(Brüsszel)
Hétfőn éjfél után derült ki, hogy az uniós pénzügyminiszterek luxembourgi találkozójukon nem jutottak dűlőre a legfontosabb kérdésben, amiért öszszejöttek: nevezetesen, hogy mit tegyenek az euróval szemben rohamosan gyengülő dollár ügyében. Peer Steinbrück német pénzügyminiszter teljes mértékben ellenkező véleményen volt francia kollégájával, aki nem győzte nyugtalanságát kifejezni az erős euróval szemben. A németek – és a hollandok – nyugalma természetesen nemzeti érdekekre vezethető viszsza: míg a német és holland csúcstechnológiát képviselő exportcikkekre szinte annyit fizetnek a vevők, mint amennyit kérnek értük, a francia kivitel szerkezete jóval érzékenyebb a dráguló euróval szemben, nem beszélve az európai közös pénz felértékelését nagyon erősen megérző Airbusról.
A francia nézetet erősítette ugyanakkor, hogy a Nemzetközi Valutaalap főnöke, Rodrigo de Rato kijelentette: a dollár alulértékelt és ez nagyobb kockázattal fenyegeti a globális gazdaságot, mint ahogyan az még fél éve látszott. Eközben az euró történelmi magaslatra hágott a dollárral szemben, és már át is lendült az 1,42-es árfolyamon. De drágult a kínai jüannal és a japán jennel szemben is. A jelek szerint a megegyezni nem tudó uniós minisztereket leginkább az olcsó jüan – és így az olcsó kínai termékek – aggasztották, és elhatározták, az euróövezet leghatalmasabb gazdasági vezetői még az év vége előtt Kínába látogatnak, és javasolják majd Pekingnek: hagyja lebegni valutáját.
Nem szeretnénk, ha csak a liberális, baloldali hangok hallatszódnának