Miért volt szüksége E. Zsanettnek ügyvédre? Persze nem szokatlan ez, de általában gyanúsítottak bíznak meg ügyvédet.
– Amikor valaki eljön hozzám, nem szoktam megkérdezni, miért van szüksége ügyvédre, mert abból, amit elmond, úgy gondolom, ki tudom találni. Amikor megtörtént a Múzeum körúti erőszak néven ismertté vált cselekmény és E. Zsanett elment a rendőrségre az édesanyjával és a barátjával, ott állítása szerint azzal fogadták, hogy amit elmondott, az nem lehetséges, mert rendőr ilyet nem tesz. Véleményem szerint amikor egy sértett elmegy a hatósághoz valamilyen ügyben feljelentést tenni, ilyet nem lehet neki mondani. Akkor lehet kétségbe vonni bárkinek a szavahihetőségét, amikor olyan adat vetődik fel, ami a szavahihetőségét kétségessé teszi. Mindaddig azonban valamennyi feljelentést, bejelentést komolyan kell venni a hatóságnak. Tehát, visszatérve a kérdésre, azt gondolom, hogy E. Zsanettnek többek között azért volt szüksége jogi képviselőre, mert már a nyomozás elején kétségeket igyekeztek támasztani a nyilatkozatai iránt.
– Úgy érzi, most sem veszik komolyan az ügyfelét?
– Kétségtelen tény, hogy az ügyészség nyíltan támasztott kételyeket a sértett vallomásával kapcsolatban. Ezt a hatóság tagja a legutóbbi kihallgatásán kérdés formájában kinyilatkoztatta. Azt kérdezte: „nem lehetséges-e, hogy ez az ügy magának egy 22-es csapdája, elkezdett valamit és már nem tud belőle kiszállni? Elképzelhető-e, hogy a rendőrök pénzt kértek magától, majd az erőszakot csak kitalálta?” Egy ilyen kérdés feltevése az én számomra magánemberként, de jogászként is elfogadhatatlan egy sértetti, de még egy gyanúsítotti kihallgatáson is.
– Erre azonban az lehet a válasza az ügyészségnek, hogy nekik az összes körülményt, még ezt a lehetőséget is meg kell vizsgálni.
– Természetesen én is azt mondom, hogy minden körülményt fel kell tárni, és ha olyan adat vetődik fel, ami adott esetben bármilyen irányba viheti az ügyet, arra nekik rá kell kérdezni. De nem az a dolguk, hogy a sértett vallomását kétségbe vonják. Majd a végén, a vádjavaslatban el lehet mondani, mik azok a bizonyítékok, amelyekből pró vagy kontra, erre meg arra lehetett következtetni. De az, hogy a nyomozó hatóság direktben kétségbe vonja valakinek a nyilatkozatát úgy, hogy egyébként nem tud mellé okot tenni, elfogadhatatlan.
– De hát több bizonyíték sem támasztotta alá a sértett elmondását. Sem az ügyészség által felkért első DNS-szakértő véleménye, sem az orvos szakértő véleménye, sem a nyomszakértő, illetve az öt rendőr tagadását is ide kell sorolni. Tehát valahol jogosnak érzem az ügyészség kétkedését.
– Ez a kérdés nem akkor hangzott el, amikor az ön által felsorolt bizonyítékok önmagukban álltak, hanem akkor, amikor már melléjük volt téve más szakértők véleménye is.
– Akik egyike például feltételes módban fogalmaz, úgy, hogy az erőszak „megtörténhetett”. Az ügyészség által felkért orvos pedig éppen hogy határozottan állította: a sértett sérülései nem úgy és nem akkor keletkeztek, ahogy E. Zsanett elmondta. Ez azért különbség.
– Általában a szakértők nem szoktak kétséget kizáró módon fogalmazni, főként úgy, hogy nem látták a sértett sérüléseit, csupán egy orvosi látlelet állt rendelkezésükre, illetve az azt felvevő vallomása.
– Aki mit mond el?
– Azt, hogy milyenek voltak ezek a sérülések. A látleletben semmilyen kétség nem fogalmazódik meg, s tudomásom szerint az orvos vallomásában sem.
– Ügyfele vallomásával szemben a legnagyobb kétség a Budapesti Katonai Ügyészség nemrég elkészült vádiratában érhető tetten, amelyet az öt rebiszes járőr ellen, katonai bűncselekmények miatt fogalmaztak. Ebből az tűnik ki, hogy a feljelentéssel ellentétben E. Zsanettnél az igazoltatáskor nem volt irat, s nem pénzért mentek el a lakásához, hanem a hiányzó dokumentumokért. Ráadásul ön azt kérte a katonai ügyészségtől: egyesítsék az alapügyet a katonai bűncselekmények miatt indultakkal, és hallgassák ki E. Zsanettet. Mivel azonban a vád már a bíróságon van, ezzel, úgy tűnik, elkésett. Nincs szerencséje a katonákkal.
– Először is, az én beadványom nem késett el, mert annak a beadványa tud elkésni, akinek valamilyen határideje van. Ennek az indítványnak normális körülmények között meg sem kellett volna születnie. E nélkül is egyesíteni kellett volna a katonai ügyészség előtt és a fővárosi nyomozó ügyészség előtt folyamatban lévő ügyeket arra tekintettel, hogy több tényállás is van, s ha a törvény szerint ebből az egyik katonai büntetőeljárásra tartozik, s az nem választható szét a többitől, abban az esetben katonai büntetőeljárásra tartozik az ügy. Mese nincs.
– Nekem a katonai ügyészség vezetője pedig azt nyilatkozta, hogy legjobb szakmai meggyőződése szerint ez két különválasztható ügy.
– Én meg azt gondolom, hogy ez egy súlyos jogsértés. Teljesen nyilvánvaló, hogy nem két külön történetről van szó. Az is teljesen nyilvánvaló, hogy az én ügyfelemnek a vallomása nélkül azt az eljárást nem folytathatták volna le önmagában. Még akkor sem, ha tudomásom szerint beszerezték E. Zsanett vallomását, amelyet a nyomozó ügyészségen tett. Mert a közvetlenség elve alapján mindenkit meg kell hallgatnia a nyomozó hatóságnak, aki tanúként ismeretekkel bírhat az ügyről. Kinek lehet leginkább tudomása az esetről, ha nem annak, aki ebben az ügyben saját maga feljelentést tett? És még egy ártatlan kérdés. Ha az eljárásban részt vevők vallomásában ellentmondás van, azt szembesítéssel kell feloldani. A nyomozó ügyészségen ez hat órán keresztül zajlott. A Budapesti Katonai Ügyészségen miért nem történt ilyen, vajon nem észleltek ellentmondást a sértett és a terheltek nyilatkozatai között?
– Nos, majd a bíróságon kiderül. Sokan mondták nekem, hogy az ügyben kifejtett munkája alapján úgy tűnik, mintha védőként járna el, s azt kellene bizonygatnia: a védence nem hazudik. Ráadásul több alkalommal szólítják meg, mint a rendőrök védelmét ellátó kollégáit.
– Én is azt szoktam mondani, hogy megértem azokat az újságírókat, akik véletlen elszólásból védőként szólítanak meg, hiszen példátlan, hogy egy sértetti képviselőnek az ügyfele érdekeit ilyen erősen kell védenie. Valójában tehát nem bizonygatom a sértett igazát, hanem folyamatosan cáfolom a dömpingszerűen megjelenő hazugságokat. Ezek több irányból érkeztek, és nyilvánvalóan az volt a céljuk, hogy lejárassák az ügyfelemet, és a közvéleményben azt a látszatot keltsék: az egész ügy csak kitaláció. A közvélemény azonban nem mindig hagyja magát bolondnak nézni, sőt minél vehemensebbek a sértettel szembeni támadások, annál többet gondolkodnak az emberek az ügyről. És higgye el, a gondolkodó emberek sokan vannak. Ők tudták, nem véletlen, hogy a televíziók kerti partit csináltak a gyanúsított rendőrök szabadulásakor, csak épp a luftballonok hiányoztak. Akkor a média azt igyekezett sulykolni, hogy ennek az egész ügynek most van vége. Na, ekkor kezdték tőlem kérdezgetni, igaz-e, hogy én már vissza is mondtam az E. Zsanett képviseletére vonatkozó megbízásomat. Én meg visszakérdeztem: miért vontam volna vissza, hisz innentől érdekes igazán az ügy. Ez a meccs csak akkor kezdődött el valójában, és biztosíthatom, hogy az utolsó menet utolsó másodpercéig fog tartani. Hiszek az ügyfelem igazában, ezért eszem ágában sincs kiszállni a ringből. Ha tetszik, ha nem, az öt gyanúsított erőszakos közösülésért is bíróság elé fog állni.
– Mit gondol arról, amit Takács Albert igazságügyi és rendészeti miniszter mondott erről az ügyről, miszerint „ami ebben az ügyben a nyilvánosság előtt történt, az alkalmas volt arra, hogy a pártatlan elbírálást és az igazságszolgáltatást veszélyeztesse”?
– Én nem látom ilyen rossznak a helyzetet, azt mondom, hogy a pártatlan igazságszolgáltatást a bíróságok nyújtják. Márpedig én még nem találkoztam olyan bírósággal vagy bíróval, akit egy pillanatig is érdekelt volna, hogy egyik vagy másik oldal egy büntetőügyben milyen álláspontot foglal el a nyilvánosság előtt. A bíróságok nem a sajtóból dolgoznak, hanem tényekből. Igaz, egy dolog azért nem szerencsés. Ha politikusok nyilatkoznak konkrét ügyekről. Az alkalmas lehet a pártatlan igazságszolgáltatás befolyásolásának a kísérletére. Ennek ellenére azt mondom, hogy a pártatlan igazságszolgáltatást nem lehet befolyásolni.
– Váltsunk témát, beszéljünk a Tasnádi- ügyről, amelyben viszont védői szerepben van. Hogyan létezik az, hogy Tasnádi Pétert tíz évre visszamenőleg közepesen beszámíthatatlannak nyilvánították? Bárkivel beszéltem eddig – jogászokkal –, senki nem hallott még ilyenről.
– Én már olyannal is találkoztam, akit harminc évre visszamenőleg nyilvánítottak beszámíthatatlannak. Hasadásos elmezavart állapított meg a szakértő, amely harminc év óta tartott a gyanúsítottnál. Tehát én ezért nem fogadtam meglepetéssel ezt a szakértői véleményt.
– Azért ennek még nincs vége, mert úgy tudom, hogy a Tasnádi Péter és társai ellen folyó tárgyaláson az ügyészség új szakértő kirendelésére tett indítványt.
– Igen, ez így van, s tudomásom szerint ennek helyt is adott a bíróság. Azért azt kijelenteném: ne gondolja senki, hogy a védelem akkor hozakodott ezzel elő, amikor azt érezte, hogy problémák vannak. Én az ügy kezdetén, még nyomozati szakban terjesztettem elő indítványt Tasnádi elmeállapotával összefüggésben, majdnem három évvel ezelőtt. Azonban a rendőrség ezt kategorikusan elutasította.
– Milyen indokokkal?
– Arra hivatkoztak, hogy megkeresték a büntetés-végrehajtási intézetet azzal a kérdéssel, hogy tapasztaltak-e olyat, ami szerint Tasnádi beszámítási képességével probléma lenne. Azt a választ kapták, hogy nem. Tehát, a védelem ezért kénytelen volt bírósági szakban megtenni ezt az indítványt.
– Miért volt szükség az elmeszakértői vizsgálatra?
– Ennek a részleteit nem mondhatom el, volt szubjektív és objektív oka is. Előbbi a személyes tapasztalatom, az utóbbi ok pedig az volt, hogy már Tasnádi 1992-es ügyében is felvetődött a betegség lehetősége.
– Az agysorvadásnak?
– Nem, hanem a beszámítási képesség romlásának. Akkor azonban még nem érte el a büntetőjogban megfogalmazott kóros elmeállapotot.
– Tasnádi Pétert több erőszakos cselekmény mellett azzal is vádolják, hogy volt felesége, illetve a hölgy jelenlegi férje életére tört. Illetve, hogy készült rá. A nyomozás alatt a sértett rendőrségi védelem alatt állt, úgy tudom, amióta Tasnádit kiengedték, az intézkedést újra elrendelték. Ez számomra azt jelenti, hogy a rendőrség is úgy gondolja, van mitől félniük…
– Ha korábban kapott személyi védelmet Tasnádi volt felesége, illetve a férje, aztán volt egy időszak, amikor nem, s most meg ismét, akkor valami új körülménynek kellett felvetődnie, amely indokolja azt. Én nem ismerek ilyen új körülményt, de arról sem tudok, hogy a rendőrség fel tudna hozni olyan adatot, ami miatt megint indokolttá válna az intézkedés.
– Az nem számít annak, hogy a volt feleségét és férjét megölni készülő Tasnádi Péter szabadlábra került?
– Pont azért nem, mert a bíróság éppen arra tekintettel rendelte el házi őrizetét, hogy a nyomozás esetleges meghiúsításának veszélye, illetve a bűnismétlés veszélye ha fenn is áll, lényegesen csekélyebb mértékben, mint korábban.
– Mint az ügyvédi kamara tagja, mi a véleménye arról, hogy az ügyfelét azzal is vádolják: volt feleségének jogi képviselőjét Tasnádi Péter felbujtására baseballütővel elverték?
– Először is, ez egy vád, amiben Tasnádi Péter felelősségét soha senki nem állapította meg. Ez majd a Fővárosi Bíróság feladata lesz. Ha ilyen alapon vállalnék el ügyeket, akkor azt kell mondanom, hogy az emberöléssel sem értek egyet, mégis számos minősített emberöléses ügyben láttam el védelmet. Tehát az, hogy mi a vád tárgya, nem lehet motiváció egy ügyvéd számára.
– Milyen hatással lesz a jelenleg is folyó bírósági eljárásra az, hogy Tasnádi Pétert közepesen beszámíthatatlannak nyilvánították, s egyben a Pest Megyei Bíróság két évvel csökkentette korábbi négy és fél éves büntetését?
– Ennek több jogi következménye is lehet. Egyrészt innentől kezdve az ő cselekménye már nem minősül feltételes szabadság alatti bűnelkövetésnek, annál is inkább nem, mert abban az ügyben a perújítás miatt most született meg a jogerős ítélet. Ha pedig ez így van, akkor az összbüntetés szabályát lehet alkalmazni, ami úgy szól, hogy amennyiben a vádlott valamennyi cselekményét a legkorábban jogerőre emelkedett ítélet előtt követte el, akkor a büntetéseket összbüntetésbe kell foglalni. Ezt arra találták ki, hogy ha valakinek az ügyeit nem egy eljárásban bírálják el, akkor az ne fosztassék meg a kedvezőbb, halmazati büntetés lehetőségétől. Nyilvánvaló, az összbüntetésbe bele kell számítani azt az időt, amelyet Tasnádi, a korábbi ügyben is, előzetes letartóztatásban, illetve már jogerősen a börtönben töltött.
– Jól sejtem akkor, hogy Tasnádi Péter már nem megy vissza a börtönbe?
– Azt nem tudom, hogy jól sejti-e, ezt majd a bíróság mondja meg az ítéletében.
origo.hu
Magyar Péter ismét elszaladt a kérdések elől - videó
