Diplomáciai csetepaté

Sokat elárul Mianmar rezsimjéről és nemzetközi kapcsolatairól, hogy nem csupán a világ számos nagyhatalma, hanem hazánk sajtóorgánumai között is megoszlik a vélemény arról, mi is az ázsiai ország valódi neve. Mianmart ugyanis egészen 1989-ig Burmának nevezték, ám az 1962-ben puccsal hatalomra került, azóta uralkodó katonai junta a névváltoztatás mellett döntött, egy évvel azután, hogy mintegy háromezer ember életét vesztette a demokratikus berendezkedést követelő felkelés leverése során. A legnagyobb városból, Rangunból pedig egy csapásra Jangon lett. A névhasználat – mind az ország, mind a város tekintetében – a legtöbb esetben esetleges, s nem az ország belpolitikai helyzetéről alkotott vélemény kifejezését szolgálja. Diplomáciai szinten azonban jelentősége van annak, hogy Burmáról vagy Mianmarról van-e szó. A hivatalos névváltoztatást ugyanis az ENSZ, Franciaország, Japán és számos más állam is elfogadta, míg Nagy-Britannia és az Egyesült Államok a demokrácia visszaállítására törekvő mianmariakhoz (burmaiakhoz) hasonlóan illegitimnek tekintik a nem demokratikus katonai kormányzatot.
Nem véletlen, hogy a szerdai rendkívüli ENSZ BT-ülésen éppen London és Washington kívánt olyan hivatalos nyilatkozatot elfogadtatni, amelyben a Biztonsági Tanács tagállamai közösen elítélték volna a tüntetések erőszakos megtorlását, továbbá szankciók elrendelését tartották volna kívánatosnak. Azonban Peking és Moszkva is megvétózta a javaslatot, mondván, hogy az emberi jogok kérdéseinek nincs semmi köze a békéhez és a stabilitáshoz. Míg az Egyesült Államok és az Európai Unió éppen az általuk bevezetett szankciók miatt kevésbé tudják befolyásolni a helyzetet, annál nagyobb beleszólása van a Mianmarral komoly kereskedelmi kapcsolatokat létesítő Indiának, Kínának és Oroszországnak. A Mianmar iránti érdeklődés azonban elsősorban az ország energiaforrásainak bőségével, olaj- és gázlelőhelyeivel magyarázható, amelyekért orosz, kínai, indiai és dél-koreai cégek vetélkednek egymással.