míg hazánk produkálta a leglassúbb növekedést az óriási költségvetési deficit csökkentését célzó megszorító intézkedések miatt.